Rég volt már heti lezárás, viszont most, a könyvhét idejét aktuálisabbá vált. Tegnap, azaz június 11-én szombaton látogattam ki a programsorozatra a Vörösmarty térre, és hogy beváltak e a rendezvényhez fűződő reményeim, az mindjárt kiderül.
Ez a nap is elérkezett. Amikor 2015-ben elkezdtem a blogot, nem tudtam, meddig lesz lehetőségem folytatni. Hosszú távra terveztem, és elsődlegesen azért kezdtem el az Anna's books blog írását, hogy összekössem a két szeretetemet: a könyvek és az írás iránt. Szerettem volna kifejezésre juttatni az érzéseimet egy-egy elolvasott könyvről, megosztani másokkal. Korábbi próbálkozásaimat látva azonban nem tudhattam előre, hogy meddig sikerül folytatni (igaz, ez az első könyves témájú oldal, amelyet nyitottam).
Holnap lesz egy éve, hogy megírtam az első bejegyzésemet - ki másról, mint Agatha Christie-ről. Nem tudom megítélni, azóta fejlődtem-e, hiszen úgy érzem, ez az egy év hamar elszaladt, kevés ehhez. Annyi biztos, hogy fel kell nőnöm a feladathoz, van még mit tanulnom. Itt szeretném viszont megköszönni az első - és további - hozzászólásokat, véleményeket, amit Ti írtatok. Minden egyes visszajelzés sokat jelentett / jelent számomra! Sőt az is, hogy a blog már születésnapot "ünnepelhet".
A múlt héten kimaradt ugyan a lezárás, de most megpróbálom bepótolni. Egy-egy bejegyzés készült az elmúlt két héten, egy-egy könyvértékelés:
A múlt héten tartották a Múzeumok Majálisát a Magyar Nemzeti Múzeum kertjében, ahol néhány könyves stand is helyet kapott. Sikerült egy olyan könyvet megvenni, amelyet mindenképpen el akartam olvasni: a Marnie Winston Graham-től (moly). Jelenleg a könyvhetet várom, amely már nincs is olyan messze (június 9-13., Vörösmarty tér). Valószínűleg június 11-én, szombaton látogatok ki, bár ez még változhat. Megpróbáltam összeállítani egy listát, mely könyvekre mostanában áhítozom (persze ebből azért maximum egy-kettő lesz olyan, amit - remélhetőleg - hazaviszek):
Meggyilkolnak egy gazdag, idős hölgyet, a gyanúsított alibijét csak a felesége tudná igazolni, ő azonban, mint mondja, a maga útját akarja járni, és a jogtanácsos megdöbbenésére férje ellen vall. Mik az esélyei szegény Leonard Vole-nak?…
Van-e hatodik érzékünk? Az elmegyógyász, a volt katona, a társasági hölgy mind másképp vélekedik. Spiritiszta szeánszukon mindenesetre a férfiak figyelmeztetést kapnak: valaki közülük ne menjen haza. Veszély! Vér! Az ifjú Dermot West sejti, miről lehet szó, de igaza van-e?…
Négyen ülnek egy régimódi angol vonat első osztályú fülkéjében: egy pap, egy jogász, egy orvos – és egy ismeretlen. A lélektanra, a megkettőzõdött, sőt megtöbbszöröződött személyiségekre terelődik a szó, és hármasban meg is tárgyalják egy francia parasztlány furcsa esetét. Mit tud ehhez hozzátenni Raoul Letardeau, az idegen?…
Egy fiatal pszichológus isten háta mögötti házikóba téved a sötétben. Természettől fogékony az atmoszférára, és a békés családi idillben valami rosszat orront. Ki rója rá poros hálószobai asztalára az S. O. S.-jelet, és mit akar tudatni Mortimer Clevelanddel?…
Továbbá: mi történik, ha a rádió egyszer csak túlvilági hangot közvetít? Ha egy ifjú golfozó olyan segélykiáltásokat hall, amilyeneket senki más? Ha egy nemrég férjhez ment nő egyszerre kezd félni hajdani udvarlójától és friss hitvestársától?…
A történetek többsége, Agatha Christie-től szokatlan módon, az úgynevezett parajelenségekkel foglalkozik, és a krimikirálynő e téren is nagyot, sőt hátborzongatót alkotott.
Életemben először fordul elő velem, hogy egy Agatha Christie kötetről nem teljes örömmel nyilatkozom. Pedig most, A vád tanújával kapcsolatban vegyesek az érzéseim, sőt inkább a felé hajlok, hogy nagyon rosszkor talált meg a könyv.
