Nehéz és hosszú heten vagyunk túl - vagy csak én (nektek hogy telt?). Munka, betegség, iskola. Körülbelül ez jellemzi a hetem. Kevesebbet olvastam, inkább filmet néztem, hogy gyorsabban múljon az idő. Reméltem, nem húzódik el két hétig, amíg újra kapok levegőt. Szerencsére a nátha elmúlt, mintha nem is lett volna (vagy majdnem), és jövőhéten lesz bejegyzés is, mert már nem sok van hátra, és befejezem az Audrey Hepburn életrajzot.

Könyvtárba nem jutottam egyenlőre el, bár az már meg van, mit fogok kölcsönözni. Jövőhéten mindenképpen meglátogatom. Sajnos ez egy ilyen hét volt. Itt az ősz is; most is minden szürkének tűnik. Én szeretem, de tény, hogy ilyenkor sok mindent nehezebb megtenni.

Mára ennyi, nektek jó őszi "védőital" szürcsölést és sok olvasást kívánok!

Tegnap volt az Olvasás Éjszakája, remélem, kiélveztétek. Voltatok valamilyen kellemes programon? 

A minden vasárnap jelentkező rovat címe: 'Monday to Sunday', azaz 'Hétfőtől vasárnapig'. Ebben a posztban, a hét lezárásaképpen felsorolom, hogy mit olvastam el, mivel haladtam tovább, mik a tervek a jövőhétre vonatkozólag.

A könyv fülszövege ezt írja: "E regény az érzelmek regénye. Magával ragad és könnyekre fakaszt." Azt túlzásnak tartom, hogy könnyekre fakaszt (bár ember függő), viszont igaz állításnak tartom. Harper Lee (1926 - ) írónő ez eddig egyetlen írása (2015 júliusában jelent meg amerikában a második Go Set a Watchman / Menj, állíts őrt! címmel, hazánkba novemberben érkezik) a szeretet, a bátorság, a gyermeki ártatlanság, az elvek regénye. Harper Lee saját életéből, gyermekkorából merített, tehát egy kicsit önéletrajzi ihletésű a könyv. Az Alabama állambeli Monroeville városkában született Nelle Harper Lee-ként. Apja Francis Cunningham Finch Lee volt, többek között ügyvéd. Harper fiús lányként élt a kisvárosban, majd miután jogi tanulmányait nem sikerült befejeznie állást vállalt. Később döntötte el, hogy az írásnak szenteli az életét, és megírta a To Kill a Mockingbird című regényt. Ezért Pulitzer-díjat is kapott, a belőle készült film pedig Oscart (bár ez talán nagyban köszönhető Gregory Peck-nek).

A történet egy Maycomb nevű kisvárosban játszódik. Itt élnek főszereplőink, Atticus Finch és gyermekei, Jean Louise 'Scout' Finch és Jeremy 'Jem' Finch. Atticus ügyvédként dolgozik, és szinte mindenki tiszteli. Scout nem szereti, ha lányként kezelik, sokkal jobban érzi magát, ha bátyjával töltheti az időt, és fiús dolgokban vehet részt. Néha azonban ő az, aki megpróbálja visszafogni Jemet, aki szerinte túl messzire megy. Lehet félelemnek nevezni, de ez inkább a józan ész. Viszont Jem sem egy rossz gyerek. Mindkettőjüket igaz szellemben nevelték, egy okos apa gondoskodott róluk, miután édesanyjuk elhunyt. A problémákat a pár év korkülönbség okozza; Jem tizenhárom évesen már felnőttként tekint magára. Scout ilyenkor úgy érzi, kizárják valamiből. De azért ez mégsem jellemző az egész regényre. Hiszen minden testvér között vannak súrlódások. Én is vitáztam néha a bátyámmal, úgyhogy átérezhettem a Scout lelkében lezajló változásokat. Így érezheti bárki, akinek van bátyja.

Megint egy újabb pénteki nap, és vele a Karakteres péntek. Ezúttal ismét két férfiút mutatok be, akik közül az egyik Agatha Christie írónőhöz kapcsolódik, a másik pedig maga az Angyal.

A Liebster Blog Awardról már készítettem egy posztot, viszont utána Lulma is jelölt, és szeretnék az ő általa feltett kérdésekre is válaszolni. Neki is nagyon köszönöm a jelölést, megtisztelő! :)

A minden vasárnap jelentkező rovat címe: 'Monday to Sunday', azaz 'Hétfőtől vasárnapig'. Ebben a posztban, a hét lezárásaképpen felsorolom, hogy mit olvastam el, mivel haladtam tovább, mik a tervek a jövőhétre vonatkozólag.

A mostani hét rengeteg olvasással telt, még mindig főképp útközben, villamoson és metrón. Egyébként ez nagyon jó, mert sokat haladtam Harper Lee regényében, a Ne bántsátok a feketerigót! címűben. Már jócskán túl vagyok a felén. Az iskolai szünetekben is próbálok olvasni egyszer-egyszer. A továbbiakban még Jókai Mór Kárpáthy Zoltánját lapozgatom.

