Fülszöveg:
Jane Austen regényeiben a vidéki angol úri családok hétköznapjai, szűkre szabott társasági élete és érzelmi bonyodalmai elevenednek meg. A csupán néhány gesztussal teljes jellemmé felépített hősei felett az írónő mindvégig bölcs humorral és szelíd iróniával ítél és ítéltet. A legérettebbnek és legjobbnak tartott Austen-regény, a Meggyőző érvek hősnője, a már nem fiatal, vénlánysorsába beletörődött Anne Elliot nyolc év után véletlenül újra találkozik egykori vőlegényével, az immár meggazdagodott tengerésztiszttel…

moly.hu

A Meggyőző érvek számomra egy szeretem-nem szeretem regény. Amikor elkezdtem olvasni az írónő utolsó művét, nem gondoltam volna, hogy a végén azon fogok izgulni, vajon mi lesz a végé, mi lesz a vége... A főszereplő, Anne Elliot kicsit más, mint Jane Austen többi hősnője. A szereplőit itt általánosságban érettebbnek tartom, bár Anne húga néha határozottan sértődött gyerekként viselkedik. Anne végtelenül szerény, segítőkész, szinte mindig tudja, mit kell tennie, és ez az a tulajdonsága, amiért a körülötte levőknek szükségük van rá. Anne-t ugyanis lebecsülik. Ő viszont ezt nem bánja, legalábbis nem ragad le ennél a gondolatnál; beletörődött sorsába. "Vénlánynak" tűnik, valóban - egyszer vissza kellett utasítania nagy szerelmét. Apjának, nővérének, és barátnőjének, Lady Russellnek nagy szerepe volt ebben, ő mégsem neheztel rájuk. Lady Russell karakterét nem igazán kedveltem, viszont nem is éreztem igazán kidolgozottnak. Ahhoz képest, hogy Austen azt hangsúlyozza a regényben, mennyire fontos Anne életében, hamar el-eltünedezett. A csalfa, álnok fiatalember karaktere itt is megjelent, de annyira nem győzött meg.

Ebben a sétában az ő örömét a testmozgás jelenti majd, a szép idő s az, hogy elgyönyörködhet az ősz végső mosolyában, amely a sárguló leveleket és a száradó élősövényeket beragyogja; elmondott magában néhányat az évszak ezer költői leírásából, mert az ősz a hangulatok kiapadhatatlan forrásaként hat az érzékeny lélekre, és minden olvasásra érdemes költőt megihletett, hogy néhány mélabús sorban megörökítse.

A regény folyama az elején lassan csordogál, amikor azonban megérkezik Anne régi szerelme, Wentworth kapitány, felbolydul a nyugalom. Kettejük feszült találkozásai, egy váratlan utazás, egy hirtelen baleset, féltékenykedések, egymásra találó szerelmesek teszik ki a regény lapjait,

Nem vagyunk már kamaszok, hogy akadékoskodjunk, indulatoskodjunk, minden pillanatban valami félreértés áldozatává váljunk, felelőtlenül játszva önnön boldogságunkkal.

Anne-t megkedveltem, bár nem annyira karizmatikus hősnő, mint mondjuk Elizatbeth Bennet. Ha nem olvasom el a fülszöveget, az elején rá sem jövök, hogy ő a főszereplő. Ennek ellenére aztán elkapott a történet, és arra ösztönzött, hogy végigolvassam egy ültő helyemben. Ezt sajnos nem tehettem meg, de egyébként vékonyka kötet a többi Austen regényhez képest. Én ugyan nem tartom Austen legjobb regényének, sőt úgy érzem kevesebb humor és austeni irónia volt benne. Anne családját szokásos éleslátással, szinte mindent tudó mesélőként kivesézi, de mégis.

Több adag romantikát tapasztaltam azonban ebben a regényben, mint a többiben, gondolok itt a végkifejletre. Wentworth kapitányt Austen úriemberként, talpig férfiként festi le, s én így is képzeltem el, olyan férfinak, aki ha sérelem van a lelkében, kiáll és elmondja azt. Ez azonban nem történik meg; Anne és ő inkább pillantásokat váltanak. Talán ez a "tartózkodó érzelem" (korábban ilyen címen jelent meg a könyv). A regény végét olvasva rendkívül romantikusnak találtam, de nem biztos, hogy ez helytálló egy való életben; Jane Austen világába illő. Azért van benne néhány érdekes rész is, például a kötet végén olvasható egy párbeszéd nő és férfi szerelme közötti különbségekről; ezt Anne folytatja egy másik szereplővel, s ez hatással van a végkifejletre.

Visszásak az érzéseim a befejezéssel kapcsolatban, de azért ennyi romantika engedtessen meg az ember lányának. Aki szereti Jane Austen könyveit, szeretni fogja ezt is. Számomra nem lett kedvenc, de azért örömmel olvastam mint egy életmű munkáját.

 - Valóban, kedves Mrs. Smith, nem számíthatunk ilyen úton hiteles értesülésre. Tények és vélemények, ha ilyen sokadik kézből szerezzük, eltorzulnak az egyik ostobasága, a másik tudatlansága révén, s a végén nem sok igazság marad bennük.

Ahogy én olvastam:
Kiadó: Európa
Kiadás éve: 1980
Oldalak száma: 260
Fordította: Róna Ilona
Eredeti cím: Persuasion
Eredeti, első kiadás: 1818

Ti olvastátok a Meggyőző érveket? Mi az, amitől jó, és esetleg mi az, amitől nem?