A minden vasárnap jelentkező új rovat címe: Monday to Sunday, azaz Hétfőtől vasárnapig. Ebben a posztban, a hét lezárásaképpen felsorolom, hogy mit olvastam el, mivel haladtam tovább, mik a tervek a jövőhétre vonatkozólag.

Ezen a héten kezdtem el a blogot, és kedden meg is írtam az első bejegyzést, Agatha Christie-ről. Mintha Christie hónap lenne (ami valahol igaz), írtam a Halál a Nílusonról is. Nemrég kezdtem el Az ABC-gyilkosságok című regényét, amiről majd természetesen szintén beszámolok, a jövőhéten. Már meg van a listám, hogy mit olvasok mostanában el az írónőtől (a molyos kihíváshoz; de egyébként is szeretem a könyveit).

A héten még befejeztem Lewis Carroll meseregényét, az Alice Csodaországbant. Szeretnék majd Carroll életéről is írni, illetve elolvasni az Alice Tükörországbant, mivel úgy érzem, így teljes a kép. Ez azonban nem hiszem, hogy a jövőhéten lesz, viszont...

A világ gyermekirodalmának eme klasszikusa 1865-ben jelent meg első ízben. Lewis Carroll, a múlt században élt oxfordi matematika professzor angolszász humorral megírt alkotása, meseregénye a korabeli Anglia torzképe. Képtelen helyzetek, csodálatos cselekmények füzére a történet, melynek ifjú főszereplője álomként éli át a kalandokat, ahol még az állatok is emberként viselkednek, cselekszenek.

Jó reggelt mindenkinek! Azt hiszem még moshatom ezt ezen a napos (és meleg) szombat reggelen. Még tegnap befejeztem az Alice Csodaországban klasszikust, elég hamar végeztem vele. Kicsivel több, mint 220 oldal volt, de csak azért, mert a Noran kiadó Kentaur Könyvek kiadásában olvastam, ami angol-magyar egyben. Egyenlőre csak az anyanyelvű változatot olvastam, de úgy is fejlesztenem kéne az angolomat :)

Lewis Carroll író, költő, matematikus (és még sok más) 1865-ben jelentette meg gyermekeknek szóló regényét. Meseregény, de ennek ellenére úgy gondolom (és azt hiszem, nem vagyok ezzel egyedül), hogy mindenkinek legalább egyszer el kellene olvasnia, még ha nem is gyerekként teszi. Én sem olvastam korábban, és nem is tudom miért, de kimaradt a gyerekkoromból. Az ennek alapján készült mesét és filmet láttam, de soha nem olvastam. Gyerekként talán jobban tudtam volna értékelni a művet, bár - teszem hozzá - azért most is nyújtott bizonyos bájt számomra.

Amikor olvastam, annyira szürreálisnak tűnt az egész, felért egy science fiction történettel. Ennek ellenére, mivel tisztában voltam vele, hogy ez alapból gyerekeknek íródott, megpróbáltam visszanyúlni gyermeki énemhez. Ez azért mindannyiunkban benne van, még ha fel is nőttünk időközben. Aztán egy idő után egyre csak mosolyogtam olvasás közben, és elkezdtem 'elfogadni' azt a sok furcsaságot, ami a könyvben Alice-szel történik. A történet pörgős volt, egyre másra követték egymást az események, úgy, ahogy Alice egyszer apró volt, másszor meg magas, annyira, hogy az égig nyújtózott.

Ebben semmi különös nem volt. Azon se csodálkozott Alice valami nagyon, hogy a Nyuszi ezt mondogatta magában:
 - Jaj, istenem, még elkésem!

Minden - vagy majdnem minden - hét péntekjén jelentkezem a 'Book Tag Friday' rovattal, vagyis egy-egy olyan bejegyzéssel, amelyben saját vagy más oldalon meglátott (és megszeretett) könyves tag szerepel. Ez által Ti jobban megismerhetitek olvasási szokásaimat, kedvenc könyveimet, és engem. De természetesen amennyiben tetszik, ki is tölthetitek a hozzászólásokban. Ha saját blogotokon töltenétek ki, kérlek linkeljetek vissza, köszönöm. :)

A mostani 'Book Tag Friday' poszt címe: Nyári hűsítők, azaz nyári italok (ebben a forróságban elkelnek) és hozzájuk kapcsolódó könyvek, szokások (összesen 5). A taget én készítettem (és azért csak öt pont van benne, mert még ez az első, amit csináltam).

