Gorman atyát halálos ágyán fekvő asszonyhoz hívatják, ám hogy Mrs. Davis miről gyónt a papnak, csak a regény végén derül ki: Gorman atyát ugyanis még aznap meggyilkolják. A nyomozást vezető Lejeune felügyelőnek önkéntes segítőtársa akad: Mark Easterbrook, aki voltaképpen a mongol építészetről szándékozna könyvet írni, de  - akaratán kívül - olyan események tanúja lesz, hogy nem maradhat tétlen. Így kerül a Sárgaszínű Lóról elnevezett hajdani fogadóba. Ebbe a házba azonban nem az éjszakai nyugalom utáni vágy hajtja a vendégeket, hanem újonnan feltámadt érdeklődésük a fekete mágia iránt.
Agatha Christie regénye különös világba kalauzolja az olvasót. Lehetséges, hogy a középkori babonák, okkult tanok - és a modern tudomány - segítségével rontás, betegség hozható bizonyos nemkívánatos személyekre! A kitűnően felépített bűnügyi regény meglepő választ ad erre.

Tegnap kora este sikerrel fejeztem be a Bűbájos gyilkosokat, de már nem volt erőm írni is róla. Talán nem is baj, ha várok vele egy kicsit, míg leülepszik. Ez azonban nem változtatott a véleményemen, hogy jó kis könyv. Tetszetős történet, szerethető szereplők. Igaz, nincs Poirot vagy Miss Marple, de vannak helyette mások, hogy kibogozzák az esetet.

A regény elbeszélője általában maga a főszereplő, Mark Easterbrook, az író, aki tényleg véletlenül csöppen bele az egész ügybe. Mindig ez van, nem? Valaki hall vagy lát valamit, aztán még valamit, és amikor megölnek valakit, a szálak összefutnak. A lényegtelen dolgokból lényegesek lesznek. :) Amikor pedig nem "Mark Easterbrook elbeszélését" olvassuk, akkor ő ott nincs jelen, tehát a könyv egyes szám első, és egyes szám harmadik személyben is íródott. De ez nem zavaró, legalábbis számomra. A szereplőket meg is kedveltem, az író Markot és Lejeune felügyelőt. A falusi lelkész felesége, Mrs. Dane Calthrop tanácsaival terelte a helyes irányba Markot, és a bátor Ginger tettek embereként lépett színre. A felsorolásból nem hagyhatom ki a már ismerős Mrs. Ariadne Olivert sem, akivel az Ellopott gyilkosság (Halloween és halál) című regényben találkoztam először Poirot oldalán, és aki meglehetős hasonlóságokat mutat magával az írónővel.

 - Soha többé! - kiáltotta Mrs. Oliver. - Tudja, mi történt legutóbb? "Gyilkos kerestetik"-et játszottunk, és rögtön egy igazi hulla került elő. Máig sem hevertem ki.

Mrs. Olivernek ezúttal nem jutott sok szerep a történetben, leginkább új könyve megírásán fáradozik, de tudtán kívül (ő is) a végső megoldással szolgál barátja, Mark számára.

Soha az életben nem találtam Ariadne Oliver barátnőmet ilyen őrjítőnek.
[...]
 - Áldja meg az Isten! - mondtam. - Maga csodálatos!

A minden vasárnap jelentkező új rovat címe: 'Monday to Sunday', azaz 'Hétfőtől vasárnapig'. Ebben a posztban, a hét lezárásaképpen felsorolom, hogy mit olvastam el, mivel haladtam tovább, mik a tervek a jövőhétre vonatkozólag.

Ezen a héten is nagy meleggel számolhattunk, ami talán ma csúcsosodott ki, úgyhogy a legjobb az volt, amikor tegnap a vízparton olvashattam - és persze a víz! El is kezdtem a Bűbájos gyilkosokat Agatha Christie-től, ami ugye se nem Poirot, se nem Miss Marple, és kimondottan tetszik. A felénél járok; érdekes a cselekmény, és már azon töröm a fejem, vajon ki a tettes. Eddig vajmi kevés ötletem van...

