Charlotte Brontë - ahogy korábban írtam - a Brontë írónő-testvérek egyike volt, gyönyörűen romantikus és néhol szomorú szerelmes regények kiötlője. A Jane Eyre - amelyet A lowoodi árva címmel olvastam - első regénye volt, és már a korabeli olvasókat is elkápráztatta.

Jane Eyre egy árva leány, akinek szülei elvesztése után nagynénjénél kell eltöltenie gyermekéveit. Mrs. Reed és édes gyermekei mind szinte szolgálóként bánnak Jane-nel. Pedig ő igazán nem rosszindulatú, és főleg nem a Sátán gyermeke, Sokat megaláztatást eltűr. Amikor elszakad a cérna, őszintén közli a véleményét gyámjával, még ha kicsit durva módon is. Ekkor Mrs. Reed úgy dönt, hogy a lowoodi árvaházba adja Jane-t, törődjenek ők vele. Az otthon körülményei nem a legkedvezőbbek, de Jane végül felcseperedik, és tanítónő lesz belőle.

Egy napon Jane-t az az érzés keríti hatalmába, hogy ideje változtatnia, s ezért hirdetést ad fel: kész elhelyezkedni, mint nevelőnő. Némi várakozás után egy Mrs. Fairfax nevű nő levelének nyomán Jane elindul Thornfield felé. Megismerkedik a barátságos Mrs. Fairfax-szel, de ő csupán a házvezetőnő. Nem ő keres nevelőnőt, hanem a ház titokzatos ura, Mr. Rochester. Adela, a lánya szeretetre méltó jelenség, ezzel szemben Mr. Rochester kíméletlenül őszinte. Némelyek talán bárdolatlannak tartanák, de ő a saját szabályai szerint játssza az életet. Adela felett is inkább csak gyámnak tekinti magát.

Erre a gyönyörű, még is kicsit különös és félelmetes helyre kerül Jane. Számára lehet szokatlan az új helyzet, de hamar feltalálja magát. Még némi izgalomban is része lesz, sőt érdekes helyzetekben is meg kell állnia a helyét. Az egyetlen bökkenő talán Mr. Rochester. De nem is a személye, hanem az iránta fellobbanó, és tartós érzelmek, amelyek nem hagyják nyugodni Jane szívét. Miért olyan titokzatos Thornfield és Mr. Rochester? Feleségül veszi-e a szép Ingram kisasszonyt? Ki az, aki éjszakánként vészjóslóan kacag a kastély falai között?

Meg kell hogy mondjam, nagyon élveztem ezt a regényt. Egyszer elszomorított, máskor meg nevetésre ingerelt. Meglepett, sőt néhol fel is háborított. Az angliai táj, a hatalmas kastély és az éjszakai történések kicsit Jane Austen regényére, A klastrom titkára (1818) emlékeztettek. Jane valamelyest hasonlítható az ottani Catherine-hez. Mindketten rendkívüli fantáziával rendelkeznek, és ahogy maga Charlotte Brontë is. A Jane Eyre életrajzi ihletésű, és véleményem szerint Jane egy picit Charlotte. Ott van például Jane lowoodi barátnője, Helen, aki hasonló sorsra jut, mint Charlotte testvérei (Maria és Elizabeth halálát egy leányiskola elhanyagolt környezete siettette). Maga a lowoodi iskola tehát utal Charlotte gyerekkorára, illetve Jane nevelőnő léte is. Hasonló utat jár be, mint Charlotte, bár ő nem volt árva. Továbbá a regény számomra nem csak A klastrom titkár idézte fel, hanem kedvencemet, A Manderley-ház asszonyát is (1938; Daphne Du Maurier), hiszen találni benne némi hasonlóságot. Mr. Rochester és Maxim de Winter múltja, és a kastély sorsa. Talán nem sok, de örömmel véltem felfedezni ezeket - amelyeket lehet, hogy csak én látok :). Túlzás lenne azt állítani, hogy a szintén angol Du Maurier-re hatással lehettek a hasonló regények? (Ezek után már utánanéztem; és valóban: a Rebecca születésénél említik Brontë művét.)

A csendes, szerény Jane mondhatni lelki társra talál Mr. Rochesterben, aki szintén nem osztja meg mindenkivel azt, mit gondol valójában. Kitűnő beszélgetőtársai lesznek egymásnak, frappáns és érdekes szóváltások alakulnak ki közöttük. Szépen lassan közelebb kerülnek egymáshoz, de egy titok elválaszthatja őket. A regény mint egy hullámvölgy: egyszer fenn, egyszer lenn. Jane rossz gyermekkora, kielégítő fiatalsága, amikor megtalálja boldogságát a munkában, a felkavaró érzelmek, majd egy tragédia, amely ismét a mélybe taszít. Szerencsés véletlen és pártfogók, egy új élet lehetősége, majd a végjáték, amely könnyeket csal a szembe és mosolyra fakaszt egyben.

Csodálatos regény a kitartásról, és az igaz szerelem győzedelmeskedéséről. Jane nem szűnik meg szeretni, s a bizalmát sem ringatja meg semmi. Talán ezek adnak neki erőt. A lényeg, hogy A lowoodi árva szép történet, a maga tragikus részeivel együtt is, és egyáltalán nem giccses szerelmi história. Lehet rút kiskacsás az egész (hiszen Jane nem egy kiemelkedő szépség), de nem érzem elcsépeltnek.

Ahogy én olvastam:
Kiadó: Móra Könyvkiadó
Kiadás éve: 1984
Oldalak száma: 504
Fordította: Ruzitska Mária, Szász Imre
Illusztrálta: Kondor Lajos
Eredeti cím: Jane Eyre
Eredeti, első kiadás: 1847