"Az Üvöltő szelek-et természetes műhelyben faragták, egyszerű eszközökkel, közönséges anyagból. A szobrász talált egy gránittömböt a kihalt lápon; s amíg elnézte, meglátta, hogyan hívható elő a kőből egy fej: vad, viharvert, vészjósló; egy alak, melynek legalább egy alkotóeleme nagyszabású - az erő."

Charlotte Brontë az Üvöltő szelekről

♠

"A gyermek Heathcliffet Mr. Earnshaw a skót felföld lápos vidékén találja. Megesik a szíve az elhagyott fiún, és hazaviszi házába, ahol lányával, Cathyvel és fiával, Hindleyvel él együtt. Heathcliff az évek múltával beleszeret Cathybe. Egyedül a féltékeny Hindley az, aki mindenáron tönkre akarja tenni a fogadott gyereket. Egy napon Mr. Earnshaw meghal, Hindley pedig, mint a család új feje, az istállóba száműzi Heathcliffet. Nem sokkal később Cathy is elhagyja a házat, feleségül megy a szomszéd birtokos fiához, Edgar Lintonhoz. Heathcliff pedig szépen, lassan elkezdi kitervelni rettenetes bosszúját…

Harmincéves sem volt még Emily Brontë, amikor megírta a világirodalom talán legkülönösebb szerelmi regényét. Valóság és látomás, természet és lélekelemzés, vadság és szelídség furcsa szövedéke ez a történet, egy romantikus írói lélek vallomása a szerelemről és a szenvedélyről. Emily Brontë regénye a világirodalom azon kevés műve közé tartozik, melyet értékei klasszikussá tettek a mindenkori olvasó szemében."

Nem olyan régen készült bejegyzés Charlotte Brontë Jane Eyre című regényéről, húgáé azonban merőben más. Mindkét regényben nagy hangsúlyt kap az élet szomorú pillanatainak bemutatása, Emily írása mégis más élményt adott. Mielőtt a történetről "beszélnék", engedjetek meg néhány szót magáról az íróról.

Emily Jane Brontë 1818. július 30-án született. Több testvére volt, de a felnőtt kort egy fiú és két lánytestvére élte meg. A három lány közül ő volt a középső. Mondhatni magányosan éltek apjukkal, így könyvekhez és a képzeletükhöz fordultak segítségért. Egy napon Charlotte (a legidősebb) megtalálta az Emily által írt verseket, és meggyőzte a kiadásról. A verseskötet azonban a két lánytestvér írásait is tartalmazta. A kötet nem lett sikeres, viszont ez tovább ösztönözte a lányokat az alkotásra. Ahogy Charlotte elismeri az Üvöltő szelekhez írt jegyzetében, a kötetben Emily költeményei a legértékesebbek. Emily volt talán a legerősebb jellem a három lány közül, és egy kicsit lázadó. Kitartó művészlélekkén képzelem el, akinek sajnos túl rövid élet jutott (30 évesen, 1848. december 19-én hunyt el).

A három nővér nem sokkal később megjelentethette (álneveken; Emily volt Ellis Bell) a Jane Eyre-t, az Üvöltő szeleket és az Agnes Grey-t. A kritika kezdetben nem bánt velük kesztyűs kézzel, különösen az Üvöltő szelek esetében. Túlzottan zordnak találták, amelyben van is némi igazság. Olvasásra azonban mindenképpen érdemes! Még maga Charlotte is elismeri hibáit, de kiemeli előnyeit is.

Emily nővére a Jane Eyre című regényében némileg a valóságot, megtörtént eseményeket dolgozott fel, ezt azonban az Üvöltő szelekkel kapcsolatban nehezen tudtam elképzelni. Persze nem törvényszerű, hogy bármilyen valós esemény ihlette Emily-t is. Egy dolog azonban világos: a Brontë család is lápos vidéken élt, s a történet hasonló helyszínen játszódik.

