Hastings kapitány az első világháború alatt harctéri sebesüléséből lábadozva találkozik John Cavendishsel, aki meghívja anyja stylesi kúriájába. Mrs. Cavendish, amióta Hastings nem találkozott vele, Mrs. Inglethorp lett, családja nagy bánatára. Szerintük Mr. Inglethorp egyszerű hozományvadász. A leghevesebben a hűséges társalkodónő, Evelyn Howard gyűlöli, annyira, hogy egyszer csak összevész Emily Inglethorppal és otthagyja a házat. Mielőtt elutazna, Hastings kapitány gondjaira bízza volt munkaadóját. "Ezek itt mind hiénák...", mondja. Nemsokára Mrs. Inglethorpot megmérgezik. Természetesen gyanúsítottban nincs hiány. Ekkor lép színre először Hercule Poirot, a belga menekült, volt rendőr, akit Mrs. Inglethorp fogadott be hat honfitársával együtt...

Agatha Christie első krimijét nyújtjuk át ismét az olvasónak, és kívánunk jó szórakozást.

moly.hu

A titokzatos stylesi eset ez utóbbit meg is adja. Kuriózum, mert Poirot első ízben használja kis szürke agysejtjeit, hogy megtalálja a gyilkost. Agatha Christie Életem című életrajzi könyvében olvastam már korábban a regény keletkezéséről. Végső soron egy fogadás része volt, amelyet Christie a nővérével tett, miszerint ő is tud krimit írni. Poirot felbukkanása hab a tortán. Az Életemben az írónő meg is osztja velünk, hogyan találta ki alakját, de az egész regényt áthatja Christie akkori világa. Részint arról írt, amit ismert. A háború, a menekültek (ez esetben belgák), különböző gyógyszerek és persze a mérgek. Ugye emlékeztek, hogy Christie patikussegédként dolgozott?

A titokzatos stylesi esetben megvan a gyilkosság, a tettes fegyvere: egy gyorsan ölő méreg és egy rejtély... néhány apró rejtély, s az egyik már-már "a bezárt szoba" rejtélyére hasonlít (ezt Christie más regényeiben "tökéletesítette"). Poirot elmés, mint mindig, kicsit titkolózó, s kedves mindenkivel. Kitűnnek apró hóbortjai, és a regény végén még a szereplők sorsát is elrendezi. Itt tűnik fel először Japp felügyelő, és Poirot társa az elmaradhatatlan Hastings kapitány, aki folyamatos értetlenségével viszi végig a regényt. Lehet, hogy túl szigorú vagyok hozzá, de nem lopta be magát a szívembe. Talán ő képviseli a naivitást; gondolkozik, találgat, de másképp, mint Poirot, mondhatni felületesen. Christie pedig közben elterel; az Olvasónak vigyáznia kell, nehogy rossz irányba menjen.

 - [...] De nekünk még eszesebbnek kell lennünk, hogy ő ne is gyanítsa, hogy egyáltalán van eszünk.

Mindig is szerettem volna Christie első Poirot regényét elolvasni, és azt hiszem ezek után megpróbálok sorban haladni az írónő regényeiben. Ha így folytatom, akkor a következő... A titkos ellenfél.

 - [...] Olyan drága kis emberke! De igazán mulatságos. Az egyik nap levétette velem a brosstűmet, és megigazíttatta, csak azért, mert egy kicsit ferdén volt feltűzve.
Nevettem.
 - Igen, ez a mániája.

Ahogy én olvastam:
Kiadó: Európa Könyvkiadó
Kiadás éve: 2011
Oldalak száma: 258
Fordította: Dezsényi Katalin
Eredeti cím: The Mysterious Affair at Styles
Eredeti, első kiadás: 1920