Szeretem olyan írók könyveit olvasni, akik tudják, hogy miről "beszélnek", részben átélték azt amiről írnak, vagy hasonlóan éltek. Nem tanulmányoztam végig Charles Dickens élettörténetét - majd ez is meg lesz -, de annyi bizonyos, hogy láthatta London azon környékeit, amelyek Twist Olivér című, 1839-ben megjelent regényében előfordulnak. Éles, olvasmányos leírások, reményteljes történet.

A Twist Olivér főhőse a címadó kisfiú. A regény az ő gyermekéveit követi végig, születésétől, árvaházba kerülésétől kezdve. Élete szülővárosában, édesanyja halála után csupa szerencsétlenség, szomorúság. Szegénységet és rosszindulatot lát maga körül, de ennek ellenére lelkében nem táplál szemernyi rosszindulatot sem.

Az ifjú Twist Olivér nagyszerű bizonysága volt annak, hogy mennyire a ruha teszi az embert. A takaróba csavargatva [...] éppúgy lehetett volna egy grófnak a gyereke, mint egy koldusé. [...] Most azonban, miután bebugyolálgatták az ócska pólyába, amely egészen megsárgult már a hosszú használatban, Olivérre ráütődött a bélyeg, megkapta a jelzőcéduláját [...]

Élete első néhány évét Mann asszony gondnoksága alatt tölti, majd a helyi egyházfi, Bumble úr visszaviszi a dologházba, ahol bizony munkára fogják. Szeretetben, kedvességben itt sem lesz része. Olivér egy lépésével - repetát merészel kérni a vacsorára kapott zabkásából - kivívja a dologházi felügyelők rosszindulatát. Többen kijelentik, soha nem láttak még ilyen megátalkodott gyermeket. Sértettségükben hozzáfognak, hogy Olivért minél előbb inasnak adják. Egy sikertelen kísérlet után, amely ismét Olivéren csattan, Sowerberry úrhoz, a temetkezési vállalkozóhoz szegődik. Sorsa itt sem fordul jobbra: az úr megkedveli ugyan, de a feleségétől duplán rosszindulatot kap, s inastársa, Noah Claypole, Sowerberryék szolgálója, Charlotte sem kíméli. Miután Olivér édesanyját merészelik sértegetni, a kisfiú ellenáll, és úgy dönt, megszökik sanyargatói elől. Útját London felé veszi.

A csúfolódásokat megvető pillantással intézte el, a verést zokszó nélkül tűrte, mert olyan büszkeség volt szívében, hogy akkor se mukkant volna meg, ha elevenen megégetik. De most, hogy senki sem láthatta és hallhatta, térdre borult a padlón. Kezébe temette arcát, és olyan keserves könnyekre fakadt, amilyen keservesen még kevés hozzá hasonló apró gyerek sírt, amióta világ a világ.

A lesoványodott kisfiú számára a London felé vezető út keserves, de amikor megismerkedik egy Jack Dawkins nevű fiúval, remény szökik szívébe, hogy sorsa kicsit jobbra fordul. 'Vagány' - mert mindenki így hívja - felajánlja, tartson vele öreg gondozójához, aki majd segít rajta. Olivér így kerül a nagyvárosba, és ismerkedik meg Faginnal. A kis Olivér kezdetben nem is sejti, hogy Fagin és bandája nem jó cselekedetekből él, hanem kisebb lopásokból, rablásokból. Fagin Olivért is a maga hasznára akarja fordítani. A kisfiú egyik akciójuk során ébred rá, kikhez került, de akkor már késő: a városiak dühös tömege kapja kézre, mint tolvajt. Csak egy ember, az idős Brownlow úr nem biztos a dolgában. Ő a meglopott, viszont meglátja a jóságot a fiúban, és a bíró előtt kiáll érte. Amikor megkerül egy tanú, az ügy tisztázódik, s Brownlow úr magához veszi Olivért. A kisfiú végre, életében először, szerető kezekbe kerül. Az úr és szolgálóasszonya szeretettel gondozzák a lebetegedett gyermeket. Békéje azonban nem tarthat sokáig, mert Fagin és bandája visszavárja őt. A tolvajok irányítója megbízza régi cinkosát, a veszedelmes William 'Bill' Sikes-t, hogy segítsen Olivér visszaszerzésében. A férfi mit sem tud arról, hogy Fagint nem egyszerű okok vezérlik. Az öreg úgy irányítja a körülötte levőket, mint a marionett bábukat.