A kötetben helyet kapó novellák (Hunga-Print kiadás):
A regény természetesen magán viseli az írónő stílusát, azt leszámítva, hogy ez a 12 (más kiadásban 10) történet nem a megszokott, amit Christie-től várnánk. A fülszöveg is elárulja: az írónő a misztikummal kacérkodik. Én magam úgy képzelem, Christie-t valóban érdekelték a szellemvilág titkai, bár azt nem tudom, mi volt a saját véleménye a témáról. A novellákban egyaránt megtalálhatjuk a hívő és a szkeptikus szereplőket is. Ezt önmagában, mármint a témaválasztást nagyon is jónak tartom, hiszen Poirot és talán Miss Marple is került már közel a misztikumhoz. A vád tanújába pedig Christie belecsempészett egy kis krimit is, főként a címadó novellába.
A vád tanúja című történet viszont megint nem színtiszta krimi, inkább a tárgyalótermi krimihez hasonlítanám, és a nyomozás is csak rövidsége miatt tűnhet kevésnek. A történet talán az egyik legjobb, viszont aki teheti, előbb olvassa és csak utána nézze meg a kiváló filmet (A vád tanúja [1957]).
"Csak a nő képes oly hosszan szeretni, amely túlmutat a létezés és a remény határain."
Erre a viszonylag vékony kötetre véletlenül bukkantam a könyvtárban, amikor - többek között - Jane Austen regényeket kerestem. Szeretem az idézeteket, főleg ha inspirálóak, és kedvelem az írónő stílusát is, azt a kissé ironikus humort.
A kötet 12 részre osztott, amelyek olyan témákat foglalnak magukba, mint "Melengető barátságok, hevítő szerelmek", "Csacska ifjak, bölcs öregek", "Hiúság és más emberi gyarlóságok", vagy "A női lélek rejtelmei".
A kötet idézetcsokrot nyújt Jane Austen regényeiből, illetve nővérének, rokonoknak írt levelekből. Egyetlen hiányossága vagy hátránya, hogy a szerkesztők nem jelezték az idézetek származási helyét külön-külön, tehát nem árt, ha az Olvasó ismeri valamennyire Austen műveit. Viszont e nélkül is élvezhető gyűjtemény, és természetesen érthető is. Ha az Olvasó rutinos az írónő történeteit illetően, akkor pedig külön öröm rácsodálkozni egy-egy ismerős idézetre.
A minden vasárnap jelentkező rovat címe: 'Monday to Sunday', azaz 'Hétfőtől vasárnapig'. Ebben a posztban, a hét lezárásaképpen felsorolom, hogy mit olvastam el, mivel haladtam tovább, mik a tervek a jövőhétre vonatkozólag!
Ez a hét is egy bejegyzést szült, viszont nagyon örülök, hogy elolvashattam végre az Üvöltő szeleket Emily Brontë tollából. Azt hiszem, ez olyan, mint az Elfújta a szél (Margaret Mitchell), a Kisasszonyok (Louisa May Alcott) vagy éppen A skarlát betű (Nathaniel Hawthorne). "Egyszer majd szeretném elolvasni" kategória.
A hosszú hétvége egyik részét - már ha az idő engedi -, sétákkal töltöm, és tegnap el is látogattam a Párizsi Nagyáruházban lévő (1061 Budapest, Andrássy út 39.) Alexandra könyvesboltba, amely gyönyörű kávézóval és galériával osztja meg a teret. Rengeteg könyvet láttam, de sajnos most nem jött velem haza egyik sem :( Majd talán a nyári könyvhéten...
Egyenlőre ennyi, de a jövőhét elejére szeretnék készülni egy rövidebb könyvértékeléssel. Ti mit olvastok mostanában?
Ti hogy töltöttétek a hetet, és mi a program a hosszú hétvégén?
És egy kis inspiráció:
"Az Üvöltő szelek-et természetes műhelyben faragták, egyszerű eszközökkel, közönséges anyagból. A szobrász talált egy gránittömböt a kihalt lápon; s amíg elnézte, meglátta, hogyan hívható elő a kőből egy fej: vad, viharvert, vészjósló; egy alak, melynek legalább egy alkotóeleme nagyszabású - az erő."
Charlotte Brontë az Üvöltő szelekről
♠
"A gyermek Heathcliffet Mr. Earnshaw a skót felföld lápos vidékén találja. Megesik a szíve az elhagyott fiún, és hazaviszi házába, ahol lányával, Cathyvel és fiával, Hindleyvel él együtt. Heathcliff az évek múltával beleszeret Cathybe. Egyedül a féltékeny Hindley az, aki mindenáron tönkre akarja tenni a fogadott gyereket. Egy napon Mr. Earnshaw meghal, Hindley pedig, mint a család új feje, az istállóba száműzi Heathcliffet. Nem sokkal később Cathy is elhagyja a házat, feleségül megy a szomszéd birtokos fiához, Edgar Lintonhoz. Heathcliff pedig szépen, lassan elkezdi kitervelni rettenetes bosszúját…
Harmincéves sem volt még Emily Brontë, amikor megírta a világirodalom talán legkülönösebb szerelmi regényét. Valóság és látomás, természet és lélekelemzés, vadság és szelídség furcsa szövedéke ez a történet, egy romantikus írói lélek vallomása a szerelemről és a szenvedélyről. Emily Brontë regénye a világirodalom azon kevés műve közé tartozik, melyet értékei klasszikussá tettek a mindenkori olvasó szemében."