A héten befejeztem Pablo De Santis regényét, a Gyilkosok és kerteket, és írtam is róla. Más bejegyzés csak a szokásos pénteki volt. Gyűjtöm az erőt az íráshoz, na meg az olvasáshoz, hogy legyen miről írni :) Remélem nektek több olvasással telt a hét.

Jelenleg ennyi telt tőlem, sajnos. Viszont a jövőhéten biztos befejezem a Christie-krimit, és azután újba is belekezdek. Könyvtárba is ellátogatok, hogy feltöltsem a készleteimet :) Kellemes vasárnap estét mindenkinek!

A héten befejezve:
Pablo De Santis: Gyilkosok és kertek

Nektek hogy telt a hét?

Mivel a péntekeket megosztva bitorolja a 'Karakteres péntek' és a 'Book Tag Friday', úgy gondoltam, most legyen az előbbi. Az első ilyen rovatban, két úriembert mutattam be, akiket magánnyomozónak alkottak meg kitalálóik. Ezúttal viszont kompenzálok, és két hölgyet prezentálok. Karakterük nagyon hasonlít egymáshoz, csak foglalkozásuk eltérő. A két, csúnya szóval munkamániás főhősnő Alexandra Cooper és Temperance Brennan.

Buenos Aires, 1894. Craig detektív halál után tanítványa, a Párizsi rejtélyből már ismert Sigmundo Salvatrio vezeti a híres nyomozó irodáját. Első megbízását egy kissé bolondos költőtől kapja, aki eltűnt barátját keresi. A rutinfeladatból titokzatos, szövevényes bűnügy lesz, amelynek középpontjában egy régiségkereskedőből, egy vadászból, egy pszichiáterből, egy költőből és egy igen gazdag üzletemberből álló társaság, a "kertek filozófusai" állnak. Valamennyien lehetséges áldozatai, ugyanakkor tettesei is lehetnek az elképesztő, brutális gyilkosságsorozatnak. A mesterien szőtt cselekményszálakból végül a legváratlanabb megoldás bontakozik ki...

Minden egyben: végzetes szenvedélyek és mitológia, titokzatos kertek és okkultizmus, humor - és persze remek irodalom.

El Mundo

Azért ezt én nem mondanám annyira váratlannak... De kezdjük az elején. Tegnap sikerrel jártam, és befejeztem eme spanyol krimit, a Gyilkosok és kertek című regényt. Tetszetős, figyelemfelkeltő borítója van, és ezért vettem a kezembe a könyvtárban. Azért nem vagyok olyan ember, aki a borító alapján ítél, tehát ha nagyon rossznak találom a könyv "öltözékét", attól még nem vetem el. Viszont ebben az esetben tetszett, amit láttam.

A borítón nagy betűkkel az is fel van tüntetve, hogy spanyol krimiről van szó, és mivel én vonzódom a spanyol nyelvhez, kultúrához, volt még egy érvem amellett, hogy kikölcsönözzem. Amúgy sem olvastam még spanyol krimit, csak angolt, amerikait, magyart, itt volt az ideje, hogy kipróbáljam. Viszont sajnálattal kell közölnöm, hogy csalódás ért...

A fülszöveg is figyelemfelkeltő. A pezsgő Buenos Aires világa, mitológia, gyilkosságok stb. Azt hiszem, azzal kezdem, ami tetszett. Mert hogy volt ilyen is. Tehát tetszett az, hogy a könyv foglalkozik filozófiával, mitológiával, és még az elveszett Atlantisz is szerepet kap. Mondhatjuk, hogy szimpatikussá vált a főhős is, Salvatrio. Nem olvastam ugye az író előző, Párizsi rejtély című krimijét, de végül is önállóan is megállja a helyét ez a történet, tehát nem hiszem, hogy kellene ismernem az előzőt ahhoz, hogy megértsem a Gyilkosok és kerteket. Mivel az író adott leírást a főhősről, korábbi ügyeiről. A regény amúgy azzal kezdődik, hogy a detektív Craig nagyon beteg, és miután meghal, Salvatrio veszi át a helyét, próbálja folytatni munkáját, a nagy nyomozó árnyékában, amely még halála után is rávetül. A szöveg egyes szám első személyben szól hozzánk, Salvatrio mesél.

