A nagy gízai piramisok már évezredek óta ámulatba ejtik az emberiséget. A pompás műemlékek építésének és funkciójának kérdései már az ókori egyiptomi civilizáció középső szakasza óta foglalkoztatják az embereket, és a közelmúlt úttörő jellegű kutatásai végre némi információval szolgáltak arról, hogy miként és miért is építették őket. A fáraók hegyei oldalain Zahi Hawass - a világszerte elismert régész és Egyiptom időtlen kincseinek hivatalos őrzője - a legfrissebb régészeti adatokat szövi össze lebilincselő családi történetekkel egy lenyűgözően hatásos elbeszélés formájában. [...] (teljes fülszöveg: moly.hu)

Tegnap befejeztem az egyiptomi nagy piramisokról szóló könyvet. Írója, Zahi Hawass már régóta az egyik kedvenc régészem, aki Egyiptomot kutatja. Nemrég járt Magyarországon, és írt még más könyveket is, például A fáraók birodalma címűt, amely méretre jó nagy, és rengeteg szép illusztráció van benne. Többször volt az egyiptomi régiségek legfelsőbb tanácsának miniszterelnök helyettese, és védelmezte hazája kincseit. Többen kritizálták munkássága során, de én most nem ezt kívánom megtárgyalni. Az egyiptológia területén mindenképpen szép eredményeket ért el.

Úgy emlékszem, akkor szerettem meg Egyiptomot, amikor még a középiskolában az egyik történelemórán erről a világról tanultunk. Mindenkinek más történelmi korszak a kedvence. Én inkább az ókor és a középkor felé húzok, de amikor elhangzott az a szó, hogy 'kanópusz', nem tudtam kiverni a fejemből. Régebbi tanulmányainkból nem minden maradhat meg a fejünkben, sajnos sok minden kieshet. Velem is így volt, de ezt a szót azóta sem felejtettem el. A kanópusz egy edényt jelent, amelyben az ókori Egyiptomban a mumifikálás során az eltávolított belső szerveket helyezték. Akkor ez a titokzatos "tudás" megfogott. Középiskolában ezekről - a mumifikálásról például - bővebben nem tanultunk, de a későbbiekben utánanéztem, és így ismerkedtem meg az egyiptomi fáraókkal közelebbről. :) Azóta számos remek könyvet olvastam, például Christian Jacq: Champollion, az Egyiptomi vagy Howard Carter és A. C. Mace: Tut-ankh-Amen sírja.

"[...] Hafrét ábrázolja rövid kötényben, fején nemeszkendővel, magas háttámlájú trónon ülve, melyen a Hórusz-sólyom gubbaszt, és kitárja szárnyait, hogy átölelje a király fejét. [...]"

Zahi Hawass könyve a IV. dinasztia uralkodóinak piramisairól szól. E dinasztiát Sznofru nyitotta meg és Sepszeszkaf fejezte be. A gízai nagy piramisokat Hufu, Hafré és Menkauré építtette, akiket Hérodotosz, görög történetíró nyomán Kheopszként, Khephrénként és Mükerinoszként ismerünk. Hawass bemutatja ezen uralkodók alatt Egyiptom helyzetét, bemutatja a királyok udvarát, és beszél a szokásokról is. Megtudhatunk egy keveset a IV: dinasztia mumifikálási módszereiről, és még sok mindenről. Vannak benne ugyan szárazabb részek, de egy az egyben érdekes és élvezhető olvasmány az ókori Egyiptomról. Hawass a különböző fejezetekben bemutatja a dinasztia fáraóinak piramiskomplexumait, a Szfinxet vagy például azt tárgyalja, könyörtelen despota vagy nagy tudós volt-e Hufu. A könyv közepén néhány képet is megnézhetünk.

"A Nagy Szfinx kelet felé néz, a felkelő Nap irányába, a mancsai előtt pedig kis templom áll, amit egyszerűen a Szfinx templomának neveznek."

Ajánlhatom a könyvet azoknak, akiket érdekel ez a kultúra, mert egy kiváló tudós adja közre benne az információkat. Nekem kifejezetten szimpatikus, hogy mások elképzeléseit is leírja, és mellé a sajátját is, amennyiben eltérő. Illetve az is megfogott, hogy a fejezeteket egy-egy korszakbeli kitalált elbeszéléssel indítja, így az Olvasó jobban bele tudja élni magát a helyzetbe, és ezért sem lesz olyan száraz, leíró olvasmány.

Szerintem: érdekes, magával ragadó

Ahogy én olvasta:
Kiadó: Gold Book
Kiadás éve: 2006
Oldalak száma: 208
Fordította: Kmilcsik Ágnes
Eredeti cím: Mountains of the Pharaohs
Eredeti, első kiadás éve: 2006

U. I.: A könyv mellé meg lehet nézni azt a dokumentumfilmet is, amelyet a könyvben is említ: egy kis robotot engedtek be a gízai nagy piramis járataiba. Kifejezetten érdekes.