Sziasztok! Elöljáróban szeretném megköszönni a biztató szavakat a mielőbbi visszatérésre vonatkozóan; sokat jelentett. Ezek után boldogan jelenthetem, hogy visszatértem, bár kezdetben a kevesebb több elvét fogom vallani. A továbbiakban következzék az új bejegyzés Henry Jamesről és regényéről (az értékelést kicsivel lejjebb találjátok).

Henry James (1843 - 1916) amerikai születésű angol író. A 19. századi realizmus egyik legjelentősebb alakja. Több regényében mutatta be, ahogy az amerikaiak találkoznak Európával és az európaiakkal. Regényei mellett írt cikkeket, útikönyveket, életrajzot, önéletrajzot, kritikát és színdarabokat is. Élete első húsz évében hol Amerikában, hol Európában élte, majd 1915-ben Angliában telepedett le, mint angol állampolgár. Háromszor is jelölték irodalmi Nobel-díjra.

Mary Walsh és Henry James, filozófus gyermekeként látta meg a napvilágot New York-ban. Négy testvére volt; egy húga, Alice, egy bátyja, William, és két öccse, Wilkinson és Robertson. Henry James tanulmányaira édesapja nagy hatással volt. Már gyerekkorában sokat látott a világból: a család többször utazott Európába. A legtöbb időt Franciaországban töltötték, ahol Henry megtanulta folyékonyan beszélni a nyelvet. Hazatérve megismerkedett a francia irodalommal, különösen Balzackal. 1861-ben megsérült a háta, s ez alkalmatlanná tette a katonai szolgálatra. 1863 körül jelentek meg első irodalmi munkái, amelyekkel elismerést váltott ki. 1870-ben jelent meg első regénye (Watch and Ward).

1869 és '70 között tizennégy hónapon keresztül járta Európát. Rómában megpróbált szabadúszó íróként elhelyezkedni, de nem járt sikerrel. Bérelt szobákban lakott, irodalmi körökben forgott, sokféle hatás érte (Ruskin, Dickens, William Morris, George Eliot). 1875-ben Párizsba ment, s találkozott többek között Zolával, Maupassant-nal és Turgenyevvel.

Angliában találkozott a politika és a kultúra vezető alakjaival, s termékeny író maradt (The American - 1877, The Europeans - 1878, Hawthorne - 1879). Ekkor kezdte el első remekművét, az Egy hölgy arcképét (The Portrait of a Lady, 1881). 1882 és '83 között Amerikába látogatott, majd visszatért Londonba. '81 és '83 között számos veszteség érte: édesanyja, édesapja és testvére, Wilkie halála 1881-ben, egy családi baráté 1882-ben és jó barátja, Turgenyev halála 1883-ban.

1884-ben visszatért Párizsba, és egyre inkább befolyásolta őt a francia realizmus és naturalizmus. 1886-ban két műve is megjelent, azonban a későbbi sikertelenség elkeserítette. Karrierje utolsó fázisához közeledve azonban megtalálta, hogyan alkalmazza a drámai eszközöket műveiben. 1898-ban jelent meg A csavar fordul egyet (The Turn of the Screw) című regénye. 1902 és 1904 között is több művet adott ki, köztük A galamb szárnyait (The Wings of the Dove, 1902). 1905-ben ismét Amerikába utazott. 1910-ben elhunyt William testvére. 1913-tól önéletrajzokat írt. 1915-ben brit alattvaló lett, majd egy évvel később hunyt e. Chelseaben, Londonban.

Forrás

Regényei:

Watch and Ward (1871)
Roderick Hudson (1875)
The American (1877)
Európai látogatók (The Europeans, 1878)
Confidence (1879)
Washington Square (Washington Square, 1880)
Egy hölgy arcképe (The Portrait of a Lady, 1881)
The Bostonians (1886)
The Princess Casamassima (1886)
The Reverberator (1888)
The Tragic Muse (1890)
The Other House (1896)
The Spoils of Poynton (1897)
Maisie tudja (What Maisie Knew, 1897)
The Awkward Age (1899)
The Sacred Fount (1901)
A galamb szárnyai (The Wings of the Dove, 1902)
The Ambassadors (1903)
The Golden Bowl (1904)
The Whole Family (együttműködve más szerzőkkel, 1908)
The Outcry (1911)
The Ivory Tower (posztumusz, 1917)
The Sense of the Past (posztumusz 1917)

