Idén márciusban írtam Jack London Országúton című művéről, és nyár végén fejeztem be A beszélő kutyát. Mindkettőt nagyon jó regénynek tartottam; utóbbi érzelmesebb, és Londonhoz hűen az ember és állat viszonyáról szól. A nemrég befejezett Fehér Agyar is valami ilyesmit fogalmaz meg.
Idén ősszel egy számomra teljesen új programsorozaton vettem részt. Véletlenül találkoztam a Margó Feszt "kifejezéssel", az interneten böngészve. Kicsit utánanézve - azaz segítségül hívva a Google-t, eldöntöttem, hogy ellátogatok az eseménysorozatra, amelynek főtámogatója a Bookline.
A képen: Martinovics Dorina, Györgyi Anna és Murányi Tünde
A Margó Fesztivált nem először rendezték meg. Eredetileg nyári esemény (idén is volt júniusban), de második alkalommal indították ősszel is, ahol a könyvújdonságokra és a külföldi szerzőkre esik a figyelem középpontja. Idén ősszel október 12. és 16. között tartott a fesztivál, s könyvvásárt is tartottak. A helyszín is újdonságnak számított: a 7. kerületi Tesla Kulturális Központ adott otthont a programoknak.
Wikie Collins rövid kis könyve rég a könyvespolcomon várt a sorsára. Talán tavaly történt, hogy belekezdtem, de valamiért félretettem. Most, végigolvasva, nem értem magam, mert nem volt egy rossz választás. Valószínűleg akkor nem erre vágytam.
William Wilkie Collins (1824 - 1889) angol író. Írt regényeket, novellákat, színpadi drámákat. (Az életrajz folytatását lásd lejjebb, az értékelés végén.)
A Holdgyémánt detektívregény, a hagyományos fajtából. Bár a "detektívek ősatyjának" Edgar Allan Poe-t tartják, T. S. Eliot egyszer úgy nyilatkozott, hogy nem Poe, hanem Collins találta fel ezt a fajta stílust, és Dorothy L. Sayers úgy hivatkozott a regényre, mint "talán a legfinomabb detektívregény, amelyet valaha írtak". Kétségtelen, hogy Collins lefektetett némi alapot.
Egy gazdag és előkelő angol család sarja, Rachel Verinder csodás örökségre számíthat. Egy hihetetlenül szép gyémántot hagyott rá a nagybátyja. A gyémánt Indiából került elő, ahonnan még John Herncastle lopta el. A férfi végakaratát Franklin Blake teljesíti. A feladat aggodalommal tölti el, hiszen ismeri a drágakő baljós történetét, sőt úgy érzi, napok óta követik. Titkát Betteredge-el, a család régi gondnokával osztja meg, aki a történet első felét meséli el az Olvasónak. Blake régóta gyengéd érzelmeket táplál Rachel iránt, és aggódik a hamarosan elkövetkező születésnapja miatt, amikor is át kell adnia a lánynak a gyémántot. Nincs más teendőjük azonban, mint várni, annak ellenére, hogy néhány titokzatos hindu férfi jelenik meg a Herncastle kúria körül. Amikor elérkezik a nap, Blake teljesíti feladatát, de a gyémánt másnapra eltűnik. Ki lopta el a felbecsülhetetlen értékű kincset? A hinduk, vagy valaki, aki a házban tartózkodott?
[...] Megőrjít ez a házunk fölött lebegő félelmetes titokzatosság.
Sophie Kinsella (A boltkóros naplója, Csörögj rám!) tavaly megjelent könyve könyvtárból került hozzám nemrég, bár a Libriben is szemeztem már vele. Korábban olyan információ jutott el hozzám, hogy jó a könyv, ezért kedvet kaptam hozzá, a már amúgy is ismert írónő regényéhez. A boltkóros naplóját nagyon szerettem, és a még említett Csörögj rám című könyvét is olvastam. A Hová lett Audrey viszont mondhatni eltér a többi regényétől. Főszereplőinek többsége itt fiatal tini, gyerekek még, de annál komolyabb (én néha mókás) problémákkal kell megküzdeniük.
A Hová lett Audrey címszereplője egy 14 éves lány, aki szinte a szobájában éli az életét. Éppen iskolaváltás előtt áll, de számára valóban a saját "barlangja" a legbiztonságosabb hely. Csak a családjával kommunikál, alig mozdul ki, s otthon is folyton napszemüveget visel. De talán nincs is mit csodálkozni ezen, hiszen tragikus események érték korábbi iskolájában. Ezért is ment erre a kényszerpihenőre, s kellett segítségért fordulnia. Dr. Sarah és családja támogatják abban, hogy túljusson ezen a nehéz időszakon; kisebb-nagyobb sikerrel.
