Jókai Mór: Kárpáthy Zoltán #1

Szabad akaratból, és egy molyos kihívás miatt elkezdtem kötelező olvasmányokat olvasni. Jókai Mórtól Az arany embert választottam ki egyiknek, de mivel nemrég láttam a Kárpáthy Zoltánt filmen, kedvet kaptam ehhez is. Jókai ezen regénye ugyan nem kötelező olvasmány, de kezdetnek jó.

cover23_karpathy01.jpgGyerekkoromból nem sokra emlékszem Jókai Mórról (1825 - 1904). Olvastam persze tőle, de vajmi kevés emlékem maradt meg. Az arany ember volt, vagy A kőszívű ember fiai? Az hiszem, inkább az utóbbi. Célom újraolvasni ezt is, de inkább mással kezdek bele eme "kalandba". Kortársaimhoz hasonlóan - és gondolom így van ez manapság is - Jókai nem volt a kedvencem (tisztelet a kivételnek, mert biztos van, akinek ő a favorit). Annak viszont nem vagyok a híve, hogy rövidítésekben olvassuk el regényeit (bár elismerem, volt olyan kötelező, amelynél ezt megszegtem). A Kárpáthy Zoltán is egy Jókaitól megszokott, bár talán könnyedebb regény. Az Egy magyar nábob folytatása. Szereplői gavallérok, földbirtokosok, gazdák. Feltűnik a romantikus szerelem, a hősiesség, az önfeláldozás, és a kapzsiság is. Jelenleg régi, háromkötetes változatban olvasom, ezért három bejegyzésre osztom a taglalását. Ma befejeztem az első kötetet.

[...] semmiből lenni valamivé! önsorsát teremteni az embernek; becsülettel, önérzettel jutni oda, hova másokat megnevezhetlen utak vezettek, vagy ahova mást születése helyezett. Érzé tán magában, hogy ő is képes volna arra, s szinte szégyenlé, hogy oly gazdag, mert sohasem fogja tudhatni, hogy mi annak az értéke, ami a szíven belül van.

A regény elején 1837-ben járunk. Ünneppel indít: felépült és megnyitotta kapuit a pesti Nemzeti Színház. Ezenközben Budán is ünnepelnek: a tehetős Kőcserepy Dániel tart estélyt. Megismerhetjük családját, feleségét és a szép, csendes lányát, Vilmát. A jelenlévők között van Maszlaczky Gábor, a fondorlatos ügyvéd is, sőt a Szentirmay család is megjelenik gyámfiúkkal, a regény címadó szereplőjével, Kárpáthy Zoltánnal. Néhány embert sért Szentirmay Rudolf megjelenése, mivel úgy áhítoznak gyönyörű és hatalmas birtokára, ami szerintük nem őt illeti. Ezek a birtokviszonyok határozzák meg a regényt, illetve a szerelem Kárpáthy Zoltán és Szentirmay Katinka között, amely az első kötetben még kevéssé bontakozik ki.

karpathy_zoltan01.jpgA regény első részében tehát megismerjük a szereplőket, megtudjuk, kik olyan nagyravágyóak, hogy pert indítsanak Szentirmay Rudolf ellen. A három "összeesküvő": Maszlaczky, Kőcserepy és Kárpáthy Abellino, aki oly régen bízta meg az ügyvédet a per lefolytatásával. Abellino elherdálta saját vagyonát, de pénzszűkében rokona tulajdonára fáj a foga, s nem hagyhatja, hogy Kárpáthy Zoltáné legyen. A Kárpáthy kontra Kárpáthy per felnyitja a régi sebeket, titkokat tárhat fel a múltból. Szégyenfolt eshet a Szentirmay család nevén, és ez megakadályozhatja az ifjú és tehetséges Kárpáthy Zoltán kiteljesedését. A három kapzsi úr közül az ügyvéd Maszlaczky a legrosszabb, aki saját terveket szövöget: képes átjátszani a birtokot Kőcserepy kezére, cserébe egy "apróságért". A kötet vége azzal zárul, hogy Rudolf hideg álarcot öltve magára, elküldi fogadott fiát máshová, s nem mondja el neki az igazat. Zoltán csak sejtheti, hogy valami nagyon komoly dolog állhat a háttérben, és az anyjának köze van hozzá. A család, főleg Katinka vigasztalhatatlan. Zoltán elutazik egy számára ismeretlen világba. A védelmező családi légkörből, Kárpátfalváról egy rideg, távolságtartó pesti házba kell költöznie, Tarnaváriékhoz. Itt kezdi meg új, felnőtt életét.

És azzal egymáshoz siettek, megragadták egymás kezét s összevissza szorongatták, mint akik évek óta távol voltak, megkérdezték, mint szolgál egymás egészsége? mintha a nagy uraknál még az egészség is szolga volna; mindkét férfi arca ragyogott a nyájasságtól, s nemes vetélkedés támadt közöttük, hogy a szobában alá s fel sétálva, melyik bocsássa a másikat jobbfelől.

A második kötet gondolom itt folytatja majd, és ebben lesz az 1838-as nagy pesti árvíz. Eddig az a tapasztalatom, hogy kellemes olvasmány. Már akit nem riasztanak vissza a hosszú tájleírások, dagályos mondatok. Iskolásként nem örültem, hogy ilyesmit kellett olvasni, de most egyáltalán nem zavart, csak egy kicsit át kellett állnom a stílusra a sok Stephen King vagy Agatha Christie után. Kifejezetten tetszik benne, hogy Jókai invitálja az Olvasót, behívja a házakba, szinte meg tudjuk érinteni a bútorokat... Egyébként örülök neki, hogy végre magyar írótól is olvasok, és kíváncsian várom a történet további alakulását.

Most kocogtassunk a benyíló ajtaján. Szabad! [...]

Az valóban különös, mondhatni botrányos dolog, hogy a költői képzeletnek szabad mindenféle úri lakásokba hívatlanul belépni; az ember hiába állítja oda a kapust, hiába írja fel nagy táblára: Idegeneknek tilos a bejárás, hiába oszt ki meghívó-jegyeket [...]; egy ilyen poétaember nekiindul, se kérd, se hall [...]

Ahogy én olvastam:
Kiadó: Szépirodalmi Könyvkiadó (Olcsó Könyvtár sorozat)
Kiadás éve: 1963
Oldalak száma: 602 (1. kötet - 176)
Illusztrálta: Reich Károly
Első kiadás: 1854

Ti mely könyveket olvastátok Jókaitól, és milyen élmény volt? Újraolvasnátok, vagy örültök, hogy egyszer megtettétek? Melyik a kedvenc?