"Egy ronda téli napon az ágyban fekve igyekeztem kigyógyulni az influenzából. Unatkoztam [...]
 - Miért nem írsz valamit? - kérdezte.
 - Írni - néztem rá értetlenül.
 - Igen - bólogatott anyám - , mint Madge.
 - Ó, nem hiszem, hogy én is tudnék.
 - És miért nem?
 - Hát, különösebb akadálya nincsen, de...
 - Nem tudhatod, hogy mi lehet az akadálya, ha még sohasem próbáltad - jelentette ki anyám."

Nyilván kitaláltátok (főleg, ha olvastok krimit), hogy Agatha Christie szavai ezek (Agatha Christie: Életem). Ő a krimi királynője, nagyasszonya, ahogy tetszik. Első bejegyzésem róla szól (amúgy nem véletlenül, mert éppen a Halál a Níluson-t olvasom).

Agatha Christie Agatha Mary Clarissa Miller néven látta meg a napvilágot 1890. szeptember 15-én Torquay városkában, Devonshire-ben, Angliában egy felső középosztálybeli családban. Édesanyja az angol Clara Boehmer, apja az amerikai származású Frederick Alvah Miller volt. Agatha harmadik gyermekkén született. 11 évvel volt fiatalabb Margaretnél, azaz 'Madge' -nél, és 10 évvel Louis 'Monty' Montantnál.

Agatha gyermekkorát a csodálatos családi házban töltötte, amely az 'Asfield' nevet kapta, vagy Ealingben, ahol a nagymamája és egyben nagynénje élt, vagy éppen a családjával utazott. Bár testvérei anno jártak iskolába, édesanyja akkoriban az otthoni tanításban hitt, ezért Agathát a szülei tanították meg írni, olvasni, és elsajátította a számtan alapjait. Továbbá énekelni, zongorázni tanult, és beszélt franciául. Gyerekként zongoraművészi és operaénekesnői pályára készült, de utóbbihoz nem volt meg a kellő hangja.

Már gyerekkorában nagyon szeretett álmodozni, történeteket kitalálni (egyikben egy egész csapatnyi kiscica szerepelt), Imádta az olasz commedia dell'arte klasszikus alakjait (Pierrot és Pierrette, Pulcinella, Harlequin stb.).

Édesapja 1901-ben elhunyt 55 évesen. Valószínűleg szívbetegségben szenvedett, de végül tüdőgyulladást kapott. Még el is utaztak, hátha jót tesz neki az éghajlatváltozás, de bekövetkezett a legrosszabb. A család így családfő nélkül maradt, de Clara kiállta a próbát, erős asszonyként nevelte tovább Agathát. Madge férjhez ment, Monty pedig bevonult a seregbe. Felmerült Ashfield eladása, de a lányok és Monty is ellenezték.

Később Agatha Párizsba ment tanulni, ahol igazi hölgyet faragtak belőle. Amikor 1910-ben hazajött, Clarát betegen találta, ezért elutaztak. Az cél Egyiptom volt, ahol Agathát bevezették a társasági életbe. Kezdetben némi nehézségbe ütközött, mivel mindig is csendes, szerény lány volt, nem beszélt sokat, inkább hallgatott. Sikerült ezt a szokását folyamatosan levetkőzni, de élete végéig idegenkedett a nyilvános beszédtől és nagy társaságoktól.

Egyiptomban Agathát még mit sem érdekelték a múzeumi látványosságok és az archeológia, annál inkább későbbi élete során... Hazatérve folytatta a történetek kitalálását és leírását, illetve a zongorázást. Első regénye a Snow Upon the Desert (Hó a sivatagban) címet viselte, azonban kiadásra nem került. Édesanyja tanácsára Agatha ellátogatott egy barátjukhoz, az író Eden Philpotts-hoz, aki tanácsokkal látta el, és tovább biztatta az írásra.

Az írás mellett azért férfiakkal is találkozott. Még a kezét is megkérték, de a nagy ő Archibald Christie személyében érkezett. Agatha egy estélyen találkozott és táncolt a katonatiszttel, aki ezek után gyakori vendég lett Ashfieldben. A pár egymásba szeretett, Archie megkérte a kezét, Agatha pedig igent mondott. Hosszú jegyesség után 1914-ben összeházasodtak, karácsony idején.

Archie az első világháború idején harcolt, de folyamatosan feljebb került a ranglétrán. A szabadságát természetesen otthon töltötte Agathával, aki eközben önkéntes lett, a sebesült katonákat ápolta a helyi kórházban. Néhány vizsgát követően patikus asszisztens lett, és sokat tanult a különböző mérgekről.

"Előfordult, hogy egyedül voltam ügyeletes, és csak lógattam a lában egész délután - ha fel volt töltve az árukészlet, és minden rendben olt [...]
Elkezdtem hát gondolkodni, hogy miféle detektívtörténetet tudnék írni - és mivel ezerféle vegyszer vett körül, talán nem véletlen, hogy a mérgezést választottam a gyilkosság elkövetési módjának."

Agatha Christie: Életem

Agatha mindig is kedvelte a detektívtörténeteket, például Wilkie Collins regényeit, A fehér ruhás nőt, A Holdgyémántot és Sir Arthur Conan Doyle Sherlock Holmes történeteit. Írt hát ő is egy saját detektívregényt A titokzatos styles-i eset (The Mysterious Affair at Styles) címmel, ahol már Hercule Poirot volt a detektív. A krimi írást egyébként egy fogadás előzte meg, amit még jóval korábban Madge nővérével kötöttek. Agatha kijelentette, ő is tudna olyan történetet írni, mint mondjuk Gaston Leroux A sárga szoba titka. Madge állta a fogadást, és később ennek meg is lett az eredménye: bizonyítást nyert, Agatha tényleg tudott detektívregényt írni.

