Jókai megosztja az olvasókat. Van, aki szereti és van aki nem. Szerintem nem egyszerű a választás, és más szemmel nézhetünk rá fiatalkorban a kötelező olvasmányoktól "sanyargatva", és másként felnőtt korban. Nemrég olvastam a Kárpáthy Zoltánt, amely már megfogott valamely szinten, viszont Az arany ember - mondhatni - új dimenzióba juttatott :)

A regény elején a Szent Borbála nevű hajó útját követhetjük nyomon. A hajón utazik Timár Mihály, Ali Csorbadzsi és lánya, a szép Timéa is. Timár Mihály hajós kereskedőt felfogadták, feladata elvinni Timéáékat a Dunán Brazovics Athanáz hajóján. Ez idő alatt egyre jobban megismeri utasait. Amikor Ali Csorbadzsi úgy dönt, elhagyja e világot, ráhagyja lányát és utolsó szavaival rejtélyes sugallatot tesz a kereskedőnek.

Miután a Szent Borbála szerencsétlen módon elsüllyed, Timárnak először is el kell vinnie Timéát távoli rokonához, Brazovicshoz és annak családjához Komáromba. Brazovics csak első látásra fogadja szívesen a jövevényt, mert amikor kiderül, hogy nem jár utána nagyobb vagyon, nem érdekli. Timár kénytelen ezen emberek között - a kapzsi Brazovics, a hangos Zófia asszony és az ádáz Athalie között hagyni a lányt.

Timár itt találkozik ismét régi barátjával, Kacsuka őrnaggyal, aki jó tanácsod ad az elsüllyedt hajóteherrel kapcsolatban, ami Ali Csorbadzsié volt. Búza az, pedig sokan kincset sejtenek, mivel Csorbadzsit a törököktől való lopással vádolják. Timár szerencsésen felhozatja a búzát az elsüllyedt hajóból, hogy értékesítse, amit még lehet. Talál azonban ott mást is, amitől hírhedt és jómódú ember lesz. Gazdag, sőt egyre gazdagabb. "Arany ember" lesz belőle, aki ha valamibe belefog, az sikerül. Mondhatni, ha valamihez hozzáér, az arannyá válik. Vannak, akik örülnek sikerének és bámulják, vannak, akik irigylik - köztük Brazovics Athanáz, de egy valaki tudja az igazságot: saját maga. Minden gazdagságon túl Timár a szép alabástromszobor szívét szeretné magának, Timéáét. Idővel lehetősége is nyílik erre, egy tragédia után, de akkor talán már késő...

Azt mondták róla, hogy "arany ember!" Amihez hozzányúl, az arannyá válik! amit ő megkezd, az aranybánya. Itt van az aranybánya, nem a Csetátye Máréban, nem Selmec alatt, nem Vöröspatakon.

Több szempont miatt sem szeretném leírni az egész történetet. Egyrészt hosszú is, és minden pontja érdekes, tehát eltartana jó darabig - bár szívesen megtenném :) Gondolom sokan ismeritek is. Sokkal inkább szeretnék a jellemekről szólni. Ali Csorbadzsi - jól hangzó név :) - nem sokáig szerepel a történetben, és bár Timéa apja, nem jut neki nagy szerep. Vegyük sorra a lányt: szép, fiatal, kedves, naiv, érdeklődő. Sok minden egyszerre, de nekem a jámborsága és a naivitása tűnik ki. Szíve a jóra hajlik, teljes ellentéte Athalie-nak. Mindig a legjobbat akarja mindenkinek, és még saját magát is háttérbe szorítja. Viszont borzasztóan naiv. De persze hogy az, hiszen fiatal és kezdetben még a beszélt nyelvet sem érti, csak az újgörögöt. Az Olvasó kétféleképpen érezhet vele kapcsolatban: egyrészt sajnálhatja, mivel sorsa mintha rossz felé haladna, másrészt foghatja a fejét, hogy miért nem lát a dolgok mögé. A Brazovics család apró ármánykodásai; Timéa válik legfőbb szórakozásuk céltáblájává. Csak Timár és talán Kacsuka úr látják, hogy ez rossz, de akkor már késő. Sőt egyikük sem áll az útjukba: egyikük nem teheti, másikuk Athalie "lekötelezettje". Kacsuka úr nemsokára feleségül veszi a gyönyörű Athalie-t, aki folyton gúnyt űz Timéából. Ehhez felhasználja anyját, Zófi asszonyt, Kacsuka urat, sőt még a ház cselédeit is. Az ártatlan Timéa pedig nem sejt semmit: boldogan készülődik a nagy napra, saját esküvője napjára. Pedig nem lesz esküvő, legalábbis nem az övé. Amikor Timéa számára ez kiderül, szíve még jobban megkeseredik, ám közben továbbra is egy férfiért dobog, s az nem Timár...

