Agatha Christie: Tíz kicsi néger

Tíz ember, egy sziget. Tíz, egymástól különböző, egymást alig ismerő ember. Egy bíró, egy tornatanárnő, egy kapitány, egy vénkisasszony, egy tábornok, egy orvos, egy playboy, egy volt nyomozó és egy idős házaspár. A Néger-sziget újdonsült lakói egytől-egyik letűnnek a színről, s velük egy-egy néger figura is eltűnik. Vajon marad a figurákból? Agatha Christie már többféle címmel megjelent regényét szerda este fejeztem be. Már ideje volt elolvasnom, két okból is: Christie "rajongóként" és azért, mert már klasszikusnak számít.

Tíz kicsi néger éhes lett egyszer, s vacsorázni ment,
Egyik rosszul nyelt, megfulladt, s megmaradt kilenc.
Kilenc kicsi néger későn feküdt le, s rosszat álmodott,
Egy el is aludt másnap, s nem maradt, csak nyolc.
Nyolc kicsi néger sétára ment egy szép kis szigeten,
Egy ott is maradt örökre, s így lettek heten.
Hét kicsi néger tűzifát aprít, gyújtóst hasogat,
Egyik magát vágta ketté, s már csak hat maradt.
Hat kicsi néger játszadozik a kaptárok között,
Egyet megcsíp egy kis méh, és nem marad, csak öt.
Öt kicsi néger tanulgatja a törvény betűjét,
Egyik bíró lesz a végén, s marad, csak négy.
Négy kicsi néger tengerre száll, és egy piros lazac
Egyet lépre csal, bekapja, s csak három marad.
Három kicsi néger állatkertben jár, egy nagy medve jő,
Egyet keblére ölel, és így marad kettő.
Két kicsi néger kiül a napra s sütkérezni kezd,
Egyik pecsenyévé szül és nem marad, csak egy.
Egy kicsi néger magára hagyva, árván ténfereg,
Fölköti magát, és vége is, mert többen nincsenek.

Apró érdekesség (angol)

cover25_ten_little.jpgNekem nagyon tetszik, hogy Christie ebből indul ki a regényében. Hiszen a gyilkos szinte hű marad a vers soraihoz, s az áldozatok hasonló körülmények között vesztik életüket. Ez a vers a Néger-szigeten álló ház hálószobáinak falaira van kifüggesztve. Az egyik szereplőnek, a tanárnő Vera Claythorne-nak tűnik fel, s szép emlékeket ébreszt benne. Később azonban szinte ómenként hat, vagy Demoklész kardjaként leng a fejük fölött. Christie gyerekkorában keresendő az ilyen és ehhez hasonló versek szeretete, ugyanis őt legalább annyira lenyűgözték ezek, mint a commedia dell'arte figurái. Remeknek tartom a kis néger porcelánokat is, amelyek egy-egy áldozatot szimbolizálnak. Ezek feldobják a történetet, és izgalmassá is teszik.

A történet maga kicsit eltér Christie szokásától. Legalábbis annyiban, hogy ennyi áldozat nála nem szokott előfordulni (javítsatok ki, ha tévedek). Viszont meg van benne az a bizonyos csavar. Nehéz úgy beszélnem erről a regényről, hogy nehogy felfedjek valami fontosat azoknak, akik még nem olvasták, úgyhogy óvatos leszek. A lényeg, hogy megint mindenkire lehet gyanakodni, itt most bárki lehet a tettes.

Nincs egy nyomozónk, aki megoldja a rejtélyt, ez mondhatni újdonság. Nincs egy önjelölt nyomozó sem, vagy Ariadne Oliver. A szereplők, ők tízen azok, akik megpróbálják kibogozni a szálakat, és rájönni, ki az, aki rászedte mindannyiukat: V. A. Lacky. Az pedig csak hab a tortán, hogy az események előrehaladtával rossz szándékot sejtve sandítanak egymásra. Elkezdődik a vádaskodás, és szinte mindenkinek lesz egy elképzelése, hogy ki a tettes. Valaki elrejtőzött a szigeten, vagy közöttük van a gyilkos? Egyre csak spekulálnak, a porcelánfigurák viszont rohamosan fogynak. Számomra ez a félelem érzés a legzseniálisabb a regényben. Az, hogy a szereplők akárhol veszélyben vannak (a szigeten), és a feszültség fokozódik. A vége felé már majdnem a párna csücskét rágtam én is.

"Közülünk az valaki... közülünk az valaki... közülünk az valaki..."
Ez a három szüntelenül ismétlődő szó zakatolt órák hosszat az érzékeny agyakban.
Öt ember - öt begyulladt ember. Öt ember, aki egymást lesi, s már nem is nagyon próbálja titkolni feszült idegállapotát.

A megoldás ettől eltekintve számomra nem lett akkora durranás. Én sokkal bonyolultabbra számítottam, de tudjuk, ha nem jutunk dűlőre, a legegyszerűbb a megoldás. De azért örülök, hogy az írónő - kicsit szokatlan módon - a végén felfedi a megfejtést és a megválaszolja a miérteket. A szereplőket szinte egytől egyig sajnáltam, mert legtöbbjük ártatlan (különböző szinten). A gyilkos mint egy hóhér sorolja fel bűneiket ellenük, és lehet, hogy vétettek. Az önbíráskodás azonban nem old meg semmit, csak őt magát is gyilkossá tette.

Érdekes, hogy kedvenc karakterem nem igazán lett, talán azért, mert sorra estek ki a történetből. Nem volt tökéletes egyik szereplő sem, de talán hármat tudnék kiemelni: Blore-t, a volt rendőrt, Verát és az Dr. Armstrongot. Valójában azonban egyikükre sem tudtam azt mondani, hogy kedvelem. Aki viszont kifejezetten taszított, az a vénkisasszony Miss Brent.

Érdekességnek megemlíteném a többféle címadást. Ten Little Niggers, azaz Tíz kicsi néger címmel jelent meg Angliában, majd Ten Little Indiansként (Tíz kicsi indián) adták ki. Amerikában kapta az And Then There Were None (És végül nem maradt senki) címet, etnikai problémák miatt. Nálunk még A láthatatlan hóhérként is megjelent, amely elég találó cím. A regényt már többször meg is filmesítették, sőt videójáték is készült belőle. És már senki sem címmel színdarabként játszották a Játékszínben.

Elismerem e regény zsenialitását, sőt annak is tartom - zseniálisnak. Elég vakmerőség is kellett hozzá, hogy - fogalmazzunk így - Christie ennyi embert kiiktasson. Mindezek ellenére én azt hiszem, hogy még mindig maradok Az Ackroyd-gyilkosságnál és a Gyilkosság az Orient Expresszen-nél, mint kedvenc Agatha Christie krimi. Ti hogy vélekedtek? Miben látjátok jónak a Tíz kicsi négert?

Szerintem: félelmet keltő, bizonytalan, zseniális

Ahogy én olvastam:
Kiadó: Európa Könyvkiadó
Kiadás éve: 2003
Oldalak száma: 266
Fordította: Szíjgyártó László
Eredeti cím: And Then There Were None
Eredeti, első kiadás: 1939