Agatha jellegzetes főhősével, a sötét hajú, sötét bajuszú, megrögzötten tip-top úriemberrel készült regényét több kiadóhoz is elvitte. Volt, aki visszautasította, volt, aki változtatásokat kért. Végül kiadták 1920-ban, csekély honoráriumért.

Mindeközben megszületett Agatha és Arcie első és egyetlen lánya, Rosalind Margaret Clarissa (1919). Archie otthagyta a légierőt, és pénzügyi területen dolgozott tovább.

Agatha második regénye A titkos ellenfél (The Secret Adversary; 1922) újabb detektívalakokat vonultatott fel, Tommy és Tuppence Beresfordot. A következős könyvében Hercule Poirot visszatért. Agatha írt, és közben körutazást tettek Archie-val. 1926-ban jelent meg a mérföldkőnek számító Ackroyd-gyilkosság (The Murder of Roger Ackroyd), de ez az év szerencsétlenségeket is tartogatott Agatha számára.

1926-ban hunyt el Clara, az édesanyja, és véget ért házassága. Arcie már egy jó ideje elhidegült tőle, megváltozott, később pedig bevallotta, szerelmes egy másik nőben, egy bizonyos Nancy Neele-be. A férfi elköltözött, Agatha pedig december 3-án eltűnt otthonából. A körülbelül 11 napos távollétének rejtélyére mind a mai napig nem derült fény. Persze sokan találgattak és találgatnak azóta is, de maga Agatha még önéletrajzi munkájában sem foglalkozott sokat ezzel az idővel. Volt, aki úgy gondolta, Archibald Christie meggyilkolta feleségét, vagy Agatha idegösszeomlást kapott, amnéziás lett. Vagy talán szándékosság rejlik mögötte?

Agathára egy fürdőszállodában találtak rá, ahol Mrs. Teresa Neele (!) álnéven foglalt szobát. Ezután visszatért otthonába, Archie-tól pedig elvált (1928). A férfi ezt követően feleségül vette Nancy Neele-t.

1929 és '30 között az továbbra is nagy népszerűségnek örvendő írónő a Közel-Keletre utazott. Leonard és Katherine Woolley vezette régészeti ásatáson ismerkedett meg a nála tizennégy évvel fiatalabb Max Mallowan (később Sir) nevű archeológussal. 1930-ban összeházasodtak. Agatha ekkoriban kezdett álnéven írni, mint Mary Westmacott. Az első romantikus regény Az óriás kenyere (Giant's Bread) címet kapta, majd ezt még öt hasonló követte. 1930-ban mutatták be az első, Feketekávé című színművét is.

A '30-as években Agatha és Max közös otthont alakítottak ki magunknak. Max a második világháborúban harcolt, vagy ásatásokat folytatott többek között Mezopotámiában, ahová Agatha is rendre elkísérte. Útjaik során rengeteg ismeretre és inspirációra tett szert. Ezekből született 1936-ban a Gyilkosság Mezopotámiában (Murder in Mesopotamia) és a Halál a Níluson (Death on the Nile).

Agatha elnyerte a Brit Birodalom lovagja címet (Dame Agatha). 1971 és '74 között Agatha egészségi állapota egyre romlott. Mindig is szerette a jó ételeket, és ezekkel később sem hagyott fel. 1976. január 12-én, 85 éves korában hunyt el természetes halállal otthonában, Wallingfordban, Oxfordshire-ben.

Mrs. Mallowannak több mint 60 detektívregénye, számos elbeszélése jelent meg Christie néven, 6 romantikus regénye Mary Westmacottként. Írt színdarabokat, történelmi drámát (Akhnaton; 1937). 1950-ben kezdte el önéletrajzi művét, amely 1977-ben jelent meg An Autobiography (Életem) címmel. Agatha Christie Mallowan névvel adták ki az Így éltünk Mezopotámiában (Come, Tell Me How You Live; 1946) című könyvet, amelyben az írónő az ásatásokon töltött idejükről mesél. Írói pályafutása alatt megalkotta a mára kultikussá vált Hercule Poirot-t és Jane Marple-t, illetve a kevésbé ismert Parker Pyne-t, a Harley Quin és Mr. Satterthwaite, Tommy és Tuppence Beresford párost.

Még fiatal iskolás koromban kezdtem el Christie-t olvasni. A kedvenc műfajom a krimi, bűnügyi történet, így adott volt az ő neve is. Bár lehet, hogy nem mindegyik könyve lebilincselő, de lehet közöttük bőven válogatni. Történeteiben igyekezett mindig betartani a krimiírás alapszabályait, és belga nyomozója kirí az írók alkotta detektívlegendák köréből. Az írónő sokoldalúságát pedig mi sem bizonyítja jobban, minthogy nem csak bűnügyekről írt, hanem a szerelemről is. Bár én még nem olvastam Mary Westmacott regényt, de ha átrágtam magam a Christie krimiken, lehet belekóstolok azokba is.

Ha érdekel az írónő élete közelebbről is, ajánlom a következő köteteket:
Agatha Christie: Életem
Osvát Katalin: A krimi királynője
Agatha Christie: Így éltünk Mezopotámiában
Jared Cade: Agatha Christie és a hiányzó tizenegy nap
Hadnagy Róbert & Molnár Gabriella: Agatha Christie krimikalauz avagy Gyilkosságok ABC-ben
John Curran: Agatha Christie titkos jegyzetfüzetei
John Curran: Agatha Christie és a gyilkos szándék
Matthew Bunson: Agatha Christie világa

Ti mely könyveit olvastátok, és mit gondoltok Agatha Christie-ről?