Egy alabástrom szobor az. Egy szobor, mely hajlik, simul, enged, de nem él. Néz, de nem biztat, és nem tilt. Teheti vele, amit akar, tűr mindent. Lebonthatja szép fényes haját, s elszórhatja vállain; megközelítheti ajkaival fehér arcát, s tüzet lehelet rá, nem gyújtja meg vele.

Timár Mihály egy igazi férfi, bátor, okos, kitartó, és még sok egyéb. Olvasás közben arra gondoltam, ha áthelyeznénk a mai világba, mi lenne belőle. Most mondhatnám, hogy tipikus férfi, akinek nem elég egy nő, de ne menjünk bele, meg nem is ilyen egyszerű a helyzet. Timár egy becsületes ember, szegény ember - a regény elején. Becsületét sokáig megőrzi, viszont később saját maga lesz legnagyobb kritikusa. Elvesz egy olyan vagyont, ami nem az övé, és szerinte ez egyszerűen lopás. Ali Csorbadzsi kincsével kapcsolatban azonban semmi sem egyszeregy. Ígéretet tesz saját magának, hogy egyszer mindent visszaad tulajdonosának, Timéának. Amikor házassági ajánlatát elfogadják, erre lehetősége is nyílik. Csak hogy egyre inkább terhére van az "arany ember" lét, sőt rájön arra is, egy alabástrom szobrot vett feleségül. Timéa borzasztó hálát érez jótevője iránt, hiszen többször megmentette az életét. Ez azonban Mihálynak nem elegendő. A munkába temetkezik, s egyik utazása során visszatér a "Senki" szigetére, ahol már egyszer kikötött a Szent Borbála.

A két leány e pillanatnyi összesugárzásából szemeiknek megérzé, hogy ők valaha egymás sorsának rejtelmes intézői lesznek, hogy lesz közöttük valami közös, vagy orom, vagy fájdalom; és talán sohasem fognak arról többet tudni, mint egy elfeledett álomról, hogy ők okozták azt egymásnak.

Ezen az elfeledett, csendes szigeten él Teréza mama lányával, Noémivel. És persze a hűséges, okos ebbel, Almirával és a kiscicával, Narcisszával. Timár segít Terézán, mivel van egy gonosz ember, Krisztyán Tódor, aki régóta sanyargatja őket. Timár elintézi, hogy a sziget Terézáé legyen még hosszú ideig, s közben az is kiderül, a fiatal, kedves Noémi milyen hatalmas szeretettel gondolt a férfira, mialatt távol volt. Timárban összekavarodnak az érzelmek. Az a nagyfokú szeretet, amit a lány láthatólag iránta érez, szinte fejbe kólintja. Hogy őt valaki önzetlenül szereti? A felesége nem képes rá, de egy távoli szigeten élő lány igen? Innentől kezdve válik még érdekesebbé a történet, hiszen Timár megosztja életét. Jobban mondva kettős életet él. Mai világunkban is meg van erre a megfelelő kifejezés, de Timár számára (is) nehéz a választás. Egyrészt elhagyná a gazdag, előkelő világot, de nem hagyhatja el Timéát. Úgy érzi, tartozik neki, sőt még szeretné megóvni. Noémi viszont teljesen elvarázsolja, és az a nyugodt háborítatlanság is, amely a szigeten uralkodik. Timár Mihály azonban nem lehet utálni, nekem legalábbis nem sikerült :)