Ki irigyelhette szépségét, gazdagságát, boldogságát? mindenki. Kinek lehetett több-kevesebb oka a gyilkosság - sőt gyilkosságsorozat elkövetésére? A hajón szinte mindenkinek. S ha már Egyiptomban, régészeti leletek felkeresésére indult útnak gazdag utasaival a hajó, a "véletlenül" fedélzetén tartózkodó Poirot is régészeti módszerekkel kezd a bűntény felderítéséhez először minden zavaró fölösleges elemet eltávolít, aztán minden kétséget kizáróan bebizonyítja, hogy az a gyilkos, akire (természetesen) legkevésbé sem gyanakodhatunk.

Agatha Christie-ről, a detektívtörténetek királynőjéről írtam a napokban, és közben be is fejeztem a Halál a Níluson című regényt. Alapból szeretem a krimiket, és Christie fordulatos műveit is, de ezt most egy kihívás miatt kezdtem el olvasni. A választásom egyrészt azért esett rá, mert a polcomon tartózkodott egy ideje, és mert Egyiptom a helyszín. Imádom a kultúrát, úgyhogy nem meglepő, hogy a 'Halál a Níluson' - nal kezdtem. Egyiptomnak ezúttal nincs sok jelentősége, mert a történet nagyrészt egy hajón játszódik, de érezhetjük Agatha vonzódását a régészethez.

Az előző bejegyzést folytatva felsorolom Agatha Christie műveit, tekintettel a krimi regényekre, novella-gyűjteményekre, más néven írt könyveire. Ahol több cím van felsorolva, ott igyekeztem a megjelenésük sorrendjében megadni a címeket (vagyis a korábbi van az elején). Gyakran az első magyar kiadások a Nova Irodalmi Intézet, a Nova kalandos regényei, az 1 pengős regények és Félpengős regények formájában került a polcokra. Később általánosságban az Európa Könyvkiadó (1970-es, '80-as évek és 2000 után is), illetve a Hunga-Print (1990-es évek) jelentette meg őket. A címek mögött pedig az eredeti (nem magyar) megjelenés olvasható. Kellemes böngészést! :) Lehet is kezdeni az olvasást.

"Egy ronda téli napon az ágyban fekve igyekeztem kigyógyulni az influenzából. Unatkoztam [...]
 - Miért nem írsz valamit? - kérdezte.
 - Írni - néztem rá értetlenül.
 - Igen - bólogatott anyám - , mint Madge.
 - Ó, nem hiszem, hogy én is tudnék.
 - És miért nem?
 - Hát, különösebb akadálya nincsen, de...
 - Nem tudhatod, hogy mi lehet az akadálya, ha még sohasem próbáltad - jelentette ki anyám."

Nyilván kitaláltátok (főleg, ha olvastok krimit), hogy Agatha Christie szavai ezek (Agatha Christie: Életem). Ő a krimi királynője, nagyasszonya, ahogy tetszik. Első bejegyzésem róla szól (amúgy nem véletlenül, mert éppen a Halál a Níluson-t olvasom).

Agatha Christie Agatha Mary Clarissa Miller néven látta meg a napvilágot 1890. szeptember 15-én Torquay városkában, Devonshire-ben, Angliában egy felső középosztálybeli családban. Édesanyja az angol Clara Boehmer, apja az amerikai származású Frederick Alvah Miller volt. Agatha harmadik gyermekkén született. 11 évvel volt fiatalabb Margaretnél, azaz 'Madge' -nél, és 10 évvel Louis 'Monty' Montantnál.

Agatha gyermekkorát a csodálatos családi házban töltötte, amely az 'Asfield' nevet kapta, vagy Ealingben, ahol a nagymamája és egyben nagynénje élt, vagy éppen a családjával utazott. Bár testvérei anno jártak iskolába, édesanyja akkoriban az otthoni tanításban hitt, ezért Agathát a szülei tanították meg írni, olvasni, és elsajátította a számtan alapjait. Továbbá énekelni, zongorázni tanult, és beszélt franciául. Gyerekként zongoraművészi és operaénekesnői pályára készült, de utóbbihoz nem volt meg a kellő hangja.