A Menj, állíts őrt! a Ne bántsátok a fekete rigót! írójának másodikként megjelent regénye. Keletkezésének története érdekes. Azt gondolhatnánk, a Ne bántsátok a fekete rigót! folytatása, viszont korábban íródott. Egy fiók mélyén landolt, elfeledetten - vagy valami ilyesmi. :) Az első regényről korábban írtam, és imádtam. Ebben megismerhettük a bátor Jean Louise-t, vagyis Scout-ot, a testvérét, Jemet és barátaikat. De nem hagyhatjuk ki Maycomb többi lakóját sem, főleg a városka kiváló ügyvédjét, Scout-ék apját, Atticus-t sem. Aki olvasta a Ne bántsátok a fekete rigót, a Finch család életének egy korai szakaszát követhette nyomon, és egy tárgyalás lefolyását, ahol fontos faji kérdések is előtérbe kerültek. A Menj, állíts őrt! valamiképpen folytatja ezt a sort.

A Go Set a Watchman ismét megeleveníti az Olvasónak a déli Maycomb városát, ahová az immár felnőtt Scout (magyar fordításban Fürkész) érkezik haza. A visszatéréssel felszínre kerülnek a régi emlékek, jók is, rosszak is. Anélkül, hogy fontos részleteket árulnék el a regényből, néhány olyan momentum van benne, ami miatt számomra még értékesebbnek tűnik a Ne bántsátok a fekete rigót! Egy-két utalás el is hangzik a történetben a múltra, amelyeket - gondolom én - Harper Lee kibontott első megjelent regényében [kicsit zavaró, mikor-melyik jelent meg, ezért nem lovagolok ezen tovább :) ].

Ő pedig így felelt a városnak: [...] itt, Délen tanultam meg mindent, amit az emberi tisztességről tudok. Tőletek csak azt tanultam meg, hogyan legyek gyanakvó és bizalmatlan. Azt sem, mit jelent a gyűlölet, amíg el nem kezdtem köztetek élni, és nem láttam, hogyan gyűlölködtök nap mint nap; hiszen még törvényeket is kellett hoznotok a gyűlölködés ellen. Megvetem gyors válaszaitokat, a metróban kifüggesztett jelmondataitokat, és a leginkább azt vetem meg bennetek, hogy nem tudjátok, és soha nem is fogjátok tudni, mi az a jó modor.

A lényeg, hogy a Menj, állíts őrt! kissé más hangnemben íródott, mint a másik regény. Emlékszem, amikor megvásároltam (2016-os könyvfesztivál), és közben azt mondták nekem: jó a regény, de nem annyira, mint a Ne bántsátok a fekete rigót! El szoktam fogadni mások véleményét, de ez nem is tántorított el attól, hogy elolvassam (teszem hozzá, nem is azért mondták). Végső soron nagyon jó a könyv, de egyet kell értenem az idézett kijelentéssel. A Menj, állíts őrt nem annyira mozgalmas, mint az előde. Bár nehéz is lenne túlszárnyalni a bírósági tárgyalás mozgalmasságát. A regény legerősebb "jelenetei" számomra Fürkésznek az apjával és nagybátyjával folytatott beszélgetései, vagy inkább eszmecseréi (Jack bácsi a regény egyik kedvenc karaktere lett számomra; fifikás egy öregúr). Fürkész már nem kölyök, és bár gyerekként is felvágták a nyelvét, felnőttként kimondja, amit gondol. Őszinte, tisztességes; olyan, amilyennek apja nevelte. Ez a neveltetés is vita tárgya lesz a regényben, illetve alapvető kérdések a faji szegregációról. A regény mintha egy ponton ledöntene egy bálványt (gondolok itt Atticus figurájára), majd... Aki kíváncsi a folytatásra, olvassa el ezt a végtelenül érzelmes történetet, amely a Lee-től megszokott humortól sem mentes.

Bizonyára ti is megéltetek már ezt (sic!). Ha valaki azt mondja neked, "Ez az igazság", te pedig hiszel az illetőnek, és aztán rájössz, hogy nem igaz, amit mond, csalódott leszel, és gondoskodsz arról, többé ne foghasson ki rajtad.
De ha egy olyasvalakiről van szó, aki az általa vallott igazság szerint élt (te pedig hittél abban, ahogy élt), ha egy ilyen ember hagy cserben téged, akkor nem csak gyanakvó és bizalmatlan leszel, akkor mindenedtől megfoszt téged.

A Menj, állíts őrt története kitűnő példamese arra, hogy álljunk ki az igazunkért, bárkivel szemben, még ha az az illető egy szerettünk is.

Ahogy én olvastam:
Kiadó: Geopen
Kiadás éve: 2015
Oldalak száma: 296
Fordította: Pordán Ferenc
Eredeti cím: Go Set a Watchman
Eredeti, első kiadás: 2015

geopen.hu
moly.hu