Nemsokára újra kezdődik az iskolai időszak. Az általános- és középiskolások, egyetemisták visszaülnek az iskolapadba, de újra indulnak az szakképzések is. Gondoltam, megnézem, mi most a helyzet a kötelező olvasmányokkal. Amikor én voltam iskolás, a Vuk, a Légy jó mindhalálig, a Pál utcai fiúk, az Egri csillagok, a Szent Péter esernyője volt terítéken, többek között. Voltak ajánlott olvasmányok, amelyeket, emlékszem sokszor szívesebben olvastam volna, de aztán idő vagy kedv változás miatt kimaradtak. :) Azért akartam azokat olvasni, mert jobban érdekeltek, vagy csak azért mert nem a "kötelező" címszó alatt álltak? Jó kérdés, de íme, pillantsunk rá, hogy mely könyvek szerepelnek a 2015/2016-os évfolyam listáján.

Kötelező:
Szophoklész: Antigoné
Vörösmarty Mihály: Csongor és Tünde
Puskin: Anyegin
Móricz Zsigmond: Árvácska
Kosztolányi Dezső: Édes Anna
Franz Kafka: Az átváltozás
E. T. A. Hoffmann: Az arany virágcserép
Molnár Ferenc: A Pál utcai fiúk
Gárdonyi Géza: Egri csillagok
Jókai Mór: A kőszívű ember fiai
Jókai Mór: Az aranyember
Mikszáth Kálmán: Szent Péter esernyője
Shakespeare: Rómeó és Júlia
Shakespeare: Szentivánéji álom
Móricz zsigmond: Légy jó mindhalálig
Szabó Magda: Abigél
Örkény István: Tóték
Agatha Christie: Tíz kicsi néger
Leiner Laura: A Szent Johanna Gimi 1.
W. Golding: A Legyek ura

Ajánlott:
Cervantes: Don Quijote
Goethe: Az ifjú Werther szenvedései
Charles Dickens: Copperfield Dávid
Emily Bronte: Üvöltő szelek
Dosztojevszkij: Bűn és bűnhődés
Gustave Flaubert: Bovaryné
Stendhal: Vörös és fekete
Kosztolányi Dezső: Pacsirta
Móricz Zsigmond: Rokonok

(A lista természetesen nem teljes!)

Amint láthatjátok, a nagy része ugyanaz, mint régen. Valamit, úgy látszik, nem lehet kivenni, helyettesíteni, és ezzel részben egyet is értek. Valamely könyveket "muszáj" elolvasni az ún. "alapműveltséghez". Nem kívánom feszegetni, hogy melyik könyv mennyiben alap, ez szerintem sok tényezőn múlik. De például az Egri csillagokat értem, bár én magam még nem olvastam. Kötelező olvasmány volt nekem is, de valamiért többszöri nekifutás után sem sikerült befejezni (még mostanában is próbálkoztam vele). Viszont szerintem ez a könyv, továbbá A Pál utcai fiúk, a Légy jó mindhalálig, és A kőszívű ember fiai is "elolvasandó" kategóriába esik. Hogy mikor, az más kérdés. De menjünk végig sorban.

Szophoklész Antigonéját olvastam gyerekkoromban is, és tavaly is. Már iskolásként kedveltem a drámai műveket, viszont az írásmódja miatt sok gyereknek talán nem a kedvence. És tény, most szívesebben olvastam el. A Csongor és Tündére nem emlékszem biztosan, mint kötelezőre, viszont tavaly azt is olvastam, és nem volt rossz. Egyszer mindenképpen megérte: boszorkányok, ördög, varázslat. Az Anyegint kötelezően elolvastam, de nehezen, és sajnálatosan nem sok maradt meg belőle az emlékezetemben.

Móricz Zsigmond Árvácskájának örülök. Szomorú történet, és ha jól emlékszem, nekünk csak ajánlott volt, de szerintem ez egy olvasható regény. Az Édes Anna nekem személy szerint kevésbé tetszett, Az átváltozás pedig felér egy sci-fi-vel :) Szórakoztató olvasmány, és nem is hosszú. Hoffmanntól Az arany virágcserepet borzalmasan keservesen vittem végig, és elnézést azoktól, akik szeretik. Szerintem nem egy fiatal gyereknek való. Tervezem, hogy megpróbálkozom egy-két másik Hoffmann művel, de attól tartok, nem nekem való, pedig már nem is vagyok gyerek.

