A világ gyermekirodalmának eme klasszikusa 1865-ben jelent meg első ízben. Lewis Carroll, a múlt században élt oxfordi matematika professzor angolszász humorral megírt alkotása, meseregénye a korabeli Anglia torzképe. Képtelen helyzetek, csodálatos cselekmények füzére a történet, melynek ifjú főszereplője álomként éli át a kalandokat, ahol még az állatok is emberként viselkednek, cselekszenek.

Jó reggelt mindenkinek! Azt hiszem még moshatom ezt ezen a napos (és meleg) szombat reggelen. Még tegnap befejeztem az Alice Csodaországban klasszikust, elég hamar végeztem vele. Kicsivel több, mint 220 oldal volt, de csak azért, mert a Noran kiadó Kentaur Könyvek kiadásában olvastam, ami angol-magyar egyben. Egyenlőre csak az anyanyelvű változatot olvastam, de úgy is fejlesztenem kéne az angolomat :)

Lewis Carroll író, költő, matematikus (és még sok más) 1865-ben jelentette meg gyermekeknek szóló regényét. Meseregény, de ennek ellenére úgy gondolom (és azt hiszem, nem vagyok ezzel egyedül), hogy mindenkinek legalább egyszer el kellene olvasnia, még ha nem is gyerekként teszi. Én sem olvastam korábban, és nem is tudom miért, de kimaradt a gyerekkoromból. Az ennek alapján készült mesét és filmet láttam, de soha nem olvastam. Gyerekként talán jobban tudtam volna értékelni a művet, bár - teszem hozzá - azért most is nyújtott bizonyos bájt számomra.

Amikor olvastam, annyira szürreálisnak tűnt az egész, felért egy science fiction történettel. Ennek ellenére, mivel tisztában voltam vele, hogy ez alapból gyerekeknek íródott, megpróbáltam visszanyúlni gyermeki énemhez. Ez azért mindannyiunkban benne van, még ha fel is nőttünk időközben. Aztán egy idő után egyre csak mosolyogtam olvasás közben, és elkezdtem 'elfogadni' azt a sok furcsaságot, ami a könyvben Alice-szel történik. A történet pörgős volt, egyre másra követték egymást az események, úgy, ahogy Alice egyszer apró volt, másszor meg magas, annyira, hogy az égig nyújtózott.

Ebben semmi különös nem volt. Azon se csodálkozott Alice valami nagyon, hogy a Nyuszi ezt mondogatta magában:
 - Jaj, istenem, még elkésem!

Alice álomvilága az emberként viselkedő állatokkal, a disznóvá változó gyerekkel, a Fakutyával, a kártyafigurákkal és a lehetetlen tárgyalással emlékeztet engem saját álomvilágunkra, hiszen az álmok sokszor szürreálisnak tűnnek, és teljesen mást jelentenek, mint amit először leszűrnénk belőlük. Gyerekekként pedig mi is - ébren - álmodozhattunk hasonlókról. Carroll története azonban nem is csak egy álomvilág, mert felfedezhető benne egy csomó rejtett jelentést, sugallatot. Az író ezzel akarta visszaadni az akkori Anglia helyzetét. A Szív Királynő például, aki folyton le akarja üttetni valakinek a fejét, Viktória királynő, a király pedig Albert herceg, aki hol feleségét próbálja megnyugtatni, hol összezavar egy tárgyalást. Továbbá szerepel a műben néhány versrészlet is, amelyet nyakatekert módon adnak elő, kiparodizálva.

Lábánál megzizzent a fű, s a fehér Nyuszi surrant el, a közeli tóban a riadt Egér a hullámokat kavarva úszkált, s hallotta, hogy csörög a csésze, kanál Április Bolondjának meg a társainak soha véget nem érő lakomáján, hogy rikácsol a Királynő, aki szerencsétlen vendégei fejét leütteti, hogy prüszköl a disznópólyás a Hercegnő ölében, hogy csörömpölnek köröttük a tányérok meg a tálak, hogy vijjog a Griffmadár, hogy csikorog Gyíkocska palavesszője, és a zsákba dugott tengeri malacok visítása összeolvadt a boldogtalan Ál-Teknőc távoli zokogásával.

Végül is azt kell, hogy mondjam, hogy érdemes volt elolvasni, annak ellenére, hogy nem lesz a kedvenc klasszikusom. Viszont nem is egy könnyen felejthető történet.

Szerintem: szürreális, szórakoztató, megmosolyogtató

Ahogy én olvastam:
Kiadó: Noran Könyvkiadó (Kentaur Könyvek 8.)
Kiadás éve: 1996
Oldalak száma: 232 (angol-magyar)
Fordította: Kosztolányi Dezső
Eredeti cím: Alice's Adventures in Wonderland
Eredeti, első kiadás éve: 1865

U. I.: Kedvenc karakterem belőle a folyton siető nyuszi. :)

Ti mikor olvastátok, és hogy tetszett?