Bár még itt az indián nyár (most már talán az is elmúlt, ahogy a szeptember), a hűvösebb, őszies időben jól esik bekuckózni, s egy forró ital mellett olvasni. Vagy éppen rétegesen öltözve, sállal beburkolva egy fákkal, lehullott levelekkel teli parkban... Kinek mi az ideális :) Összegyűjtöttem néhány frissen megjelent könyvet ehhez, de itt még továbbiakat is találhatsz. Kellemes olvasást!
Sziasztok! Új rovatot indítok a blogon, amely részben hasonlít a 'Fellapozva' posztokhoz, csak ez egy nagyobb időszakot, egy hónapot ölel fel. Szeptemberben természetesen nem voltam túlságosan aktív, ezért az első 'Havi zárás' rövidebb lesz, de lássuk, mi is történt eddig...
Szeptember hónapban egy bejegyzés került fel, Henry James íróról és Maisie tudja című regényéről egy értékelés. Amint befejeztem ezt a könyvet, ismét nagy olvasásba kezdtem, és most örömmel jelenthetem, hogy gyorsabban haladok, viszont már megint nem tudok egy darab könyvnél leragadni :) Jelenleg Wilkie Collins A Holdgyémánt és Sophie Kinsella Hová lett Audrey? című regényét olvasom. Mindkettőt már régóta el szerettem volna kezdeni (bár utóbbit nyilván csak 2015 óta, hiszen akkor jelent meg). Mindkettő eléggé olvastatja magát (Gretchen Rubin Jobban, mint valaha című kötetét is folytatom még).
Sophie Kinsella könyvét egyébként könyvtárból kölcsönöztem, mivel szeptembertől újra beiratkoztam a Szabó Ervin valamennyi tagkönyvtárába. Ez olvasásra ösztönöz, és persze haza is hoztam magammal néhányat:
Sziasztok! Elöljáróban szeretném megköszönni a biztató szavakat a mielőbbi visszatérésre vonatkozóan; sokat jelentett. Ezek után boldogan jelenthetem, hogy visszatértem, bár kezdetben a kevesebb több elvét fogom vallani. A továbbiakban következzék az új bejegyzés Henry Jamesről és regényéről (az értékelést kicsivel lejjebb találjátok).
Henry James (1843 - 1916) amerikai születésű angol író. A 19. századi realizmus egyik legjelentősebb alakja. Több regényében mutatta be, ahogy az amerikaiak találkoznak Európával és az európaiakkal. Regényei mellett írt cikkeket, útikönyveket, életrajzot, önéletrajzot, kritikát és színdarabokat is. Élete első húsz évében hol Amerikában, hol Európában élte, majd 1915-ben Angliában telepedett le, mint angol állampolgár. Háromszor is jelölték irodalmi Nobel-díjra.
Mary Walsh és Henry James, filozófus gyermekeként látta meg a napvilágot New York-ban. Négy testvére volt; egy húga, Alice, egy bátyja, William, és két öccse, Wilkinson és Robertson. Henry James tanulmányaira édesapja nagy hatással volt. Már gyerekkorában sokat látott a világból: a család többször utazott Európába. A legtöbb időt Franciaországban töltötték, ahol Henry megtanulta folyékonyan beszélni a nyelvet. Hazatérve megismerkedett a francia irodalommal, különösen Balzackal. 1861-ben megsérült a háta, s ez alkalmatlanná tette a katonai szolgálatra. 1863 körül jelentek meg első irodalmi munkái, amelyekkel elismerést váltott ki. 1870-ben jelent meg első regénye (Watch and Ward).
1869 és '70 között tizennégy hónapon keresztül járta Európát. Rómában megpróbált szabadúszó íróként elhelyezkedni, de nem járt sikerrel. Bérelt szobákban lakott, irodalmi körökben forgott, sokféle hatás érte (Ruskin, Dickens, William Morris, George Eliot). 1875-ben Párizsba ment, s találkozott többek között Zolával, Maupassant-nal és Turgenyevvel.
Sziasztok! A címből is kitűnik, a blog rövid történetében egy hosszabb szünet következik. Legutóbb szerettem volna kicsit átformálni az oldalt és a bejegyzéseket, de ez nem úgy ment, ahogy elképzeltem. A jövőben szeretnék egy szünetet, hogy átgondoljam, mi legyen a blog sorsa. Ennek több oka is van. Az első, hogy nyár végére még inkább visszazuhant a motivációm. Azért is indítottam a blogot, hogy örömmel csináljam, és ha egy-egy bejegyzés elkészítése inkább nehézkes, mint vidám dolog, akkor ott baj van, azt hiszem. Ezen túl itt van még a számítógép probléma, amelyet csak részlegesen sikerült megoldani, és amíg nem lesz gyors gépem (legalábbis normál keretek között; a mostani szinte kőkorszaki), addig nem fogom úgy élvezni a blogolást.
