A Könyvtártúra második részében - ahogy már sugalltam - ismét Budapest VII. kerületét céloztam meg. Ezúttal a Deák Ferenc Könyvtár (1074 Budapest, Rottenbiller u. 10.) volt a célállomás, amelyet én lazán csak "Rottenbiller utcai könyvtár" -nak szoktam hívni. Ez is Szabó Ervin tagkönyvtár. Lássunk egy kisebb áttekintést róla.
Sziasztok! Zsúfolt hét van mögöttünk - gondolom, és még a március 14-ét is ledolgoztuk. Viszont végre itt a megérdemelt pihenés, és talán lassan, de biztosan érkezik a jó idő is. Ezért készítettem a Molyon egy polcot, amelyre a "tavaszi" könyveket gyűjtöttem össze. Ezekben vagy tavasz van, vagy alapból vidám történetek, vagy egyszerűen csak a keresgélés közben találtam rájuk, és úgy gondoltam, ide kívánkoznak (egyfajta várólistaként is szimbolizálhat, bár emellett még más könyvek is várakoznak elolvasásra). :) Ti mit terveztek olvasni tavasszal?
Jack London amerikai szerzőre mindig úgy tekintettem, mint aki nekem valót ír. Nem rajongok különösebben a kalandtörténetekért, de az ő könyvei magukkal ragadtak. Szerettem A vadon szavát és A barna farkast. Ezúttal egy kicsit eltérő történetével találkoztam, amely nagyban önéletrajzi ihletésű. Az író ugyanis - mielőtt ezt a hivatást választotta volna - sok kalandot élt meg. Többféle munkát elvállalt, sokat utazott, és ezáltal rengeteg élettapasztalatra tett szert. Sőt, még be is börtönözték csavargásért. Ilyen és ehhez hasonló történeteket olvashatunk tőle.
Az Országúton című regényt felfoghatjuk egy útikalauzként, életrajzi könyvként, de tanácsok gyűjteményének is. Jack London több városon végigvezet minket, de mintha ezekre a helyekre csak be-bepillantanánk, s már robogunk is tovább sebes vonatokon. Egy-egy városban többet időzünk el, s az író megoszt velünk néhány történetet. Városokról, emberekről mesél, akik formálták életét, látásmódját. Bevezet minket "Hobóországba", s a vándorlétre kárhoztatott csoporton belül különböző típusokat tud felsorolni. "Utcakölykök", "zöldfülűek", "ürgék", "batyus vagányok", "menők"... A "hobó" annyit tesz: amerikai vándormunkás vagy csavargó.
Ha a hobók egy városról kiadják a jelszót, hogy "a hekusok zabosak", kerüld el azt a várost, vagy ha mindenképpen keresztül kell menned rajta, menj lábujjhegyen. Van néhány város, ahol az embernek mindig lábujjhegyen kell járnia.
Sziasztok! A héten próbáltam aktívabb lenni - ez hol sikerült, hol nem :) Négy bejegyzés készült el; díjat kaptam, új rovatot indítottam.
Az új rovat a Könyvtártúra nevet kapta, és igen, szeretném végigjárni a könyvtárakat, azokat is, ahol még nem voltam. Kíváncsi vagyok, milyen új benyomások érhetnek. Vagy mindegyik könyvtár ugyanolyan lenne? Ti mit gondoltok? A rovat nem feltétlenül szombati helyet foglalja majd el. Már azt is tudom, melyik könyvtárról írok legközelebb, de most legyen elég annyi, hogy maradok a VII. kerületben.
A héten továbbolvastam Jókai Mórtól Az arany embert, és Jack London regényét, az Országúton-t. Mindkettővel egy "hullámhosszon" vagyok, és igyekszem haladni is.
Tegnap ismét voltam antikváriumban (Újpest), és találtam pár kötetet:
Mára ennyi. Mindenkinek szép napot kívánok ebben a "kellemes" időben! :)
Az új rovat bevezetőjében említettem, hogy az első könyvtár, amelyről írni fogok, a Kertész utcai Szabó Ervin könyvtár (1073 Budapest, Kertész u. 15.) lesz. Bár mostanában nem látogattam el ide, elmondhatom, hogy az egyik kedvenc helyem, és ez főleg a csendességének köszönhető. Természetesen könyvkínálatuk is kielégítheti egy könyvmoly kívánságait..., de vegyük sorra a tényezőket.
Péntek és ismét 'Karakteres péntek'. A rovat előző részében két szeleburdi kislánnyal "ismerkedhettünk meg", s ezért arra gondoltam, most jöjjön két - hasonlóan szeleburdi - kisfiú. Mindkettejük kalandjait tavaly olvastam, és írtam róla itt a blogon is. Ha van kedved, ismételd át velem! :)
Sziasztok! Könyvmolyként egyik kedvenc helyem a könyvtár. Azt nem állítom, hogy ott élem a fél életemet - bár voltak időszakok :) - viszont emlékszem, hogy iskolásként is mennyire szerettem oda járni, kedvenc könyvtáramba. Időről-időre mindig volt egy kedvenc, de előfordult, hogy többe jártam egyszerre.
Gyerekként a kerületi gyerekkönyvtárba vittek minket (könyvért, és hogy kis kezünkkel apróságokat készítsünk), viszont ahogy felnőttem, "hűség" alakult ki bennem a Szabó Ervin Könyvtárak iránt. A központi tagkönyvtárukba természetesen többször betértem már én is, de távolról sem ez a favorit.
A kisebb és csendesebb könyvtárak közül a legutóbbi, ahonnan gyakran kölcsönöztem, az a Kertész utcai (1073 Budapest, Kertész utca 15.) Szabó Ervin tagkönyvtár volt. A hamarosan jelentkező új rovat első állomása ez a helyszín lesz. Addig is, kitartást a hétköznapokhoz!
Nektek is van kedvenc könyvtáratok?
Tegnap nagy meglepetés ért - amellett, hogy egyik kedvencem, Harper Lee (1926 - 2016) elhunyt; imádtam a Ne bántsátok a fekete rigót című regényét. Nem feledem az írónőt, és mielőbb tervezem elolvasni a másik könyvét is.
A bejegyzés azonban most egy díj miatt született, amelyet a The Maniac Girl's Blog írójától kaptam. A díj 'Az év felfedezettje' nevet viseli, és ezúton is szeretném megköszönni, hogy Maniac Girl rám is gondolt. :)
A Liebster Blog Award-höz hasonlóan ennek is vannak szabályai. Íme:
A minden vasárnap jelentkező rovat címe: 'Monday to Sunday', azaz 'Hétfőtől vasárnapig'. Ebben a posztban, a hét lezárásaképpen felsorolom, hogy mit olvastam el, mivel haladtam tovább, mik a tervek a jövőhétre vonatkozólag.
Tegnap belekezdtem Jack London: Országúton című, öléletrajzi ihletésű regényébe, és holnap el is mondom majd miért. A kötet azonnal magával ragadott. Sejtettem, hogy Jack Londonban nem csalódhatok, de az, amikor A vadon szavát olvastam, már rég volt. Az író stílusa azonban olvasmányos és kissé fanyar humorral megáldott. Kivételesnek találtam a regénynek már az első mondatát, ezért úgy gondoltam, ide kívánkozik: