A 'Kezdet és vég' rovat első bejegyzése rég született, így gondoltam, itt az ideje folytatni. Ezúttal egy olyan könyv első és utolsó sorait, bekezdéseit hoztam, amely szintén az egyik kedvencem. A történet Franciaországban játszódik, méghozzá az 1800-as évek bohém Párizsában.

A kezdő sorok:

Mama kérem, ne mozduljon! Szeretném lerajzolni.
 - Ugyan, már megint! Hiszen épp tegnap rajzoltál le, Henri.
Toulouse-Lautrec Adéle grófnő krinolinja ölébe ejtette hímzését és rámosolygott a kisfiúra, aki ott kuporgott előtte a gyepen. - Csak nem változtam meg tegnap óta? Ma is ugyanolyan az orrom, a szám, az állam...
Tekintete végigsiklott a boglyas fekete fürtökkel övezett szív alakú kis arcon, a szinte túlságosan nagy, könyörgő barna szempáron, a gyűrött matrózruhácskán, a nyitott vázlatkönyv fölött rézsútosan, mohó készenlétben tartott ceruzán. Riri, drága kis Riri! Egyetlen mindene volt, de kárpótolta is mindenért - a sok csalódásért, bánatért, magányosságért.

Ebből a pár bekezdésből - gondolom - leszűrhető, hogy a történet Henri de Toulouse-Lautrec, festő, grafikus életébe nyújt bepillantást, és most már elárulhatom, melyik regényről van szó: Pierre La Mure - Moulin Rouge. A kezdő mondatok talán nem gyakorolnak az Olvasóra akkora hatást, viszont a könyvet megéri elolvasni. Ajánlom mindenkinek, aki vonzódik a művészethez, az impresszionizmushoz, vagy egyáltalán az életrajzokhoz. A gyermek Henri vonzódása a rajzoláshoz már itt kitűnik, ezt később sem hagyta abba. Édesanyjának pedig valamiért szenvednie kellett, s továbbolvasva azt is megtudhatjuk, miért.

A festő édesanyja

A regény záró mondatai:

Aludj, Riri...
Arca, komoly, gyöngéd arca egyre távolodott már, vonásai halványodtak, árnyékba borultak, noha a derengő reggeli fény betöltötte a szobát. Belülről fakadt a sötétség. Mama... mama... Ég áldja, mama...

Sejthetjük, itt valami rossz történik. Szomorú szavak ezek. Ismét Henri-t és a Mamát láthatjuk magunk előtt, de teljesen más időben és más érzelmi légkörben. Toulouse-Lautrec 1901. szeptember 9-én hunyt el, túlélve édesanyját; nemsokára lesz 114 éve. Rövid életében nagy szerepe volt a festészetnek, a Montmarte-nak, a Moulin Rouge-nak, a kurtizánoknak, Van Gogh-nak, szerelmének, Suzanne Valadonnak és még az abszintnak is.

Ti olvastátok a könyvet? Mit gondoltok a kezdő és befejező sorokról?