Lewis Carroll angol író, költő, matematikus, feltaláló, anglikán diakónus és fényképész. A sokoldalú tehetség leghíresebb művei az Alice Csodaországban és ennek folytatása az Alice Tükörországban. Élete egyes részei még ma is rejtélyesnek mondhatóak, de ismerjük meg egy kicsit jobban.

Lewis Carroll, eredeti nevén Charles Lutwidge Dodgson 1832. január 27-én született egy kis daresbury-i parókián Cheshire-ben, egy Warringtonhoz és Runcornhoz közeli városkában. Családja nagyrészt észak-angliai származású volt, ír kapcsolatokkal. A legtöbb Dodgson férfi katonatiszt vagy anglikán lelkész volt. Apja, Charles Dodgson plébános, édesanyja Frances Jane Lutwidge, az apja első unokatestvére.

Dodgson harmadik gyerekként született a családba, és őt még nyolc gyermek követte. 11 éves volt, amikor Croft-on-Tees-be, Yorkshire északi részére költöztek egy tágas paplakba. Ez volt Dodgson otthona az elkövetkezendő 25 évben.

Charles, az édesapja aktív és rendkívül konzervatív tagja volt az egyházi közösségnek, és később Richmond főesperese lett. Az egyházi vitáknál előszeretettel szólalt fel, és nézeteit megpróbálta otthonába is becsempészni. A fiatal Charles-nak mindig is különös kapcsolata volt apjával és az anglikán egyházzal.

A kis Charles otthon tanult. A fennmaradt "olvasmány listái" szerint koraérett gyermek volt, azonban dadogástól szenvedett, és abban is sok a vita, hogy ez mennyire volt súlyos. Egy láz következményeként egyik fülére megsüketült, ifjú korában pedig folyton szamárköhögés kínozta. 12 éves korától a Richmond Gimnáziumba járt. 1846-ban beíratták a Rugby elnevezésű iskolába, ahol azonban cseppet sem volt boldog. 1849 végén el is hagyta az iskola kötelékét. 1850-ben beiratkozott az Oxford Egyetemhez tartozó Christ Church-be. 1851-ben kapott szobát az egyetemen, és két napja volt ott, amikor levelet kapott otthonról: édesanyja elhunyt. A 47 éves asszonynak talán agyhártyagyulladása volt, vagy stroke-ot kapott.

Korai akadémiai élete során a nagy ígéretek és az ellenállhatatlan figyelemzavar között ingadozott. Nem mindig dolgozott keményen, de tehetségének köszönhetően könnyedén teljesített. 1852-ben kitüntetést kapott matematikából. 1854-ben, miután kitüntetéssel diplomázott, az iskolában maradt tanulni és matematikát tanítani. A következő évben elvesztett egy számára fontos ösztöndíjat, ennek ellenére 1855-ben újabb kitüntetést kapott matematikából. Korai boldogtalansága ellenére Dodgson haláláig az egyetem tagja maradt.

Dodgson mindig is jó mesemondó volt, sokszor szavalt verseket. Akkoriban, amikor az Alice könyveket írta, egy preraffaelita társadalmi kör tagja lett. 1857-ben találkozott első ízben John Ruskinnal (író, festő), és barátság szövődött közöttük. Szoros kapcsolatot alakított ki Dante Gabriel Rossettivel (költő, festő, illusztrátor) és az ő családjával. Ismerte William Holman Hunt, John Everett Millais és Arthur Hughes művészeket, továbbá a meseíró George MacDonaldot is (az ő gyerekeinek is megmutatta az első Alice történetet, akik élvezettel fogadták, s ez győzte meg Dodgsont, hogy kiadásra kínálja).

Dodgson vallásában konzervatív volt, az anglikán egyház tagja, legalábbis ezt mondta magáról. Azonban vannak, akik úgy vélik, komoly oka lehetett arra, hogy mégsem a lelkészi hivatást választotta. Szakértők vizsgálják életét és műveit emiatt is. Vallásossága ellenére foglalkozott filozófiával, és írt értekezést, tanulmányt nézeteiről. Ahogy fiatalkorától kezdve írt verseket és rövid történeteket is, amelyeket családi lapjukban közöltek, a Mischmasch-ban. 1854 és '56 között írásai több újságban is megjelentek.