A regény szereplői szinte kultikus alakokká váltak a köztudatban: a kőszívű Heathcliff (akinek neve beszédes; a 'pusztaság' és a 'szikla' vagy 'szirt' szavakból áll) és az akaratos Catherine Earnshaw, de Hindley Earnshaw, Hareton Earnshaw, Edgar Linton és a kis Cathy Linton is mind-mind gondosan kidolgozott figurák. Az Üvöltő szelek története hosszú évek sorát fogja össze, és több nemzedék sorsát meséli el, tehát családregény. Emily több idősíkot mutat meg az Olvasónak, hiszen látjuk a gyermek Heatcliff fogadtatását, a rokonszenv és az utálat kialakulását, és ezek formálódását. Sok érzelmet vonultat fel a regény, mindezt körülbelül 360 oldalon keresztül. Az elbeszélő nem egy személy, általában valamelyik karakter emlékszik vissza a múltra, s meséli el. Egy kívülről érkező idegen, Lockwood úr az első, aki megtapasztalja a a vad Zúgóbérc furcsaságait. Majd Nelly Dean következik, aki maga is fiatal volt még, amikor az Earnshaw család közelébe került, majd később a Lintonoknál szolgált. Ő meséli el évtizedek eseményeit Lockwoodnak, aki szinte megbabonázva hallgatja, mint ahogy az Olvasó is. A narráció technikáját kezdetben különösnek találtam, mivel végig egy elbeszélőre számítottam, de így érdekes, és kitűnően olvasható. Így talán a történet és a szereplők zordsága eltávolodott a "jelentől".

"Mily hiú szélkakasok vagyunk!"

Egyértelműen a gyűlölet, a bosszúvágy a legerősebb. A regény nagy részén ez hatalmasodik el, s az Olvasó esetleg itt teheti félre a könyvet. Charlotte és Emily írói stílusa között mindenképpen érzek különbséget: előbbi talán költőibb kicsit, és hasonlatokban erős, de Charlotte regénye (Jane Eyre) szelídebb történet is. Az Üvöltő szelek szinte a végsőkig feszíti a húrt az emberi gonoszság / szenvedés lefestésében, s közben kibontakoztat egy szerelmet, amely lényegében tiltott. Várhatunk-e ebből a szerelemből beteljesülést? Szerelem ez egyáltalán? Aki szeret, miért okoz a másiknak fájdalmat, miért pusztítja azt, aki a másiknak fontos? Emily nem egy egyszerű, szokványos szerelmi történetet írt.

Az Üvöltő szelekkel kapcsolatban azt gondolom, mindenki elolvashatja, aki szereti a 19. századi angol regényeket, gótikus műveket, a Brontë nővérek világát, Jane Austen történeteit (bár Austen történeteit nem hasonlítanám közvetlenül az Üvöltő szelekhez). Emily regényét ugyan itt-ott túlságosan melankolikusnak találtam, de érdemes átrágnunk magunkat rajta, meghálálja. Szomorú vagy sem, az Üvöltő szelek emberek, családok, nemzedékek ellentét mutatja be, s az elhatalmasodó gyűlölet átkát. A vidék, amelyet Emily Brontë ábrázol, zord, mint szereplői többsége, s a remény napsugarai csak itt-ott pislákolnak...

"Linton iránti szerelmem olyan, mint az erdők lombja; az idő meg fogja változtatni, jól tudom, ahogy a tél megváltoztatja a fákat. Heathcliff iránti szerelmem az örök sziklaágyhoz hasonlatos: kevés látható öröm fakad belőle, de nélkülözhetetlen. Nelly, én Heathcliff vagyok! Ő mindig, mindig itt van a lelkemben: nem mint öröm, ahogy én sem vagyok mindig öröme önmagamnak, hanem mint a tulajdon lényem."

Kedvenc szereplő: Érthetetlen, de Heathcliff, pedig mérhetetlenül gonosz, viszont szavai sokszor elkeseredettséget sugallnak. Nelly Dean persze végtelenül jó, Hareton pedig a sors áldozata. A női főszereplőt soha nem fogom megérteni; az irodalomtörténetben talán egy ilyen akad még, Scarlett O'Hara (Margaret Mitchell: Elfújta a szél). Az öreg Joseph alakjával az írónő egy cseppnyi humort is belecsempész művébe.

Ahogy én olvastam:
Kiadó: Európa Könyvkiadó (Diákkönyvtár sorozat)
Kiadás éve: 1993
Oldalak száma: 380
Fordította: Borbás Mária
Eredeti cím: Wuthering Heights
Eredeti, első kiadás: 1847

moly.hu