Olivér találkozik 'Vagánnyal' - James Mahoney illusztrációja

Ezek után Olivér sorsára ismét árnyék vetül, de talán felcsillan a remény is. Brownlow úr talán hiányolja, vagy mások veszik gondjukba? Fagin eléri célját? Mi a valódi indoka arra, hogy Twist Olivért maga mellett tartsa, és a rosszra nevelje rá? Ki a titokzatos Monk? Rengeteg kérdés, és közben sok szereplővel ismerkedhetünk meg, például a Maylie családdal, Rose kisasszonnyal. Tanúi leszünk, hogyan fonódik össze az ismerős Bumble úrnak és Corneynének, a dologház gondnoknőjének élete. És fény derül Twist Olivér teljes élettörténetére is.

[...] Közölte Olivérrel, hogy ma éjszaka ő fog mellette virrasztani. Székét a tűz mellé húzta, és ettől kezdve sűrűn elbóbiskolt, időnként azonban arra riadt fel, hogy megbillen, s majdnem leesik a székről.

Ami igazán megkapó Dickens regényeiben, azok a leírásai. Szóhasználata, határozói, és az a különleges, gunyoros hangnem, amelyet használ. Nem bántó, és mint író, nem ítélkezik szereplői felett, ő csak közöl. De olykor rendkívül humoros és ironikus egyben. Főleg, amikor Fagint és társait "tiszteletre méltó úriemberek" -nek nevezi, hogy milyen "nevelő hatású környezet"-ben élt Olivér, vagy hogy milyen tekintetben lehet egy egyházfi érzékeny. Ilyen és ehhez hasonló apróságok miatt nem éreztem azt, hogy a Twist Olivér egy szomorú vagy lehangoló történet. Bár sok szerencsétlenség történik Olivérrel, mégis számomra egyfajta remény kísérte a történetet. Plusz adott izgalmat is, néhány feszült, pergő jelenettel, sőt Dickens a legnagyobb bűnök egyikét is megjeleníti művében: Bill Sikes gátlástalansága határtalan.

A regénnyel kapcsolatban egy negatívum jut eszembe, bár ez nem feltétlenül számít annak. A főhős maga Twist Olivér, viszont a történetben mintha legtöbbször a háttérbe húzódna. Sok jelenetben nem szerepel, és ha még is, több - nálánál erősebb karakter tűnik fel. Ilyen például Fagin, aki nem egyértelmű személyiség. Később meglátszik rajta: minden cselekedete önmagáért való, és folyton játszik. "Vidám öregúr", de közben ádáz ellenség. Nancy pedig, bár kezdetben nem központi figura, idővel azzá válik. Twist Olivér örök jóságával emelkedik ki, pedig a regényből látszik, mennyi ifjú lelket sikerült már eltéríteni a helyes útról. Olivér azonban nem törik meg.

De ez mind csak azért volt, mert a lélek képtelen elszakítani a kötelékeket, amelyek régi szövetségesekhez, megszokott közösségekhez fűzik, és ha már új célt tűzött is maga elé, ha új célja mindennél fontosabb is, ezek a meggondolások minduntalan félretérítik.

Dickens regénye egy társadalomrajz, amely bemutatja a 19. századi Anglia életét, leginkább a nyomorúságos, tolvaj létre kárhoztatottak világát, és talán tanulságot is ad arról, mennyire érdemes átállni a rossz oldalra; illetőleg arra a kérdésre is választ kaphatunk: mindenki megkapja vajon a maga jussát, legyen az jó, vagy rossz?

Szerintem: ironikus, izgalmas, reményteli

Ahogy én olvastam:
Kiadó: Móra Könyvkiadó
Kiadás éve: 1975
Oldalak száma: 430
Fordította: Bálint György
Illusztrálta: Würtz Ádám
Eredeti cím: Oliver Twist
Eredeti, első kiadás: 1839

Ti mit gondoltok a regényről, vagy Charles Dickens könyviről?