Magyarul megjelent még:

Daisy Miller / London ostroma (The Great Short Novels of Henry James, 1958)
A csavar fordul egyet (The Turn of the Screw, 1898)

További művei

A Maisie tudja című regénynek számomra érdekes története van, már ami a könyv hozzám kerülését illeti. Egy molyos kihívás keretein belül szerettem volna elolvasni, de természetesen már korábban is hallottam a címét. Ezért is esett rá a választásom. Aztán egyszer egy antikváriumban bukkantam rá, és mivel pont esedékes volt, meg is vettem.

Ennyit a "nagy" érdekességről, mert hogy maga a regény nem igazán fogott meg. Szeretném azt vallani, hogy amelyik történet nem ragad meg, azt nem olvasom el, de ritkán szoktam könyvet teljesen félretenni. Tehát bevallom, szenvedtem kicsit a regénnyel, de a végére rájöttem, nem volt hiába ez sem, mert legalább megértettem a mű címét magát, hogy mit is tud a kis Maisie.

Maisie hat éves, amikor a szülei elválnak. Ezután kezdődik csak el az igazi huzavona: a kislány egyszer itt, egyszer ott él. Évente kerül egyik szülőtől a másikig. Az anya és az apa, hogy bosszantsák a másikat, egyre több ideig tartják maguknál Maisie-t. Ilyenkor nem a gyermekre figyelnek, az ő érzései nem számítanak. Amikor később új házasságot kötnek, úgy tűnik a pótszülők jobban szeretik Maisie-t, habár talán ez is csak a látszat. A szülőknek a pénz sokkal fontosabbá válik, mint a gyermekük, és ide-oda dobálják. Ez a folyamat hol szomorú, siralmas, de olykor már komikumba illő. Talán csak egy vagy két ember van Maisie életében, aki úgy szereti, ahogy megérdemli: nevelőnője, Wixné és Sir Claude, de kettejük viselkedésében is éreztem olykor mesterkéltséget. A felnőtt szereplők többsége a gyávaság megtestesítője, gyarlóak is, és a kislány néhány évével mindegyikük fölé emelkedik. Megérti ugyanis, mi zajlik körülötte, s a végén nem csak szemlélődő. Elege lesz az ide-oda vándorlásból, s választást követel. Felnő helyzetéhez, s igazán bátran viselkedik. Kedvenc karakterem lett ő, s némiképpen Sir Claude, Maisie anyjának új férje minden bohém tulajdonsága ellenére.

A regényben több európai nemzet megjelenik, amely talán nem is csoda, hiszen Henry James rengeteget utazott Amerika és Európa között.

[...] Maisie számára itt, a francia kandallótűz és az angol dohány füstjében egy új élet kezdetét jelentették.

A Maisie tudja olyan örök témákkal foglalkozik, mint a válás, s ebben a gyermekek helyzete. Ennélfogva mai szemmel is időszerű. Az író fiatal főhőse olyan életlátással rendelkezik, amely nagyon is valós, hiszen a gyerekek nem ostobák. Egy válás alatt s után pedig nem szabad a fejük felett dönteni.

 - Hát persze, tudom én!

Henry James mint író, számomra nem lett kedvenc. Ettől függetlenül későbbiekben lehet, hogy megpróbálkozom még műveivel (például A csavar fordul egyet vagy A galamb szárnyai), de első látásra nem fogott meg írásmódja. Kezdetben A két Lottihoz hasonlítottam, de Erich Kästner írásmódja sokkal játékosabb, inkább a gyerekeknek, az ifjúságnak szól. James regénye inkább a felnőtteket célozza meg, vagy legalábbis az Olvasót nem engedi annyira közel szereplőihez. Kevés benne az érzékletesség, inkább leírja a tényeket. A következtetéseket néha Maisie gondolatain keresztül vonjuk le, de James inkább tudósít. Ti olvastatok már tőle?

Ahogy én olvastam:
Kiadó: Európa
Kiadás éve: 1978
Oldalak száma: 286
Fordította: Udvarhelyi Hanna
Eredeti cím: What Maisie Knew
Eredeti, első kiadás: 1897