A szünet idejét sajnos nem tudom, viszont a blogot egy darabig biztos nem törlöm. Lehet, hogy erre nem kerül sor, és visszatérek egy-két hét múlva, és az is lehet, hogy kevesebb bejegyzéssel, mint az induláskor. Addig is a Molyon és az Instagramon próbálok aktívabb lenni, illetve csökkenteni az olvasási listámat. Nektek minden jót, nyár végi kalandokat, sikeres iskolakezdést, és persze sok-sok emlékezetes olvasmányt! *.*
Üdv
A Menj, állíts őrt! a Ne bántsátok a fekete rigót! írójának másodikként megjelent regénye. Keletkezésének története érdekes. Azt gondolhatnánk, a Ne bántsátok a fekete rigót! folytatása, viszont korábban íródott. Egy fiók mélyén landolt, elfeledetten - vagy valami ilyesmi. :) Az első regényről korábban írtam, és imádtam. Ebben megismerhettük a bátor Jean Louise-t, vagyis Scout-ot, a testvérét, Jemet és barátaikat. De nem hagyhatjuk ki Maycomb többi lakóját sem, főleg a városka kiváló ügyvédjét, Scout-ék apját, Atticus-t sem. Aki olvasta a Ne bántsátok a fekete rigót, a Finch család életének egy korai szakaszát követhette nyomon, és egy tárgyalás lefolyását, ahol fontos faji kérdések is előtérbe kerültek. A Menj, állíts őrt! valamiképpen folytatja ezt a sort.
A Go Set a Watchman ismét megeleveníti az Olvasónak a déli Maycomb városát, ahová az immár felnőtt Scout (magyar fordításban Fürkész) érkezik haza. A visszatéréssel felszínre kerülnek a régi emlékek, jók is, rosszak is. Anélkül, hogy fontos részleteket árulnék el a regényből, néhány olyan momentum van benne, ami miatt számomra még értékesebbnek tűnik a Ne bántsátok a fekete rigót! Egy-két utalás el is hangzik a történetben a múltra, amelyeket - gondolom én - Harper Lee kibontott első megjelent regényében [kicsit zavaró, mikor-melyik jelent meg, ezért nem lovagolok ezen tovább :) ].
Ő pedig így felelt a városnak: [...] itt, Délen tanultam meg mindent, amit az emberi tisztességről tudok. Tőletek csak azt tanultam meg, hogyan legyek gyanakvó és bizalmatlan. Azt sem, mit jelent a gyűlölet, amíg el nem kezdtem köztetek élni, és nem láttam, hogyan gyűlölködtök nap mint nap; hiszen még törvényeket is kellett hoznotok a gyűlölködés ellen. Megvetem gyors válaszaitokat, a metróban kifüggesztett jelmondataitokat, és a leginkább azt vetem meg bennetek, hogy nem tudjátok, és soha nem is fogjátok tudni, mi az a jó modor.
A 'Fellapozva' egy hetente vagy havonta néhány alkalommal megjelenő lezáró poszt. Minden hónapban egy vagy több ilyen bejegyzés készül majd, attól függően, mennyi minden történt - főleg könyves fronton. Blogbejegyzések, tervek, új beszerzések, érdekességek. És persze kíváncsi vagyok, Nektek hogyan telt a hét?
Immár eltelt a július is, és itt az augusztus első lezáró posztja. Igaz, gyorsan telik az idő, de azért még belehúzhatunk a nyárba! :)
Az elmúlt héten egy bejegyzés került fel, méghozzá Paul Tremblay horrorjáról, a Szellemek a fejben című regényről.
Ezen kívül továbbolvastam Harper Lee könyvét (Menj, állíts őrt!). Az előző igazán olvastatta magát; ezzel egy picit lassabban haladok.
Új beszerzésekről is beszámolhatok Nektek, bár ezeket nem terveztem be előre. A hét elején Hűvösvölgy környékén jártam, és ott egy apró mozgó (?) könyvárusra leltem. Mivel az árak is kecsegtetőek voltak, belepillantottam a dobozokba. És láss csodát, két könyvvel sétáltam tovább:
Mindkettőt jó vételnek tartom. Az ördögűző egyszer már meg volt, viszont nem olvastam még, és költözés miatt elajándékoztam. Most viszont aktuális, hiszen akkor még a Szellemek a fejben-t olvastam! *.* A parfümmel pedig korábban ilyen áron (300 Ft) még nem találkoztam (lehet csak én nem...). A közeljövőben tehát eme két horrorisztikus történet vár elolvasásra.
Hűvösvölgy... Azért szép idő lett.
