Agatha Christie: Bűbájos gyilkosok

Gorman atyát halálos ágyán fekvő asszonyhoz hívatják, ám hogy Mrs. Davis miről gyónt a papnak, csak a regény végén derül ki: Gorman atyát ugyanis még aznap meggyilkolják. A nyomozást vezető Lejeune felügyelőnek önkéntes segítőtársa akad: Mark Easterbrook, aki voltaképpen a mongol építészetről szándékozna könyvet írni, de  - akaratán kívül - olyan események tanúja lesz, hogy nem maradhat tétlen. Így kerül a Sárgaszínű Lóról elnevezett hajdani fogadóba. Ebbe a házba azonban nem az éjszakai nyugalom utáni vágy hajtja a vendégeket, hanem újonnan feltámadt érdeklődésük a fekete mágia iránt.
Agatha Christie regénye különös világba kalauzolja az olvasót. Lehetséges, hogy a középkori babonák, okkult tanok - és a modern tudomány - segítségével rontás, betegség hozható bizonyos nemkívánatos személyekre! A kitűnően felépített bűnügyi regény meglepő választ ad erre.

cover14_the_pale_horse.jpgTegnap kora este sikerrel fejeztem be a Bűbájos gyilkosokat, de már nem volt erőm írni is róla. Talán nem is baj, ha várok vele egy kicsit, míg leülepszik. Ez azonban nem változtatott a véleményemen, hogy jó kis könyv. Tetszetős történet, szerethető szereplők. Igaz, nincs Poirot vagy Miss Marple, de vannak helyette mások, hogy kibogozzák az esetet.

A regény elbeszélője általában maga a főszereplő, Mark Easterbrook, az író, aki tényleg véletlenül csöppen bele az egész ügybe. Mindig ez van, nem? Valaki hall vagy lát valamit, aztán még valamit, és amikor megölnek valakit, a szálak összefutnak. A lényegtelen dolgokból lényegesek lesznek. :) Amikor pedig nem "Mark Easterbrook elbeszélését" olvassuk, akkor ő ott nincs jelen, tehát a könyv egyes szám első, és egyes szám harmadik személyben is íródott. De ez nem zavaró, legalábbis számomra. A szereplőket meg is kedveltem, az író Markot és Lejeune felügyelőt. A falusi lelkész felesége, Mrs. Dane Calthrop tanácsaival terelte a helyes irányba Markot, és a bátor Ginger tettek embereként lépett színre. A felsorolásból nem hagyhatom ki a már ismerős Mrs. Ariadne Olivert sem, akivel az Ellopott gyilkosság (Halloween és halál) című regényben találkoztam először Poirot oldalán, és aki meglehetős hasonlóságokat mutat magával az írónővel.

 - Soha többé! - kiáltotta Mrs. Oliver. - Tudja, mi történt legutóbb? "Gyilkos kerestetik"-et játszottunk, és rögtön egy igazi hulla került elő. Máig sem hevertem ki.

Mrs. Olivernek ezúttal nem jutott sok szerep a történetben, leginkább új könyve megírásán fáradozik, de tudtán kívül (ő is) a végső megoldással szolgál barátja, Mark számára.

Soha az életben nem találtam Ariadne Oliver barátnőmet ilyen őrjítőnek.
[...]
 - Áldja meg az Isten! - mondtam. - Maga csodálatos!

Ha kedvenc szereplőt szeretnék választani, nehéz lenne a dolgom, mert mindannyian különbözőképpen fontosak a történetben, de kiemelném a nyugodt vérmérsékletű Lejeune felügyelőt, aki végül a mozaik olyan darabkáit tárja fel Marknak, amiről még ő sem tudott. A regény vége frappáns, csavaros, ahogy Christie-től megszokhattuk. Remek leleplezés. Megérzésem volt, de nem jöttem rá, ki mozgatja a szálakat. Sőt, tévesen "gyanúsítottam" az egyik szereplőt, bár van egy olyan érzésem, hogy Christie talán szánt szándékkal rakta bele a történetbe, félrevezetésként. Nagyszerű! :)

Az egész történet egyébként tényleg Gorman atya meggyilkolása köré épül, de egy csomó más eseménnyel körítve. Mark Easterbrook véletlenül (!) tanúja lesz egy lányok közötti vitának, ami hajtépéssel végződik. Az újságban olvas egy halálesetről. A barátaival való görbe este közben hall először a Sárgaszínű Lóról. Vajon mi lehet? Találkozik régi barátjával, a rendőrorvos Jim Corrigannel, aki megmutatja neki a Lejeune felügyelőtől kapott különös névsort. A névsornak pedig köze van Gorman atyához, és ahhoz a bizonyos gyónáshoz a halála előtt. Minden szál összefut.

Úgy éreztem, olyasvalakivel vagyok együtt, aki segítségemre lehet, ha az agyának nevezett szervéből elő tudom húzni az ott lebegő összefüggéstelen tényeket. Poppy ugyanis hallott ezt meg azt, a felét talán fel is fogta, de azután mindent összekavart, és senki sem ügyelt arra, mit mond előtte, hiszen csak Poppy volt jelen.

Nem szeretnék már többet elárulni, csak még annyit, hogy az írónő egy kis mágiával keverte történetét, pedig a megoldás sokkal emberibb. Olyasmi, amit maga is jól ismert, és előszeretettel használta több művében is... És - mint tudjuk -, a hagyományos bűnügyi történetben nincs helye románcnak, de azért Christie egy picit ismét belecsempészett. Alig észrevehető, csak néhány mondat erejéig, de Mark szerelmi vívódását is megismerhetjük. Egy szó, mint száz, aki szereti Agatha Christie-t, ezt a könyvet érdemes elolvasni. Az írónő nem csak a leghíresebbeket, Poirot, Miss Marple tudta hatásosan megalkotni.

Nézze, nem forró fejjel, féltékenységből vagy gyűlöletből elkövetett gyilkosságokról van szó, még csak nem is érzéki vágy vagy leküzdhetetlen emberi szerzésvágy az indíték, amelynek következményeit a tettes vállalja. Ez üzletszerű gyilkosság, olyan, ahol nem számít, hogy kicsoda-micsoda az áldozat.

Szerintem: váratlan, karakteres, misztikus

Ahogy én olvastam:
Kiadó: Európa Könyvkiadó
Kiadás éve: 1984
Oldalak száma: 256
Fordította: László Zsófia
Eredeti cím: The Pale Horse
Eredeti, első kiadás éve: 1961

Ti olvastátok? Mit gondoltok róla?