"Kevés író tudta olyan épen megőrizni magában a gyermekkorát, mint Mark Twain, s annyi humorban feloldani iránta érzett nosztalgiáját, hogy a szereplőkkel egykorú, tizenéves olvasó épp akkora élvezetet talál benne, mint a felnőtt, ha újra belemerül. A Tom Sawyer talán mégis elsősorban gyerekkönyv. A nyolc évvel később, 1884-ben megjelent Huckleberry Finn kalandjai az egész amerikai irodalom egyik alapkönyve. A csavargás, az örök úton levés, a menekülés a polgári konvenciók elől megannyi későbbi regény – és film – témája. Huck nem olvasmányainak bűvöletében él, mint Tom, nem kalandvágy, hanem elemi szabadságösztön hajtja – ezért lesz társává, majd barátjává a szökött rabszolgának, Jimnek, akivel együtt sodródnak a nagy folyón, a Mississippin, az író hajdani matrózéveinek színhelyén, s közben feltárul előttük az amerikai Dél panoptikuma.
Fontos része a könyv varázsának a nyelv: a különféle beszédmódok, dialektusok hallatlan elevensége. Bartos Tibor győzi erővel, szókinccsel és leleménnyel – az ő új fordításában Mark Twain hősei végre a maguk sajátos nyelvén és észjárásával szólalnak meg magyarul."

Tom Sawyer barátjának, Huckleberry Finnenk történetében pont ott járunk, ahol Tommal abbahagytuk. A regény végén a két fiú kisebb vagyonra tett szert, de Huck képtelen igazán élvezni. Úgy érzi, gúzsba kötik. A Huckleberry Finn kalandjaiban, amelyet reggel fejeztem be, megjelenik a gyerek apja. Elviszi Huckot magával, és így kezdődnek a fiú kalandjai. Később találkozik az ismerős szökött rabszolgával, Jimmel, majd pedig Tommal is.

A Huckleberry Finn kalandjai némileg hosszabb, mint Tom Sawyeré. És meg kell mondjam, a végére már kezdett sok lenni az izgalmakból, és kíváncsi voltam a végére. (spoiler) Mert hogy Huckleberry Finnt halottnak hiszik. Először úgy gondolják, az apja tette, majd azt, hogy a szökött rabszolga. (spolier vége)

Az korábbi bejegyzés végén feltettem a kérdést: ti melyik kalandor fiút kedvelitek jobban. Ideje nekem is megválaszolnom. Némileg Tom a szimpatikusabb, viszont eme regény végén, amikor annyi különös ötlete támadt, hajlamos voltam átpártolni Huckra. Ugyanis a két fiú rabszolga szabadításra adja a fejét. De nem ám egyszerűen, hanem minél bonyolultabban, ahogy Tom azt a könyvekben olvasta. Sok-sok feleslegesnek látszó tettük a terv dugába dőlését okozhatja, de nem baj, akkor is szabályszerűen kell eljárni. Tom és Huck, akik nem bírják az egyhangúságot, szeretnék minél élvezetesebben tölteni az idejüket. A lényeg viszont, hogy a két kis huncut, eszes fiúcska adja magát, már szinte megbolondítják a felnőtteket. És végtére is, ők mindent csak jó szándékkel tesznek. Lehet rájuk haragudni?

"Meg az is igaz, amit mondtam, hogy királyok közt az igazik a hamistól szétválogatni nem lehet."

Jim karakterét is a szívembe zártam. Watson kisasszonynak, Huck egyik befogadójának rabszolgája, aki azért szökik meg St. Petersburgból, mert úgy hiszi, tovább fogják adni őt. Van felesége, meg gyerekei, és reméli, ha ő felszabadul, felszabadítja őket, ha addig kell dolgoznia is. Amikor találkozik Huckkal, megörülnek egymásnak, és együtt folytatják útjukat. Így már egyikü sem olyan magányos. Jim megkedveli a fiút, barátjának tekinti, sőt talán a fiának is. Jim, a rabszolga, akit folyton gúzsba kötnek, de szabad akar lenni. Huck, aki szintén a szabad életre szavaz, és nem érzi jól magát, ha szabályokkal irányítják. Őket ketten jól megértik egymást.

Ebből a regényből kimaradt a szerelmi szál, de nem is hiányzott. Huckleberry Finnek nincs Becky-je, mint Tomnak (nálánál idősebb lányokkal találkozik, de inkább csodálatot érez irántuk). A kalandokra viszont annál inkább fáj a foga. Az ő történetében még nagyobb szerepet játszik a Mississippi, a hajózás, a tutajozás. Több gőzhajó elevenedik meg az Olvasó előtt, de Huck és Jim többnyire egy tutajon teszik meg hosszú útjukat. Kalandj azonban nem csak őket éri, hanem találkoznak a két szélhámossal, akik közül az egyik csak Királynak, a másik pedig Hercegnek nevezi magát. Rajta is vesztenek majdhogynem, hogy velük találkoztak. A történet vége felé pedig Huck megismerkedik Sally nénivel és Silas bácsival, s ő lesz Tom, Tom pedig Sid. Hogy hogyan és miképp, azt nem árulom el. Kalandos, az biztos! :)

"[...] Hátha újráznak.
 - Hogyhogy? Rázzák az ujjukat?
[...] Aha! Maga majd elmondja a Hamlet monológját!
 - Mije lóg?"

Unatkozás, kalandvágy, megrendezett gyilkosság, tutajozás, ál-színházi előadás, szélhámosok lebuktatása, rabszolga szabadítás. Nagyjából ez a Huckleberry Finn kalandjai. A fiú annyiszor adja ki magát másnak, hogy már nem lehet megszámolni. Egy ízben lánynak tünteti fel magát. Hamar lebukik, merthogy rosszul adja a nőszemélyt, legalábbis nő kiszúrja az ilyesmit. Az, hogy Huck néha rossz fát tesz a tűzre talán megbocsájtható, hiszen tudjuk, helyén van a szíve, és a végén mindig jól cselekszik.

"Így aztán bekopogtam, és elhatároztam szentül, hogy leány leszek."

Végső soron élveztem ezt a történetet is, bár a Tom Sawyer kalandjai kicsit jobban tetszett. A folytonos csurgás a folyón a tutajjal viszont izgalmas volt, és elém varázsolta Mark Twain képzeletének világát. Volt néhány rész, amit átugrottam volna, olyan kíváncsi voltam a folytatásra. Huck apját például nem kedveltem, de a Király és a Herceg sem lopta be magát a szívembe. Sally néniék viszont igen. A hölgy olyan volt mint Polly néni (nem hiába). Megérte tehát elolvasni mindkét történetet. Ha már az egyiket végigvittük, nincs is értelme hanyagolni a másikat. Együtt járnak, ahogy Huck és Tom.

" - A ménkű vágna bele, nem lesz bonyodalmasabb ettől se! Rohadt nehéz egy veszélyes tervet kieszelni! Először is nincs őr, amelyiket le lehetne itatni a sárga földig. Pedig annak kellne lenni. Kutya sincs olyan, amelyikkel mákonyt lehetne itatni példul."

Szerintem: kalandos, pergő, megmosolyogtató

Ahogy én olvastam:
Kiadó: Európa Könyvkiadó (Európa Klasszikus Regények)
Kiadás éve: 1994
Oldalak száma: 303 (Huckleberry Finn kalandjai)
Fordította: Bartos Tibor
Eredeti cím: The Adventures of Tom Sawyer/The Adventure of Huckleberry Finn
Eredeti, első kiadás: 1876

Ti mit gondoltok a regényről?