Még júliusban olvastam az egyik könyves blogon (A könyvekben elveszel, de magadra is találsz) egy értékelést Christie A Hét Számla rejtélye című regényéről. A poszt írója pozitívan nyilatkozott róla, és mert tudvalevőleg én is Christie rajongó vagyok, nem álltam ellen az olvasásnak.

A történet kezdetén néhány ifjú és nem ifjú - akiknek van mit a tejbe aprítaniuk - egy vidéki kastélyban száll meg. A Chimneys Lord Caterham tulajdona, de néha kiadja másnak bizonyos díj fejében. A fiatal férfiak és nők tréfára készülnek egyik társuk ellen, aki délutánig is képes ágyban maradni. Az okos és komoly Mr. 'Pongo' Bateman tanácsára vásárolnak nyolc ébresztőórát, és ezeket be is csempészik a delikvens szobájába. Arra számítanak, hogy az órák együttes csörgése kakofóniát teremtve időben felkelti Mr. Wade-et. A tervbe azonban hiba csúszik: a férfi nem ébred fel, mivel már halott. Nemsokára megérkeznek a ház tulajdonosai, Lord Caterham és a lánya, Lady Eileen Brent, akit mindenki csak Bundle-nak, azaz Batyunak nevez. Felmerül a gyanú, hogy Mr. Wade nem véletlenül halt meg, hanem meggyilkolták, Bundle pedig nyomozásba kezd. Beszél régi barátjával, Bill Eversleigh-el, Jimmy Thesigerrel, sőt Wade nem hivatalos rokonával, Loraine Wade-del is. Egy befejezetlen levél, egy újabb haldokló utolsó szavai mind-mind egy különös társaság nevét, a Hét Számlapot említi. Vajon ők tehetnek a gyilkosságokról? Ki lesz a következő? A kiváló nyomozó, Battle főfelügyelő is megjelenik a színen. Ki találja meg a válaszokat, ő vagy Bundle?

" - Dugjuk össze a fejünket, és találjunk ki valamit holnap reggelre - javasolta Rony ködösen. - Hogy hétkor fölkeljen! Szerezzünk meglepetést a háznak. Tredwell ábrázatáról lepottyan a hamis pofaszakáll, kezéből kihull a teáskanna. Lady Coote hisztérikus rohamot kap és Bill karjába ájul... merthogy Bill a hórukkember. - Nocsak! - mondja Sir Oswald és egyből fölmegy az acél ára ötnyolcaddal. Pongót elragadják az érzelmek, földhöz vágja a szemüvegét és rátapos."

A 'Karakteres péntek' újabb bejegyzésében ezúttal három francia illetőségű úriembert, bűnesetek nyomozóit mutatok be. Egyikük hivatalos foglalkozása újságíró, a másik a rendőrség tagja. A harmadik pedig rablóból lesz pandúr.

"Kevés író tudta olyan épen megőrizni magában a gyermekkorát, mint Mark Twain, s annyi humorban feloldani iránta érzett nosztalgiáját, hogy a szereplőkkel egykorú, tizenéves olvasó épp akkora élvezetet talál benne, mint a felnőtt, ha újra belemerül. A Tom Sawyer talán mégis elsősorban gyerekkönyv. A nyolc évvel később, 1884-ben megjelent Huckleberry Finn kalandjai az egész amerikai irodalom egyik alapkönyve. A csavargás, az örök úton levés, a menekülés a polgári konvenciók elől megannyi későbbi regény – és film – témája. Huck nem olvasmányainak bűvöletében él, mint Tom, nem kalandvágy, hanem elemi szabadságösztön hajtja – ezért lesz társává, majd barátjává a szökött rabszolgának, Jimnek, akivel együtt sodródnak a nagy folyón, a Mississippin, az író hajdani matrózéveinek színhelyén, s közben feltárul előttük az amerikai Dél panoptikuma.
Fontos része a könyv varázsának a nyelv: a különféle beszédmódok, dialektusok hallatlan elevensége. Bartos Tibor győzi erővel, szókinccsel és leleménnyel – az ő új fordításában Mark Twain hősei végre a maguk sajátos nyelvén és észjárásával szólalnak meg magyarul."

