A bejegyzés egy kicsit talán megkésett, bár a kötet címe félrevezető lehet. Ugyanis az angol írónő ezen könyve egy olyan novelláskötet, amelynek csak az első története kapcsolódik a karácsonyhoz (A karácsonyi puding esetéről itt írtam), a többi nem. Hősei már ismerősek lehetnek a számunkra.

Nem mintha a nőket illetően Hercule Poirot szenvedélyesen ragaszkodott volna a mértani pontossághoz. Ellenkezőleg, nagyon is régimódi volt. Kontinentális elfogultságot érzett a gömbölyű, mondhatni érzéki idomok iránt. Szerette, ha egy nő valóban nő: buja, sokszínű, egzotikus. Volt egyszer egy bizonyos orosz grófnő… de az nagyon régen volt. Fiatalság, bolondság…

A kötetből nem csak ez derül ki, hogy Poirot mennyire rajong a nőkért, hanem az is, hogy milyen rejtély lengi körül a spanyol ládát. Poirot A spanyol láda rejtélyében egy... ládába rejtett holtest után nyomoz. Nem hagyja nyugodni az eset, amelyről a reggeli lapban olvas, s muszáj utánajárnia. A gyilkosság oka, mint Othello esetében: féltékenység.

Poirot kissé meghökkent, de úgy döntött, hogy nem firtatja a „vikszelés” szó értelmét.

Az elnyomott című novella az, aminek hallatszik: középpontjában az elnyomás áll, a régóta táplált düh.Természetesen az okos Poirot észrevesz minden apró nyomot, és jól megdolgoztatja "szürke agysejtecskéit".

Szóra sem érdemes, uram - mondta Gladys. - Mindnyájan tudjuk, hogy a francia férfiakat érdekli a női divat.

A következő történet A szedertorta címmel fut. Poirot egy kedves barátjával vacsorázik egy étteremben, s a barát felhívja a figyelmét néhány furcsaságra, különösen egy ismeretlen idős férfi különcségére. Amikor a férfi halálhíre eljut a kis bajuszos nyomozóhoz, újabb kutatásba kezd. Az indíték a jó öreg kapzsiság.

Az álom nem egy igazán frappáns történet, hasonlót is olvashattunk már, de számomra ez lett az egyik kedvenc. Poirot nagyon gyorsan megoldja az ügyet, elég csak egy kis idő a helyszínen, néhány emberrel beszél és már készen is van. Az indíték szintén a kapzsiság, és talán a boldogság lehetősége.

És végül a Greenshaw Bolondvára eltér az előbbiektől, mivel itt nem Poirot a rejtély megfejtője, hanem a kedves Miss Marple. Bravúros ő is, érvekkel alátámasztott mondókája lenyűgözi hallgatóit. A különös gyilkossághoz az indíték ismét a pénzéhség, és egy kis színészkedés is szerephez jut. Ez a másik kedvencem.

A karácsonyi puding összességében kellemes olvasmány, viszont megszokott történetek, amelyekben túl sok változatosság nincs. A kis humor feldobta a történeteket, és a nyomozók alakjai is persze, viszont rájöttem, hogy krimiben - és Agatha Christie-nél is - jobban kedvelem a hosszabb regényeket. Egy-egy kis novellába nem lehet annyi frappáns történést, csattanót belevinni. Talán az első és az utolsó volt a legcsavarosabb. Ennek ellenére szívesen olvastam kedvenc krimiírónőm kötetét, és örömmel olvashatja minden Christie rajongó.

Most pedig valami nagyon fontos dolog következik.
- Valóban, uram? - kérdezte az inas.
- Igen, fölöttébb fontos, hogy jól megreggelizzem.

Szerintem: humoros, szokványos

Ahogy én olvastam:
Kiadó: Magyar Könyvklub
Kiadás éve: 1995
Oldalak száma: 258
Fordította: Sarlós Zsuzsa
Eredeti cím: The Adventure of the Christmas Pudding
Eredeti, első kiadás: 1960

Ti olvastátok a kötetet? Melyik volt a kedvenc belőle?