Agatha Christie: Az ABC-gyilkosságok
A ndoverben Alice Ascher az áldozat...
B exhillben a bájos Betty Barnard...
C hurstonban Sir Carmichael Clarke-ra csap leABC,
a titokzatos gyilkos!D e ki lesz a következő?...
E setleg mégis megakadályozza a bűnténysorozatotHercule Poirot,
a zseniális magándetektív?F antasztikus fordulatok; egyre fokozódik az izgalom;
G yilkosság a trafikban, tengerparton, a parkban és a moziban...
H ány betűje van az ABC-nek?
I deje volna már, hogy a rendőrség tegyen valamit!
J öhet-e még ezek után újabb meglepetés?
K i keríti kézre a titokzatosABC-t?
L egyen nyugodt a Nyájas Olvasó:
M ég mielőtt az ABC elfogy,
N yugvópontra ér a nyomozás is!
O lyan eredménnyel, amilyet senki más nem produkál,mint
P oirot, a zseniális magándetektív!
Tegnap befejeztem egy újabb Agatha Christie regényt, Az ABC-gyilkosságokat. Ez mondhatom, merőben más volt, mint amiket eddig olvastam az írónőtől. Valóságos pszicho-krimi kerekedett belőle, és magának a gyilkosnak a gondolatait, viselkedését is megismerheti az Olvasó, miközben egy nyomozókból álló akciócsoport, és persze Hercule Poirot megpróbálják elkapni. Szerepet kapott az emberi elme vizsgálata, az őrült gyilkos, aki közben játszik a hatóságokkal (leveleket ír Poirot-nak), téveszmék, hasonlók.
- És senki sem látott senkit? - kérdezte Poirot.
- Dehogynem. Három alattomos tekintetű magas férfit... négy alacsonyat, fekete bajusszal, kettőnek szakálla is volt... három kövéret... csupa idegent, és, ha hihetek a tanúknak, valamennyinek sötét, vészjósló arckifejezése volt? Csoda, hogy nem látott valaki egy fölfegyverzett, álarcos bandát, amint éppen megrohanja a trafikot!
Poirot a történetben ismét magánúton halad, de ez ismerős volt. Bajtársa, Hastings kapitány is vele volt, és nagyjából ő volt a mesélő is. Ami kevésbé tetszett, az pont ez, de lehet, hogy csak elszoktam ettől, hiszen eddig olyan regényeket olvastam Christie-től, amelyekben nem volt szerepe mesélőnek. Ez inkább Sir Arthur Connan Doyle-nál jutna eszembe (Dr. Watson). Ettől függetlenül a történet végig izgalomban tartott, és az utolsó oldalakat este azzal az elhatározással olvastam el, hogy én le nem fekszem addig, amíg be nem fejeztem.
- Ön rendkívül nagyra tartja szigetországbeli felsőbbrendűségét, de ami engem illet, és nem tekintem a gyilkosságait tipikus angol bűntettnek... nem volt korrekt... nem sportszerű.
Na most a gyilkos kilétét nyilván nem árulom el, nem szeretném lelőni a 'poént'. Bevallom, megint nem jöttem rá mindenre, csak amikor már Poirot összehívta az érintetteket, és beszédét elmondta, aztán szinte rábökött a tettesre, 'maga volt!' Viszont volt olyan személy, aki kezdettől fogva unszimpatikus volt, és valami nem stimmelt, és be is jött. De Christie könyveinél az a helyzet, hogy ha van is sejtésünk, a teljes igazságra (mit?, miért?) nem jövünk rá, legalábbis nálam.
Szerintem: izgalmas, magával ragadó, egyedülálló (Christie)
Ahogy én olvastam:
Kiadó: Európa Könyvkiadó (Fekete Könyvek)
Kiadás éve: 1975
Oldalak száma: 232
Fordította: Vermes Magda
Eredeti cím: The ABC Murders
Eredeti, első kiadás éve: 1936
Nektek hogy tetszett? Kíváncsian várom a kommenteket!