Tom Sawyer barátjának, Huckleberry Finnenk történetében pont ott járunk, ahol Tommal abbahagytuk. A regény végén a két fiú kisebb vagyonra tett szert, de Huck képtelen igazán élvezni. Úgy érzi, gúzsba kötik. A Huckleberry Finn kalandjaiban, amelyet reggel fejeztem be, megjelenik a gyerek apja. Elviszi Huckot magával, és így kezdődnek a fiú kalandjai. Később találkozik az ismerős szökött rabszolgával, Jimmel, majd pedig Tommal is.

A Huckleberry Finn kalandjai némileg hosszabb, mint Tom Sawyeré. És meg kell mondjam, a végére már kezdett sok lenni az izgalmakból, és kíváncsi voltam a végére. (spoiler) Mert hogy Huckleberry Finnt halottnak hiszik. Először úgy gondolják, az apja tette, majd azt, hogy a szökött rabszolga. (spolier vége)

Az korábbi bejegyzés végén feltettem a kérdést: ti melyik kalandor fiút kedvelitek jobban. Ideje nekem is megválaszolnom. Némileg Tom a szimpatikusabb, viszont eme regény végén, amikor annyi különös ötlete támadt, hajlamos voltam átpártolni Huckra. Ugyanis a két fiú rabszolga szabadításra adja a fejét. De nem ám egyszerűen, hanem minél bonyolultabban, ahogy Tom azt a könyvekben olvasta. Sok-sok feleslegesnek látszó tettük a terv dugába dőlését okozhatja, de nem baj, akkor is szabályszerűen kell eljárni. Tom és Huck, akik nem bírják az egyhangúságot, szeretnék minél élvezetesebben tölteni az idejüket. A lényeg viszont, hogy a két kis huncut, eszes fiúcska adja magát, már szinte megbolondítják a felnőtteket. És végtére is, ők mindent csak jó szándékkel tesznek. Lehet rájuk haragudni?

A minden vasárnap jelentkező rovat címe: 'Monday to Sunday', azaz 'Hétfőtől vasárnapig'. Ebben a posztban, a hét lezárásaképpen felsorolom, hogy mit olvastam el, mivel haladtam tovább, mik a tervek a jövőhétre vonatkozólag.

A heti olvasás mindössze Mark Twain regényeivel telt. Kedden írtam is a Tom Sawyer kalandjairól, majd folytattam Huckleberry Finn-nel. Ez hosszabb történet, mint barátjáé, de a jövőhéten minden bizonnyal befejezem. A következőkben pedig Agatha Christie könyv és egy életrajz Audrey Hepburnről lesz terítéken.

Az ősz közeledtével viszont hamarosan ismét átalakul az oldal, és elképzelhetőnek tartom, hogy a pénteki posztok is változnak. Megpróbálom az olvasást is felpörgetni, mert elég sok tervem van a következő hónapokra. A lényeg azért, hogy élvezzük is az olvasást. Én azt teszem, és néha már kezdek úgy beszélni, mint Mark Twain egy-egy szereplője :) További kellemes estét mindenkinek!

Nektek hogy telt a hét?

Megkésve bár, de megérkezett a pénteki könyves tag. A hosszú hétvége miatt kicsit megzavarodtam, és összesűrűsödtek a dolgok (amikor elvileg pihenni kéne). De most lássuk a Disney Book Tag-et, amelyet Clau Reads Books és Katytastic youtube csatornáján találtam. A Disney rajzfilmeket gondolom nem kell bemutatnom. Szinte mindenki nézett vagy néz ilyesmit. Néhány klasszikus alak...

Nemsokára újra kezdődik az iskolai időszak. Az általános- és középiskolások, egyetemisták visszaülnek az iskolapadba, de újra indulnak az szakképzések is. Gondoltam, megnézem, mi most a helyzet a kötelező olvasmányokkal. Amikor én voltam iskolás, a Vuk, a Légy jó mindhalálig, a Pál utcai fiúk, az Egri csillagok, a Szent Péter esernyője volt terítéken, többek között. Voltak ajánlott olvasmányok, amelyeket, emlékszem sokszor szívesebben olvastam volna, de aztán idő vagy kedv változás miatt kimaradtak. :) Azért akartam azokat olvasni, mert jobban érdekeltek, vagy csak azért mert nem a "kötelező" címszó alatt álltak? Jó kérdés, de íme, pillantsunk rá, hogy mely könyvek szerepelnek a 2015/2016-os évfolyam listáján.