A héten eddig három bejegyzés készült el. Egy Pinterestes, amelynek keretében őszi és könyves képeket válogattam össze. Azután Agatha Christie regényéről írtam, a Találkozás a halállal című könyvről. Ezek után pedig a Molyon megkaptam az első kitüntetésemet, Christie olvasásáért. Nagy becsben tartom :) Végül pedig a Leibster Blog Award nevezetű díjról, amelyre KönyvParfé jelölt. A jövőhéten lesz egy hasonló bejegyzés, mivel tegnap Lulma is jelölt rá, aminek szintén nagyon örülök. Mindkettőjüknek nagyon köszönöm, és mindenkinek, aki elolvassa néha-néha, amit itt összehordok :)

A jövőhéten ezen kívül lesz még könyvértékelés, minden valószínűség szerint Harper Lee regényéről, illetve egy szokásos pénteki bejegyzést is megcélzok. Mára ennyi, mindenkinek kellemes estét kívánok, és sok pihenést a taposómalomba való visszalépés előtt. Apropó: sok olvasást! ;)

Szinte hihetetlen meglepetés ért nemrég. A blog kapott ugyanis egy vándor díjat, méghozzá az általam is gyakran olvasott KönyvParfé blog jelölt. Itt is köszönöm neki! Az ötlet Németországból való, és általánosságban kezdő bloggerek között vándorol. Számomra egyszerűen jó érzés, mivel szívesen készítem a blogot, és ez az első olyan, amelynél hosszabb ideje kitartok. És nem is szeretném feladni.

Agatha Christie Találkozás a halállal című regényére azt lehet mondani, hogy útközben olvastam végig. Mostanában utazás közben jutott időm olvasni, kivéve a hétvégét. E könyv lapjait nagyon jó volt így pörgetni, mert elterelte a figyelmemet a tömegközlekedés viszontagságairól, és fogva is tartott. Ennek ellenére vegyes érzelmeim támadtak...

A történet középpontjában egy amerikai család áll, Boyntonék. Az ő különös életükbe kapcsolódik be - kezdetben akaratán kívül - Sarah King, a frissen végzett orvos. A fiatal hölgy a híres Dr. Gerarddal osztja meg gondolatait, miszerint a családfő, Mrs. Boynton élvezi, hogy hatalmaskodhat családtagjai fölött. Két lánya és két fia van, bár közülük csak egy lány édesgyermeke. A többieket - beleértve menyét - állandóan maga mellett tartja, és uralkodik rajtuk. Saját örökségük nincs egyiküknek sem, s már-már kezdenek belefásulni az életbe. Vagy talán mégsem, mert a "mama" meghal. Vajon kinek állhatott leginkább az útjában?

 - Én soha nem felejtek - mondta. - Ezt jegyezze meg! Soha semmit nem felejtettem el: egyetlen eseményt, egyetlen nevet vagy arcot sem...

Nem vagyok egy gyakori Pinterest használó, de elismerem, hogy jó és hasznos ötleteket lehet gyűjteni általa. Emellett sok szép, vagy bármilyen más szempontból fontos képet lehet tárolni, illetve megosztani másokkal, kedvelni, beszélni róla stb.

A bloghoz külön készítettem egy Pinterest fiókot még korábban, és most, hogy közeledik az ősz, csináltam külön ehhez kapcsolódó mappát. Ide helyezem a könyves képeket, amelyeken szerepel az ősz, valamilyen formában. Kedvenc évszakom ez, és imádom a teát is, amelyet sok képen szintén szerepet kapott (jön a teázás időszaka is). Ezek sajnos nem saját képek, viszont egyrészt emlékeket idézhetnek fel, másrészt ötletet adhatnak, és talán meghozhatják a kedvet is ehhez a borongós évszakhoz. Én például kifejezetten szeretek a szabadban olvasni tavasszal vagy nyáron, de ősszel és télen a négy fal között egy bögre teával vagy kávéval kényelmesen bevackolva is (*.*) Kattintsatok a képre, ha egy kis ihletre van szükségetek.

Ismét vasárnap, és túl vagyunk egy újabb heten. Kinek lassan telt, kinek gyorsan. Azt hiszem, számomra az utóbbi. Viszont a jövőhétre leszek kíváncsi, hiszen új rendszer van kialakulóban. Munkaváltás alatt állok, és a jövőhéten fog kiderülni, hogyan alakulnak majd a napjaim emellett és az iskola mellett. Általában szinte egész nap "úton leszek", viszont addig is tudok majd olvasni; mindig lesz nálam egy könyv. És ha máskor nem is, a hétvégén vagy a hét elején lesz belőlük bejegyzés is.

Jelenleg Agatha Christie Találkozás a halállal című regényével haladok folyamatosan, illetve olvasom a Kárpáthy Zoltánt is Jókai Mórtól. Könyvtárban a héten egyszer jártam, viszont csak visszaszolgáltattam, s kibírtam, hogy ne hozzak haza ismét pár újabb könyvet :)

A héten volt Karakteres péntek és Book Tag Friday bejegyzés és A barna ruhás férfiról, illetve a Tíz kicsi négerről írtam. Néhány újdonság jár mostanában a fejemben, posztok terén, és ezeket igyekszem majd meg is valósítani. Addig is kellemes hétvégét - a sok eső ellenére is! És persze jó olvasást, ha nem is a szabadban, hanem a kényelmes fotelben vagy ágyban!

A héten befejezve:
Agatha Christie: A barna ruhás férfi
Agatha Christie: Tíz kicsi néger

Nektek hogy telt a hetetek?