Tegnap belekezdtem Jack London: Országúton című, öléletrajzi ihletésű regényébe, és holnap el is mondom majd miért. A kötet azonnal magával ragadott. Sejtettem, hogy Jack Londonban nem csalódhatok, de az, amikor A vadon szavát olvastam, már rég volt. Az író stílusa azonban olvasmányos és kissé fanyar humorral megáldott. Kivételesnek találtam a regénynek már az első mondatát, ezért úgy gondoltam, ide kívánkozik:

Él Nevada államban egy asszony, akinek egyszer folyamatosan, következetesen és szégyentelenül hazudtam néhány órán keresztül.

Ebből az egy mondatból persze még nem biztos, hogy kitűnik a szöveg nagyszerűsége, de zseniálisnak tartom azokat az regényeket, amelyeknek ennyire meghatározó, ennyire erős a kezdete. Ez talán egy érzés, de számomra meghatározó mondatok ezek. Ebből mindenesetre következtetni lehet a mesélő (Jack London) jellemére. A hazugság persze rossz, de az Olvasó még nem tudja, miért és hogyan történt mindez. Nektek mit mond ez az egy mondat?

A befejezést természetesen még nem olvastam, viszont mivel ez a 'Kezdet és vég' rovat, nem maradhat el. Lássuk hová jutunk el az első mondattól:

Így hát elkaptam a következő vonatot, s reggelit már Baltimore-ban ettem.

Ugye, nem valami meghatározó? :) Néhány dolgot elmond ugyan (például hogy hősünk tovább vonatozik), de nem olyan erőteljes, mint az indítás.