A Pál utcai fiúkat szívesen olvastam, bár - mint sokan mások, gondolom - félre-félretettem, amikor nem volt hozzá kedvem. Viszont kifejezetten emlékezetes történet. Szívesen újra is olvasnám, annak ellenére, hogy a szomorú véggel nem vagyok kibékülve. Az Egri csillagokról már szóltam, viszont a filmváltozatot többször láttam, és tetszik. A kőszívű ember fiaival hasonló a helyzet. A film tetszett, viszont arra nem emlékszem, hogy ez vagy Az aranyember volt kötelező, vagy esetleg mindkettő. Az aranyember jobban rémlik. Talán majd felfrissítem az emlékezetemet.

A Szent Péter esernyője az egyik kedvenc kötelező olvasmányom volt, mert hogy ilyen is megesett :) A könyv olvasása egybeesett azzal az időszakommal, amikor jobban kezdtem tanulni a suliban, és lehet hogy emiatt is figyeltem jobban a történetre. Újraolvasást kíván.

A két Shakespeare mű, a Rómeó és Júlia és a Szentivánéji álom közül az előbbi meg volt. Olvastam, és tetszett, bár nem lett kedvenc. Később láttam filmen, illetve színházban is. A Szentiván éji álom nekünk nem volt kötelező, és egyenlőre nem is olvasnám el. Legalábbis én nem ezzel kezdenék bele Shakespeare olvasásába, hanem mondjuk Sok hűhó semmiérttel. Vidám és szomorú egyben, izgalmas. Igaz, hogy a filmváltozat után olvastam el, de legalább kedvet kaptam hozzá, és nem bántam meg.

A Légy jó mindhaláliggal egyetértek, hogy kötelező, bár lehet, hogy nem szívesen olvassák a gyerekek. Nekem nem volt különösebb bajom vele, de ez is ízlés kérdése. Azóta megmaradt az emlékezetemben a gumiarábikum :) Szabó Magda Abigéljének és a Tótéknak nagyon örülök. Az Abigélt nekem nem kellett olvasni, talán csak ajánlott volt, és még nem pótoltam eme hiányosságomat, viszont a minisorozatot többször is megnéztem, és imádom Ginát, Horn Micit, Kőniget, Torma Gedeont, és a többieket. Azt hiszem, ősszel elő is veszem. A Tótékat olvastam, és láttam színházban is. Humoros és tragikus egyben.

Az utolsó három címen meglepődtem. Christie művét, a Tíz kicsi négert egy szegedi iskola honlapján láttam. Tehát ez nem hiszem, hogy gyakori választás, viszont nekem tetszik. Talán még Az Ackroyd-gyilkosság is vállalható lenne. Viszont azt találtam, hogy ez nem idei újdonság, már korábban is lehetett választani. Örömmel hallom. A Szent Johanna gimi könyveket nem olvastam, de jó ötletnek tartom, hogy egy kortárs író története került a kötelezőek közé. Itt már biztos nincs gumiarábikum. A Legyek ura nálam szintén kimaradt (egyenlőre), de mivel meghatározó írás, és kalandos ifjúsági regény, ezért jó hogy helyet foglalt a listán. Ennyi erővel viszont hiányolom Mark Twain két művét, a Tom Sawyer és Huckleberry Finn kalandjait. Ezeket most olvasom, és szerintem magával ragadó izgalmával, vicces történeteivel sok gyerek kedvére lehetett volna és lehetne még most is.

Az ajánlottak között olyan könyveket találtam, amelyeket méltatlanul sajnálok, hogy "csak" ajánlott. Dickens és Bronté szerintem sokak érdeklődését felkeltheti az olvasás iránt. A Pacsirta egy bús történet, de szintén meghatározónak tartom.

Az én véleményem a kötelező olvasmányokról, hogy nyilván kellenek, viszont jó, ha időről-időre változik a "kínálat". És nyilván sok közül választanak a végső listára, de érdemesnek tartanám, ha egy bő listáról maguk a gyerekek választhatnák ki, mit szeretnének olvasni. Sok meghatározó, az "alapműveltséghez" szükséges könyv közül is lehet válogatni, mi az, amit szívesebben olvasna az adott gyerek. Ha pedig megszereti az olvasást, lehet, sőt valószínű, hogy később magától belekezd egy-egy félretett kötetbe. A másik, amit jónak tartanék, ha kedvet csinálnának az olvasmányokhoz, mondjuk filmekkel. Én is úgy gondolom, hogy először a könyv és maximum utána a film, de néha ez jó hatást tehet. Bár arra is emlékszem, mi is terhesnek tekintettük a kötelező filmezést is, ha nagy ritkán előfordult ilyesmi. A lényeg viszont a választási lehetőség, és talán egy-egy Harry Potter és Gyűrűk Ura kötet a listára :)

Ti hogyan vélekedtek a kötelező és ajánlott olvasmányokról?