Nem olyan régen készült bejegyzés Charlotte Brontë Jane Eyre című regényéről, húgáé azonban merőben más. Mindkét regényben nagy hangsúlyt kap az élet szomorú pillanatainak bemutatása, Emily írása mégis más élményt adott. Mielőtt a történetről "beszélnék", engedjetek meg néhány szót magáról az íróról.
Emily Jane Brontë 1818. július 30-án született. Több testvére volt, de a felnőtt kort egy fiú és két lánytestvére élte meg. A három lány közül ő volt a középső. Mondhatni magányosan éltek apjukkal, így könyvekhez és a képzeletükhöz fordultak segítségért. Egy napon Charlotte (a legidősebb) megtalálta az Emily által írt verseket, és meggyőzte a kiadásról. A verseskötet azonban a két lánytestvér írásait is tartalmazta. A kötet nem lett sikeres, viszont ez tovább ösztönözte a lányokat az alkotásra. Ahogy Charlotte elismeri az Üvöltő szelekhez írt jegyzetében, a kötetben Emily költeményei a legértékesebbek. Emily volt talán a legerősebb jellem a három lány közül, és egy kicsit lázadó. Kitartó művészlélekkén képzelem el, akinek sajnos túl rövid élet jutott (30 évesen, 1848. december 19-én hunyt el).
A három nővér nem sokkal később megjelentethette (álneveken; Emily volt Ellis Bell) a Jane Eyre-t, az Üvöltő szeleket és az Agnes Grey-t. A kritika kezdetben nem bánt velük kesztyűs kézzel, különösen az Üvöltő szelek esetében. Túlzottan zordnak találták, amelyben van is némi igazság. Olvasásra azonban mindenképpen érdemes! Még maga Charlotte is elismeri hibáit, de kiemeli előnyeit is.
Sziasztok! A mai vasárnap nem lesz egy hosszú Monday to Sunday, mivel egy nem túl izgalmas hét áll mögöttem, kivéve olvasmányaimat :) Azt hiszem, Emily Brontë könyvét nemsokára befejezem, és vége írhatok róla...
Ezen a héten nem volt bejegyzés, sajnos, és ebben nagy szerepet játszik a még mindig létező technikai probléma, viszont tegnap jártam antikváriumban, és mintha még nem lenne elég olvasnivalóm, 3 kötettel tértem haza. A maják kincse, A fáraó és Palmu felügyelő tévedése.
Az első Jack London, és ezt bele is veszem a molyos kihívásba. Az utolsó egy krimi Mika Waltaritól (a név ismerős volt, Szinuhe c. regénye szerepel a várólistámon). Majd meglátjuk, ezt elteszem későbbre. A fáraó Prus regénye, és az egyik kedvencem. Érdekes viszont, hogy most miért is került hozzám. A könyv ugyanis már szerepel a polcomon, viszont a szép piros, arany rajzolással díszített kötet borítóját kénytelen voltam eltávolítani, szépészeti szempontok miatt. Így azonban nem volt az igazi, és amikor hihetetlenül jó áron megláttam tegnap, nem tudtam ott hagyni. Csupán annyi a különbség, hogy ez szürke-arany párosítás. De imádom! *.* Veletek előfordult már, hogy egy könyvet két kiadásban is beszereztetek valamiért?
Mára ennyi, viszont jövőhéten "találkozunk", remélhetőleg aktívabban. További szép napot nektek! :)
Hogy telt a hetetek? Mit olvastok éppen?
Sziasztok! A hétvége számomra kifejezetten alkalmas arra, hogy hosszabb ideig böngésszek a Pinteresten, ahol nagyon sok könyvvel kapcsolatos dísztárgy, apróság ötletet lehet megtalálni. Néhány ezek közül fel is keltette az érdeklődésem... vagyis mindegyiknek örülnék! *.* És Ti, melyik tetszik a legjobban, vagy melyiket vennétek / készítenétek el egy könyvrajongó családtagnak / barátnak?
A minden vasárnap jelentkező rovat címe: 'Monday to Sunday', azaz 'Hétfőtől vasárnapig'. Ebben a posztban, a hét lezárásaképpen felsorolom, hogy mit olvastam el, mivel haladtam tovább, mik a tervek a jövőhétre vonatkozólag!
A hét az előzőnél gyorsabban elszaladt. Sokat haladtam az Üvöltő szelekkel (Emily Brontë), és Jane Austen füveskönyvével is. A blogra egy bejegyzés került fel:
Tegnap nagy sétát tettem a budai várnál és környékén, volt olvasás és latte macchiato :) Azután sütöttem még kókuszos, zabos süteményt...
Számomra a hétvége (szombat) volt a legemlékezetesebb. Nektek hogy telt a hetetek?
U. I.: Boldog Anyák Napját minden kedves édesanyának!