Wikie Collins rövid kis könyve rég a könyvespolcomon várt a sorsára. Talán tavaly történt, hogy belekezdtem, de valamiért félretettem. Most, végigolvasva, nem értem magam, mert nem volt egy rossz választás. Valószínűleg akkor nem erre vágytam.
William Wilkie Collins (1824 - 1889) angol író. Írt regényeket, novellákat, színpadi drámákat. (Az életrajz folytatását lásd lejjebb, az értékelés végén.)
A Holdgyémánt detektívregény, a hagyományos fajtából. Bár a "detektívek ősatyjának" Edgar Allan Poe-t tartják, T. S. Eliot egyszer úgy nyilatkozott, hogy nem Poe, hanem Collins találta fel ezt a fajta stílust, és Dorothy L. Sayers úgy hivatkozott a regényre, mint "talán a legfinomabb detektívregény, amelyet valaha írtak". Kétségtelen, hogy Collins lefektetett némi alapot.
Egy gazdag és előkelő angol család sarja, Rachel Verinder csodás örökségre számíthat. Egy hihetetlenül szép gyémántot hagyott rá a nagybátyja. A gyémánt Indiából került elő, ahonnan még John Herncastle lopta el. A férfi végakaratát Franklin Blake teljesíti. A feladat aggodalommal tölti el, hiszen ismeri a drágakő baljós történetét, sőt úgy érzi, napok óta követik. Titkát Betteredge-el, a család régi gondnokával osztja meg, aki a történet első felét meséli el az Olvasónak. Blake régóta gyengéd érzelmeket táplál Rachel iránt, és aggódik a hamarosan elkövetkező születésnapja miatt, amikor is át kell adnia a lánynak a gyémántot. Nincs más teendőjük azonban, mint várni, annak ellenére, hogy néhány titokzatos hindu férfi jelenik meg a Herncastle kúria körül. Amikor elérkezik a nap, Blake teljesíti feladatát, de a gyémánt másnapra eltűnik. Ki lopta el a felbecsülhetetlen értékű kincset? A hinduk, vagy valaki, aki a házban tartózkodott?
[...] Megőrjít ez a házunk fölött lebegő félelmetes titokzatosság.