Agatha Christie: A barna ruhás férfi

cover24_the_man_in_the_brown_suit01.jpgAgatha Christie-nél mindig jelen vannak bizonyos eszközök, amelyeket tárházából felhasznált. Bizonyos karakterek, vissza-visszatérő szereplők, gyilkossági módok. Viszont a gyilkosságok helyszínei elég változatosak. Tehát egy Christie olvasónak mindig van valami ismerős a történeteiben - ha más nem Poirot vagy Miss Marple. A barna ruhás férfi is ilyen, keveréke az ismerősnek és az ismeretlennek.

A barna ruhás férfi történetét a főhősnő, Anne Beddingfeld meséli el. A könyv egyik részében az ő szavait olvashatjuk, a másikban pedig Sir Eustace Pedler parlamenti képviselő visszaemlékezéseibe pillanthatunk bele. Mindketten az események sűrűjébe kerültek. Anne félig árva, tudós apja nevelte, akivel sosem álltak igazán közel egymáshoz. Amikor a férfi meghal, Anne Londonba utazik. Mindig is erre vágyott: utazgatni, ismeretlen tájakat megismerni, kalandokba keveredni. Első kalandjában szemtanúja lesz egy férfi véletlen halálának. Sőt egy furcsa cédulához is hozzájut, amelyen számára még érthetetlen számok és valamilyen név szerepel. Különös összefüggéseket vesz észre, ami másnak elkerülné a figyelmét. Anne-nek kitűnő megérzései vannak, viszont a rendőrség nem kíváncsi ezekre. Így saját nyomozásba kezd, mert szerinte a férfi megrémült valamitől. Anne-t a szálak egy régi házhoz vezetik, Sir Eustace Pedler tulajdonához, ahol nemrég holtan találtak egy fiatal nőt. Mi köze mindehhez Pedlernek és titkárának? A meggyilkolt nőt egy "barna ruhás férfival" látták utoljára, tehát ő lehet a gyilkos. De vajon kicsoda? Anne-nek ugyan nincs túl sok pénze, egyenlőre szövetségese sem, de felszáll egy hajóra, amely az ismeretlen Afrika felé tart. Megismerkedik a társaságkedvelő Mrs. Blairrel, a hallgatag Race ezredessel, a furcsa tiszteletessel, sőt a hajón tartózkodik Sir Pedler is, immáron két titkárával. Ki nem az, akinek mondja magát?

Valószínűleg senki sem. Legalábbis Christie regényeiben erre lehet számítani. Mindenki gyanús, szinte mindenki. Az írónő ismét remek csavarokat alkalmazott, amelyek egyszer erre, egyszer arra terelik a gyanút. A megoldásnál az ember nagyot csaphat a fejére, s csak az vigasztalhatja, hogy a végén már volt egy nagyon gyanús pont...

Az egész sztori krimi, és kémtörténet keveréke, kalandos izgalmakkal. Miss Beddingfeld "igazi kalandregény-hősnő", ahogy a fülszöveg is mondja. Az oly áhított kalandokat meg is kapja, még talán túl sokat is. Megpróbálnak ráijeszteni, csőbehúzzák, megkötözik, elszökik, majdnem balesetet szenved... De Anne kitartó figura, és szimpatikus lehet minden lánynak. Bátor, okos, önfejű, nem hagyja, hogy parancsolgassanak neki. Az igaz szerelemben hisz, nem menne hozzá senkihez, csak mert nincs más dolga. A mély szerelmet pedig első látásra megtalálja, sőt több udvarlója is akad. Christie ezen regénye egy kicsit több romantikát enged, sőt szenvedélyt éreztet. Mary Westmacott álnéven csak később kezdett írni, viszont A barna ruhás férfi szintén korai, egy 1924-ben megjelent könyve. Minden valószínűség szerint ő is olvasott hasonló történeteket kalandorokról és kalandornőkről, s lehet, ezek hatása alatt is állhatott egy ideig.

[...] És minden állomáson megrohanják majd a vonatot a gyerekek, akik maguk faragta faállatokat akarnak ránk tukmálni. Meg kukoricaháncsból szőtt tálakat, kosarakat. Attól félek, megbolondítják Mrs. Blairt. Van valami primitív báj ezekben a játékszerekben, ami biztosan nagyon fog tetszeni neki.

PÉNTEK ESTE

Ahogy előre sejteni lehetett, Mrs. Blair és Anne negyvenkilenc faragott állatfigurát vett magának!

cover24_the_man_in_the_brown_suit02.jpgA főhősnőn kívül számomra még Sir Pedler, Race ezredes és a titokzatos Harry Rayburn lett szimpatikus. Race ezredessel már találkoztam a Halál a Níluson című regényben Poirot oldalán, ezért bizton állíthattam, hogy ő nem lehet a rosszakkal (remélem nem mondtam újdonságot). Sir Eustace Pedler pedig tényleg olyan mókás, ahogy néha kiakad titkárán, aki hűséges kutyaként követi. Még maga Anne is megkedveli az idős urat.

A háború és annak borzalmai valamilyen szinten megjelennek a történetben (a háború után játszódik). Agatha Christie átélte mind a két világháborút, és tudja miről beszél, amikor a háború utáni tompaságot említi, illetve azt, milyen érzés félni. Sőt Anne a háború alatt egy kórházi gyógyszerraktárban dolgozott (!). Igaz, akkoriban sok fiatal lány vállalt hasonló kötelezettséget, ahogy Christie is kapcsolatba került a gyógyszerekkel és mérgekkel. A regényben pedig van utazás hajóval és vonattal is, ami - tudjuk - az írónő kedvenc utazási eszköze.

 - Bárcsak biztos lehetne benne az ember - mondtam -, hogy csak azok halnak meg, akik megérdemlik. Azok, akik először nyúltak fegyverhez, s nem azok a szerencsétlenek, akik véletlenül ott laknak, ahol a harcok folynak.
Bólintott.
 - Tudom, mire gondol, Anne. A háború nem tesz különbséget. [...]

Ajánlom a könyvet azoknak, akik inkább a kalandos történeteket részesítik előnyben a szárazabb krimivel szemben. És vigyázat: a regényben tényleg első látásra szenvedélyes szerelem szerepel. Ebből a regényből nem is hiányzik Poirot vagy Jane Marple, és kitűnő szórakozást nyújthat, sőt akár egy-két nap alatt is kiolvasható.

Szerintem: kalandos, izgalmas, romantikus

Ahogy én olvastam:
Kiadó: Európa Könyvkiadó
Kiadás éve: 2011
Oldalak száma: 335
Fordította: Péter Ágnes
Eredeti cím: The Man in the Brown Suit
Eredeti, első kiadás: 1924

Ti olvastátok a regényt? Hogy tetszett?