"Kevés író tudta olyan épen megőrizni magában a gyermekkorát, mint Mark Twain, s annyi humorban feloldani iránta érzett nosztalgiáját, hogy a szereplőkkel egykorú, tizenéves olvasó épp akkora élvezetet talál benne, mint a felnőtt, ha újra belemerül. A Tom Sawyer talán mégis elsősorban gyerekkönyv. A nyolc évvel később, 1884-ben megjelent Huckleberry Finn kalandjai az egész amerikai irodalom egyik alapkönyve. A csavargás, az örök úton levés, a menekülés a polgári konvenciók elől megannyi későbbi regény – és film – témája. Huck nem olvasmányainak bűvöletében él, mint Tom, nem kalandvágy, hanem elemi szabadságösztön hajtja – ezért lesz társává, majd barátjává a szökött rabszolgának, Jimnek, akivel együtt sodródnak a nagy folyón, a Mississippin, az író hajdani matrózéveinek színhelyén, s közben feltárul előttük az amerikai Dél panoptikuma.
Fontos része a könyv varázsának a nyelv: a különféle beszédmódok, dialektusok hallatlan elevensége. Bartos Tibor győzi erővel, szókinccsel és leleménnyel – az ő új fordításában Mark Twain hősei végre a maguk sajátos nyelvén és észjárásával szólalnak meg magyarul."

Tegnap kora este befejeztem mostani olvasmányom egyik felét, a Tom Sawyer kalandjait. Habár egy könyvben olvasom őket, szeretném most megosztani tapasztalataimat erről a regényről.

A főhős Tom Sawyer. Egy egyszerű kisfiú, akit a nénikéje, Polly nevel. Szülei nincsenek, csak testvére, Sid, akivel folyton civakodnak. Tom huncut, kis bajkeverő, bár ő soha semmi rosszat nem akar. Csak az iskolát és a szabályokat szeretné kerülni. Kedvenc szórakozása a horgászás, az ejtőzés, de bármilyen játékra inkább kapható, mint egy iskolában töltött percre. A szíve viszont a helyén van, és ettől olyan szerethető figura. Ha valami az eszébe jut, azt megvalósítja, amikor pedig valaki komoly bajba kerül, igyekszik segíteni. Országos cimborája, Huckleberry Finn is ilyen. Ő a város kitaszítottja. Nincs családja, elhagyatott pajtákban tér nyugovóra, de nem kötik szabályok. Tom néha irigyli ezért, és talán ettől is értik meg olyan jól egymást. Azt leszámítva, hogy Tom szereti Polly nénit, és nem hagyná el, még akkor sem, ha elhamarkodottan az ellenkezőjét állítja.

"Tomnak meg kellett állapítani, hogy mégsem olyan keserves ez a világ, amilyennek délelőtt látta. Bár nem tudta maga sem, az emberi természet nagy törvényét fedezte fel - hogy tudniillik valamelyik dolog kívánatossága azon fordul, mennyire bajos hozzájutni. ha régi és nevezetes bölcselő lett volna, mint e könyv írója, megérti azt is, hogy munka az, amit muszáj elvégezni, játék pedig, amit nem muszáj."

A minden vasárnap jelentkező rovat címe: 'Monday to Sunday', azaz Hétfőtől vasárnapig. Ebben a posztban, a hét lezárásaképpen felsorolom, hogy mit olvastam el, mivel haladtam tovább, mik a tervek a jövőhétre vonatkozólag.

Az ismételt kánikulával telt héten nem sokat haladtam olvasás terén, viszont azt hiszem hamarosan végzek a Tom Sawyer kalandjaival. Jövőhéten remélhetőleg írhatok is róla. Másba egyenlőre most nem kezdtem bele, inkább a két Mark Twain történettel haladok, aztán ismét belevetem a kedvemet Agatha Christie könyveibe, hogy utolérjem magamat a molyos kihívásra.

A héten szabadidőmben a forróság miatti alváson, a kevés olvasáson túl filmeket néztem. Lehet, hogy már említettem a Snitt elnevezésű oldalt, viszont még júliusban indítottam egy filmekkel foglalkozó blogot, ahová szintén igyekszem bejegyzéseket írni minden héten. Az olvasás mellett a filmek a másik szenvedélyem, és bár nem kívánom itt többször reklámozni, mert mondhatjuk, egészen más témával foglalkozik, de aki szintén filmrajongó, benézhet, amennyiben van kedve.

