Még júliusban olvastam az egyik könyves blogon (A könyvekben elveszel, de magadra is találsz) egy értékelést Christie A Hét Számla rejtélye című regényéről. A poszt írója pozitívan nyilatkozott róla, és mert tudvalevőleg én is Christie rajongó vagyok, nem álltam ellen az olvasásnak.

A történet kezdetén néhány ifjú és nem ifjú - akiknek van mit a tejbe aprítaniuk - egy vidéki kastélyban száll meg. A Chimneys Lord Caterham tulajdona, de néha kiadja másnak bizonyos díj fejében. A fiatal férfiak és nők tréfára készülnek egyik társuk ellen, aki délutánig is képes ágyban maradni. Az okos és komoly Mr. 'Pongo' Bateman tanácsára vásárolnak nyolc ébresztőórát, és ezeket be is csempészik a delikvens szobájába. Arra számítanak, hogy az órák együttes csörgése kakofóniát teremtve időben felkelti Mr. Wade-et. A tervbe azonban hiba csúszik: a férfi nem ébred fel, mivel már halott. Nemsokára megérkeznek a ház tulajdonosai, Lord Caterham és a lánya, Lady Eileen Brent, akit mindenki csak Bundle-nak, azaz Batyunak nevez. Felmerül a gyanú, hogy Mr. Wade nem véletlenül halt meg, hanem meggyilkolták, Bundle pedig nyomozásba kezd. Beszél régi barátjával, Bill Eversleigh-el, Jimmy Thesigerrel, sőt Wade nem hivatalos rokonával, Loraine Wade-del is. Egy befejezetlen levél, egy újabb haldokló utolsó szavai mind-mind egy különös társaság nevét, a Hét Számlapot említi. Vajon ők tehetnek a gyilkosságokról? Ki lesz a következő? A kiváló nyomozó, Battle főfelügyelő is megjelenik a színen. Ki találja meg a válaszokat, ő vagy Bundle?

" - Dugjuk össze a fejünket, és találjunk ki valamit holnap reggelre - javasolta Rony ködösen. - Hogy hétkor fölkeljen! Szerezzünk meglepetést a háznak. Tredwell ábrázatáról lepottyan a hamis pofaszakáll, kezéből kihull a teáskanna. Lady Coote hisztérikus rohamot kap és Bill karjába ájul... merthogy Bill a hórukkember. - Nocsak! - mondja Sir Oswald és egyből fölmegy az acél ára ötnyolcaddal. Pongót elragadják az érzelmek, földhöz vágja a szemüvegét és rátapos."

Jobb, ha a kedvenc karakteremmel kezdem, mert kikívánkozik belőlem. A kedvencem egyértelműen Bundle volt. Életvidám, okos és bátor fiatal nő, akinek jó megérzései vannak. Nem fél belekezdeni egy nyomozásba gyilkosok után, sőt egy titkosnak látszó társaság után is bátran szimatol. Ő és Battle felügyelő viszik a pálmát a könyvben. Én még most találkoztam először Battle-lal, pedig ez a második regény, ahol ő a főhős. Ebben a történetben ő szolgál ugyan a végső megoldással, de hasonlóan a Miss Marple regényekhez, Battle mintha háttérbe húzódna, és csak a megfelelő pillanatokban bukkanna elő. Bundle határozottan többet szerepel, közelebb hozva a történetet, mindennapibbá téve - gondolom. Néhányunk talán bele tudja élni magát a hölgy szerepébe: egy kis izgalom a szürke egyhangúságban, magánnyomozás egy gyilkosságban.

A regény elején sok szereplőt megismerünk, viszont ez nem zavaró, mert mint később kiderül, nem mindegyikük lesz állandó. Christie így is sok embert felsorakoztat, ahogy szokta, de sok humort belecsempészve szívesen olvastam a "bevezetést" is. Az elején pedig nem volt még gyanúm, de természetesen sejtettem, hogy a gyilkos is be lesz nekem mutatva - nem hiába Christie-regény. Később pedig támadt egy ellenszenves érzésem iránta, ami végül beigazolódott. A történet azonban nem ilyen egyszerű, és nem egy tettes tevékenykedik. A másik viszont az elsőből, az értelmi szerzőből következik.

Említésre méltó még Bundle apja, Lord Caterham, akit jópofa öregúrnak neveznék, és aki oly éleslátással megjegyzi: "Igazán nem volna szabad lelövöldöznöd az embereket. Ez nem helyes. Semmi kétség, némelyik nagyon is megérdemli... de akkor is baj lesz belőle." Ismét tapasztaltam Agatha Christie-nél, hogy bizonyos karakterek fel-feltűnnek regényeiben. A gazdag ficsúrok, az okos lányok, a nem túl okos lányok, az idős urak, a pökhendi urak, az ügyes titkárok, a beképzelt kertészek vagy a profi komornyikok. Itt azonban ne kiáltsunk fel: "A komornyik tette!", mert minden gyanú felett állnak, ennyit elárulhatok.

" - [...] Nem kell mindenféle gyanús ügyekbe keverednek.
 - Gyanús ügyekre van kilátás? - támadt fel Lord Caterham érdeklődése.
 - Hát... figyelmeztető levelek meg effélék, hiszen tudod - mondta Bundle.
 - Hátha megölik George-ot - mondta Lord Caterham reménykedve. - Mit gondolsz, Bundle... nem lenne jobb, ha mégiscsak elmennék?"

A borítón stílusosan órák vannak, viszont ezek nem hiszem, hogy ébresztőórák, hanem láncos fajták. Én másképp képzeltem el, klasszikus ébresztőórákat. A borító színe narancssárga, amit erősnek vélek. Hátul kis kép az írónőről.

Nyomozás egy titkos társaság után, névtelen fenyegetés, titkos leselkedés egy szekrényből, lövöldözés és üldözés... ez A Hét Számlap rejtélye. Ajánlom mindenkinek, aki egy angol vidéken játszódó, mégis pörgős krimire vágyik. Én nagyon jó szórakoztam, és a végső leleplezésnél szinte a fejemet fogtam.

Szerintem: vicces, izgalmas, pörgős

Ahogy én olvastam
Kiadó: Magyar Könyvklub
Kiadás éve: 1995
Oldalak száma: 276
Fordította: Kada Júlia
Eredeti cím: The Seven Dials Mystery
Eredeti, első kiadás: 1929

Nektek hogy tetszett a regény?