[...]  - Itt kiírtam magának néhány számot és adatot, amelyek talán a hasznára lehetnek. Habár úgy látom, magát untatják a számok.
 - Ezt meg honnan veszi?
 - Jó. Tegyünk próbát. 1891-ben 21 000 tonna húst exportáltak, és 23 000...
Ásítottam.
 - Na, látja! [...]

A minden vasárnap jelentkező új rovat címe: 'Monday to Sunday', azaz 'Hétfőtől vasárnapig'. Ebben a posztban, a hét lezárásaképpen felsorolom, hogy mit olvastam el, mivel haladtam tovább, mik a tervek a jövőhétre vonatkozólag.

A hétfő-keddi nagy kánikula miatt nehezen indult a hét, és még érezhetően az olvasás is nehezebb volt. Az embernek csak pihenni lett volna kedve. Azért lassan, de biztosan sikerült befejeznem Keszthelyi Tibor könyvét, A detektívtörténet anatómiáját. Pablo De Santis regénye, a Gyilkosok és kertek még várat magára, de nem sok van vissza belőle. Furcsa egy könyv, az biztos, azonban a végére leszek nagyon kíváncsi.

Amint végeztem a spanyol krimivel, elkezdem Agatha Christie Bűbájos gyilkosok című regényét, csak most már nem akartam újba kezdeni. Keszthelyi könyvéről bejegyzés is készült szombaton, újabbal a hét elején érkezem.

A héten sajnos nem tettem szert új könyvre, és a könyvtárból sem kölcsönöztem újat. Lassú, lassú egy hét volt. De jön a következő, és addig is kellemes vasárnapot kívánok mindenkinek! :)

A héten befejezve:
Keszthelyi Tibor: A detektívtörténet anatómiája

A Ti hetetek milyen volt?

Ritka kalandra invitálja az olvasót a szerző ebben a művében. A detektívtörténetnek, ennek az egyesek által túlbecsült, mások által viszont mellőzött, legfőképpen azonban félretett műfajnak a rejtélyét bogozza ki tudományos igénnyel, olvasmányos formában.
Alapvető kérdésekre keresi a választ: mi a detektívtörténet, irodalmon belüli vagy azon kívüli jelenség-e, milyen a belső struktúrája; miben különbözik a regénytől és a novellától, melyek sajátos esztétikai törvényei?
Az anatómus apró részleteket is feltáró szemléletmódjával teszi vizsgálat tárgyává a műfajt mint társadalmi jelenséget, számba veszi létrejöttének főbb irodalmi és társadalmi forrásait, megismertet a detektívtörténet fejlődésrajzával, jelentősebb mestereivel, és kijelöli helyét a szellemi alkotások világában.
A boncolt anyag legmélyén két alapvető emberi ösztönre: a kíváncsiságra és a játékosságra bukkan. Ezek jegyében fogott ő is a nyomozáshoz, és kínálja az olvasónak ezt az igazi könyvújdonságot, amely új szempontokkal gazdagítja a téma irodalmát.

Rendhagyó módon ma nem egy regényről fogok írni, hanem egy... nevezzük értekezésnek. Először is el kell mondanom a könyvről, hogy nem volt száraz. Olvasmányos, legalább is nekem az volt, és mivel érdekel a téma, információ-gazdagnak is találtam. Keszthelyi Tibor irodalomtörténész, műfordító, és persze nem csak ezt az egy könyvet írta (moly). Régebben beleolvastam az általa szerkesztett A krimi című könyvbe, de ott inkább mások - írók, esztéták, kritikusok - véleményét olvashatjuk. A detektívtörténet anatómiája aprólékos elemzés a bűnügyi történet, a krimi, a rejtélyes történet műfajáról. Többféleképpen is nevezhetjük, és az elnevezések mikéntjére is választ kaphatunk a könyvből. Igaz, hogy 1979-es a mű, de lényegében tetszett. Azóta sokat változott a műfaj, de a régi iskolák stílusát sikerült érzékeltetnie. Nem is biztos, hogy egyet kell érteni mindennel, amit az író a krimikről "mond", de sajnos még nem olvastam annyit ebből a műfajból, mint ő. Viszont arra is példát kaphatunk, melyek a legrosszabb bűnügyi történetek, és melyek a legjobbak. Keszthelyi Tibor szétválasztja a krimit és a ponyvát, mert hogy szerinte nem ugyanaz a kettő, és ezzel én is egyetértek. Még sok más információhoz is eljutunk, de hadd idézzek inkább a könyvből.