Az augusztusból már nem sok van hátra, és aki mostanában tanul, annak közeledik az iskola. Viszont úgy tűnik, nem vonul vissza a nyár; a vihar után ismét süt a nap. Élvezzük ki! ;)

A péntekeket megosztva bitorolja a 'Karakteres péntek' és a 'Book Tag Friday'. Úgy gondoltam, legyen valami más is pénteken, ne mindig könyves tag, ezért ezeken a napokon olykor karakterekről, fő- és esetleg mellékszereplőről fogok írni ebben a rovatban.

A mai napra egy nőt és egy férfit választottam, akiket bemutatok.És tekintettel arra, hogy a hölgyeké az elsőbbség, a hölgy hajlott korára, és arra, hogy a férfi egy úriember, maga elé engedi a kisasszonyt.

"Ismerje meg Issy Randallt, a Cupcake Kávézó büszke tulajdonosát!

Issy Randall remekül süt. Isteni, megdöbbentő süteményeket készít, amelyektől az ember szájában összefut a nyál. Imádott nagyapja nevelte fel, a gyerekkorát Joe nagypapa pékségében töltötte, és kétségtelenül örökölte a tehetségét.

Amikor Issyt leépítés miatt kirúgják biztonságos, ám unalmas citybeli munkahelyéről, elhatározza, hogy megragadja a pillanatot. A nagypapa receptjeivel fölfegyverkezve, a legjobb barátai és a helyi bank tanácsadója segítségével indul harcba. A Cupcake Kávézó megnyitja kapuit. Csakhogy Issynek fogalma sincs, mekkora fába vágta a fejszéjét. Minden bátorságára - és cukrásztudományára - szüksége van, hogy elkerülje a katasztrófát...

Finom ráadás süteményreceptek a könyvben!"

Tegnap a Duna-parton gyorsan be tudtam fejezni Jenny Colgan könyvét. Már régebb óta el akartam olvasni, sokszor szemeztem vele a könyvtárban, és amikor végre kihoztam, sokáig várakozott otthon is. Végre sikerült elolvasni, és mivel több érzelmet kiváltott belőlem, azt hiszem a legjobb ezzel kezdeni.

Az egyik érzelem a jó kedv. Jó érzésem volt attól, hogy olvastam. A könyvben tényleg sok recept van, és a főszereplő tényleg szívét-lelkét beleadva készíti el ezeket, az édes cupcake sütiket, tortákat, krémes süteményeket, amelyek szinte elolvadnak az ember szájában. Ahogy olvastam Issyről és a többiekről, néha mosoly ült ki az arcomra. Máskor - ritkán - el is nevettem magam. A következő érzelem ennek az ellentéte, a szomorúság. Ahogy az élet sem tökéletes, ebben a könyvben is megestek olyan események, amelyek elszomorították valamelyik szereplőt, de igazán attól lettem én is komoly, amikor Issy nagypapájáról volt szó. Néha boldogan okította unokáját, ne elektromos habverővel verje fel a tojásfehérjét, hanem kézi habverővel. Az ilyen pillanatok szintén mosolygásra késztettek. De az idős úron valószínűleg szép lassan Alzheimer-kór uralkodik el, és Issy csak annyit tehet, hogy bizakodik, talán idővel jobb lesz. A regény olvasása közben néha a harag érzése is fellobbant, amikor Issy aktuális barátja, Graeme tűnt fel a történet egy-egy pontján. Számomra ő az unszimpatikus szereplő, viszont hasonló típussal talán mindannyian találkozhattunk: jóképű, sikeres, magabiztos, már-már beképzelt, és persze nem akar elkötelezettséget. Issy viszont más: harmincegy évesen már igazán szeretne egy boldog családot, férjet, aki szereti és gyerekeket. Addig viszont boldogan veti bele magát a sütésbe, és megnyitja saját vállalkozását, nagy lépést megtéve ezzel.

"Issy próbálta megakadályozni, hogy elragadja a képzelete. A sikátor szemetes, egy elhagyott biciklicsontváz is ott éktelenkedik, viszont macskaköves, és bár satnya, beteges és nagyvárosi példány, egy igazi, élő fa áll a vaskereskedésnél. Egy igazi, élő fa. Azért ez is valami. Ha az ember belép az épülettömbbe, a forgalom zaja hirtelen elenyészik; mintha visszamenne egy csöndesebb, nyugodtabb korszakba. A kis boltok zűrzavaros összevisszaságban zsúfolódnak össze, kicsit Roxfortot, Harry Potter varázslóiskoláját idézve, és a 4-es szám az alacsony fa kapualjával, fura, ferde szögeivel és ősrégi tűzhelyével mind közül a legaranyosabb."