Hanem a szívdobogás azt mondá neki; "ne lopj!"
Most már rablás volna ez ajkról a csók. A "senki szigetén" történtek után.

Krisztyán Tódor, akit már említettem, egy kapzsi fiatalember. Apja, aki tolvaj volt, elhagyta. Szívében az önérvényesítés ülepedett le, s kinézi magának a "Senki" szigetét: jó pénzt lehetne abból szerezni. Sőt hajdan Noémi kezét is neki ígérték. A szálak mind-mind összefutnak...

A többi szereplőn túl Athalie a legérdekesebb még. Jókai leírása szerint gyönyörű nő, szebb még Tíméánál is. A pillantása viszont halálos lehet. A tragédiák sorát követően, amik boldognak tűnő életét sújtják, keserű, sőt bosszúszomjas ember válik belőle. Számomra szörnyen ellenszenves alak, még inkább, mint Krisztyán Tódor. Álszent és gonosz nőszemély, aki szereti kiélvezni, ha valakit szenvedni lát.

Timár olyan szorongást érzett, mikor házába lépett. Az az otthon vagy pokol, vagy mennyország.

Az arany ember Jókai egyik legjobb regénye - bár nem biztos, hogy mondhatok ilyet, hiszen még nem olvastam mindet. Benne van minden, ami kellhet: szerelem, izgalom, bosszúvágy, féltékenység, cselszövés és a boldogság reménye. Jókai megszokott tájleírásai nem tűnnek soknak a regény terjedelméhez képest. Az Olvasó szinte átugorja ezeket - nem szó szerint értve természetesen. Ha ráérzünk az ízére, gyorsan lehet haladni a történettel. Számomra csak az elején indult nehezen, de amikor jobban megismertem a szereplőket, és hogy mi mozgatja őket, akkor már végigizgultam az egészet.

Az arany embernek hazudni kellett, mindig hazudni.

Bárhogy is legyen, Az arany ember egyike a legnépszerűbb Jókai köteteknek. Kötelező olvasmányként lehet nem szeretni, és még egyet is tudok vele érteni. Nekem sem maradt meg sok róla (bár én úgy emlékszem, anno nem olvastam, mert csak ajánlott volt). De talán ha megpróbáljuk mélyebben szemlélni a történetet, nem csak Jókai nehéz (?) leírásait vesszük alapul, akkor megszerethetjük. Egyetértek, hogy "kényszerként" elolvasni ezt a könyvet nehéz, de ezúttal számomra sokkal egyszerűbb volt, és még élvezhető is. Úristen, mennyit mosolyogtam, vagy bosszankodtam a történeten :) Jókai tudott valamit: néha még meg is lepett. És ez még csak a kezdet, mivel a regény zárásában említett Szegény gazdagok meghozta a kedvemet egy későbbi Jókai olvasáshoz. Addig is, ajánlom Az arany embert. Ne tartsunk tőle, hiszen minden korban élvezhető lehet a története. Olyan témákat feszeget, amelyek nem csak abban az időben lehettek érdekesek.Gazdagság, szegénység, becsület, szerelem... S talán Jókai legkedvesebb regénye is ez.

Szerintem: szép, meglepő, aktuális

Ahogy én olvastam:
Kiadó: Móra Könyvkiadó
Kiadás éve: 1987
Oldalak száma: 538
Fedélterv: Gyulai Liviusz
Eredeti, első kiadás: 1872