A legtöbben Poe és Doyle receptjét fogadják el, tökéletes megoldású, kitalálható rejtélyeket kínálnak. Ha nem is kizárólag ez a típusú detektívtörténet íródik, kétségtelenül ez az eszmény.

Minden - vagy majdnem minden - hét péntekjén jelentkezem a 'Book Tag Friday' rovattal, vagyis egy-egy olyan bejegyzéssel, amelyben saját vagy más oldalon meglátott (és megszeretett) könyves tag szerepel. Ez által Ti jobban megismerhetitek olvasási szokásaimat, kedvenc könyveimet, és engem. De természetesen amennyiben tetszik, ki is tölthetitek a hozzászólásokban. Ha saját blogotokon töltenétek ki, kérlek linkeljetek vissza, köszönöm. :)

A hét lassú olvasással telt, de szerencsére sikerült végeznem az egyik olvasmányommal. Ma szerettem volna írni róla, de mivel ma péntek van, szokásos rovattal jelentkezem. Holnap bepótolom az értékelést is, miután kipihentem magam a vízparton :) A mostani könyves tag-et a Könyvspirációk címmel ellátott blogon találtam, nézzetek be oda Ti is. Ez egy aktuális, vakációs book tag. Íme a saját válaszaim.

A minden vasárnap jelentkező új rovat címe: 'Monday to Sunday', azaz 'Hétfőtől vasárnapig'. Ebben a posztban, a hét lezárásaképpen felsorolom, hogy mit olvastam el, mivel haladtam tovább, mik a tervek a jövőhétre vonatkozólag.

Izgalmas hét volt ez mostani, a blog szempontjából mindenképpen. Először is szeretném megköszönni, hogy látogatjátok az oldalt, és hozzá is szóltok, ez nagyon sokat jelent nekem. :) Másodszor: próbáltam minél több bejegyzést összehozni, és szerencsére most két értékelés is felkerülhetett Victor Hugo és Agatha Christie könyvéről (köszönet a könyvtárnak és az otthoni polcnak).

A péntekeket megosztva bitorolja a 'Karakteres péntek' és a 'Book Tag Friday'. Úgy gondoltam, legyen valami más is pénteken, ne mindig könyves tag, ezért ezeken a napokon olykor karakterekről, fő- és esetleg mellékszereplőről fogok írni ebben a rovatban.

Nem bírtam ki, meg kellett írnom az új rovat első bejegyzését, jött az ihlet, ahogy mondani szokták. Jövőhét pénteken pedig még nem tudom, melyik rovat lesz, majd megint az ihlet dönt. Ezúttal két krimi - nem meglepő, ugye :) - szereplőt hoztam: Hercule Poirot-t és Nero Wolfe-ot. Hadd szóljak néhány szót róluk.

Minden - vagy majdnem minden - hét péntekjén jelentkezem a 'Book Tag Friday' rovattal, vagyis egy-egy olyan bejegyzéssel, amelyben saját vagy más oldalon meglátott (és megszeretett) könyves tag szerepel. Ez által Ti jobban megismerhetitek olvasási szokásaimat, kedvenc könyveimet, és engem. De természetesen amennyiben tetszik, ki is tölthetitek a hozzászólásokban. Ha saját blogotokon töltenétek ki, kérlek linkeljetek vissza, köszönöm. :)

Ha péntek, akkor könyves tag. Itt jegyzem meg, hogy elgondolkoztam, egy másik rovaton is, amely majd megosztja a péntekeket a 'Book Tag Friday' rovattal, de ezen még formáznom kell. Szóval most egy könyves tag, amelyet egy szintén könyvekkel foglalkozó blogon találtam: Fancsali olvas. Látogassatok el oda is, és olvassátok el a válaszokat. A saját válaszaim a következők: