"Még hogy elmarad a karácsony! Micsoda röhejes ötlet." - pedig John Grisham története éppen erről szól. Se karácsonyi parti, se karácsonyfa, se fények, se hóember a tetőn. Vajon milyen, ha egy kis közösségben valaki megpróbálja elhagyni a karácsonyi szokásokat? Mit szólnak ehhez a szomszédok?

Luther Kranknek idén elege van a karácsonyi hajszából. Elege volt már tavaly is, de ezúttal úgy dönt, másképp lesz. Lánya, Blair amúgy is elutazott, s nem tölti itthon az ünnepeket. Ezért meggyőzi feleségét, Norát, hogy hagyják ki az idei karácsonyt, s helyette utazzanak el a Karib-szigetekre. Várja őket a napsütés, miközben Hemlockban minden szomszéd kiteszi a szokásos fényfüzéreket, és a hatalmas, kövér hóembert a tetőre. Az emberek csodálkozva szemlélik, hogy Luther egyetlen díszt sem helyez fel, s még karácsonyfát sem vásárol a cserkészektől. Hogy kihagyja a karácsonyt? Ezt nem hagyhatják! Ünnepi hangulatot kell teremteni, hátha meggondolja magát...

De Luther nem volt nosztalgiázásra hajlamos alkat. Az ember éli az életét, él a mának, nem gondol sem a holnapra, sem a tegnapra – szokta mondogatni. Ahogy most is, a régi szép emlékeket gyorsan elűzte a gondolat, hogy nem kell törődnie a vásárlás meg a közlekedés gondjaival, és boldoggá tette a tudat, hogy idén nem szór ki pénzt az ablakon fölöslegesen. Büszke volt döntésére, hogy képes lesz kihagyni az idei karácsonyt.

Összességében John Grisham története humoros, és kedves. Részben egyet lehet érteni Lutherrel, hiszen néha mindannyiunkban felmerül, hogy elmeneküljünk az ünnepi hajszától, és végre kipihenjük magunkat. A karácsonyra fordított összegekről már ne is beszéljünk. A szomszédoknak pedig semmi közük ahhoz, hogy mi hogyan töltjük el ezt az ünnepet. Krankék és a közösség ellentéteiből adódik a regény legtöbb vicces eleme. Számomra azonban mégsem volt tökéletes élmény a könyv, s el is mondom, miért.

Először is készült film is az Elmaradt karácsonyból, s érdekes módon képernyőn jobban tetszett. A regény pozitívuma, hogy nem hiányoztak belőle a filmhez toldott jelenetek, amelyekből van bőven. Filmen viszont jobban átjött a humor, mint John Grisham tolmácsolásában. Ha minden igaz, korábban csak Az ügyfél című könyvét olvastam az írónak, és nehéz elvonatkoztatni az ő stílusától. Regényei többsége inkább krimi, bűnügyi történet (az író eredeti foglalkozása jogász). Az Elmaradt karácsony a legkevésbé sem az.

A másik apró zavaró tényező pedig az volt, hogy a történet rövidsége ellenére egy-két információismétlést olvastam. Véleményem szerint semmi szükség nem volt arra, hogy néhány oldallal később körülbelül ugyanazt az információt közölje az író. Ezeket leszámítva érdekes tapasztalás volt, hiszem korábban nem volt fogalmam arról, hogy a Kelekótya karácsony regényből készült, s arról sem, hogy Grisham másfelé is kalandozott. A regény olyan kérdéseket boncolgat, mint a magánélet, az önálló döntések. Humoros kötésbe bújtatott az egész, de az Olvasóban felmerülhet a kérdés: mennyire avatkozhatunk bele mások dolgába, vagy hogy lehet-e bátorságunk kilépni egyfajta mókuskerékből? Illetve elgondolkozhatunk azon is, mi kell pontosan egy tökéletes karácsonyhoz? Tökéletes menü, ajándékok vagy család és összetartó barátok?

Hogyan, miként válhatott ő, Luther Krank a környék negatív hősévé? Miért olyan nehéz egyszer, csak egyetlenegyszer kilépni a sorból, és úgy táncolni, ahogy jólesik az embernek? Megtenni olyasvalamit, amit előttünk még senki más sem mert megtenni? Miért vált ki ez ekkora ellenérzést azokból is, akiket évek óta ismerünk és szeretünk?

Szerintem: érdekes, szokatlan karácsonyi történet

Ahogy én olvastam:
Kiadó: Geopen
Kiadás éve: 2004
Oldalak száma: 204
Fordította: Lakatos Gabriella
Eredeti cím: Skipping Christmas
Eredeti, első kiadás: 2001

Nektek melyik a kedvenc John Grisham könyvetek? Olvastatok már hasonlóan eltérő regényt az egyik kedvenc írótoktól?