Dodgson 1856-ban publikált először Lewis Carroll néven (játék a nevekkel: a Lewis a Ludovicus angolosított változata, ami latinul a Lutwidge; a Carroll egy ír vezetéknév, ugyanaz, mint a latin Carolus, amely a Charles névből ered). A használt álnevet egy négyes listáról választották ki, amelyet Dodgson maga készített (a többi: Edgar Cuthwellis, Edgar U. C. Westhill, Louis Carroll).

1856-ban Henry Liddell, az egyetem új dékánja megérkezett, és magával hozta a családját is. Dodgson nagy barátságba került feleségével, Lorinával és gyermekeikkel, Lorinával, Edith-tel és Alice-szel. Az Alice meseregények ihletője volt az azonos nevű kislány. Alice Liddell sokáig könyörgött Dodgsonnak, hogy írja is le a mesét, amit végül meg is tett, illusztrációkkal kiegészítve Alice's Adventures Under Ground címmel 1864-ben. Ezt megelőzően már a még félig kész kéziratot George MacDonald is elolvasta, és gyermekeinek megmutatta. 1863-ban Dodgson a befejezetlen kéziratot beadta a Macmillan kiadóhoz, és 1865-ben meg is jelent, immár Alice's Adventures in Wonderland (Alice Csodaországban) címmel (az Alice Amond the Fairies - 'Alice a tündérek között' és az Alice's Golden Hour - 'Alice arany órája' címeket elvetették).

A regény némileg megváltoztatta Dodgson életét, nagy hírnévre tett szert általa. Ennek ellenére továbbra is az egyetemen tanított. 1871-ben megírta a folytatást, Through the Looking-Glass and What Alice Found There (Alice Tükörországban) címmel. Kissé sötétebb hangulata talán tükrözi életében bekövetkezett változásokat: 1868-ban hunyt el az édesapja, hosszan tartó depresszió után.

1876-ban jelent meg fantasztikus története, a versben íródott The Hunting a Snark (A Snyárk-vadászat). 1889-ben, illetve 1893-ban jelent meg a Sylvie és Bruno című meseregény egy-egy kötete. 1856-tól Dodgson fényképezni is kezdett, amelyben szintén sikereket ért el. Életében több apróságot is feltalált, például a Scrabble egy korai változatát, az ún. "nyctography"-t, amely megkönnyítette a gyors jegyzetelést, vagy új típusú postai csekket. Versei és meseregényei mellett több matematikai könyvet is kiadott saját nevén.

Lewis Carroll, vagyis Charles Lutwidge Dodgson 1898. január 14-én hunyt el tüdőgyulladást követő influenzában egyik nővére házában, Guildfordban. Sohasem nősült meg, és nőkkel sem alakított ki hosszan tartó kapcsolatot. Továbbá nevéhez pedofília vádja is kapcsolódik: sok képet készített kislányokról, akik néha meztelenek voltak. Spekulációk vannak, bizonyítékok nem annyira. Migrének gyötörték? Hallucinációktól szenvedett? Tény, hogy különös ember volt, különös elmével, de talán nincs még egy olyan író, akinek oly sokan vizsgálják tudatát, gondolatait.

Irodalmi művei:

La Guida di Bragia, a Ballad Opera for the Marionette Theatre (1850 körül)
Alice Csodaországban (Alice's Adventures in Wonderland; 1865)
Rhyme? And Reason? (Phantasmagoria; 1869) - versek
Alice Tükörországban (Through the Looking-Glass, and what Alice Found There; 1871)
A Snyárk-vadászat (The Hunting of the Snark; 1876) - verses mese
Gubancmese (A Tangled Tale; először 1880 és 1885 között folytatásokban publikált)
Sylvie and Bruno (1889)
Sylvie and Bruno Concluded (1893)
What the Tortoise Said to Achilles (1895)
Three Sunsets and Oher Poems (1898)
Facts
Pillow Problems

(Segítségemre volt: wikipedia.org, Híres szerzők titkos élete c. könyv. Képek forrása: wikipedia.org)