A skarlát betű Nathaniel Hawthorne amerikai író első, 1850-ben publikált regénye. Az írót a XIX. századi Amerika egyik kiemelkedő alakjának tartják. Nem született túl sok regénye, de történetei nagy hatást keltettek. Több kortársa szerint legjobban sikerült műve A skarlát betű. Őse, John Hathorne a salemi boszorkányperek egyik bírája volt, s a történelem ezen időszaka megjelenik Hawthorne tárgyalt regényében is. Házasságtörés, reménytelenség, ítélkezés, szégyen, bűntudat és bosszúvágy; ezek A skarlát betű legfőbb jelszavai.

Minden gyarló ember menekül a halál és a szégyen elől, igyekszik, ha módjában áll, megszabadulni ellensége fondorlataitól. Emberileg érthető, ha az összetört szívű, holtra fáradt, szerencsétlen vándor, amikor sivár, nehéz útján végre megcsillan előtte az emberi együttérzés, az új, igazi élet egy szikrája, minden erejével afelé igyekszik, és megpróbálja levetni a vezeklés súlyos terhét.

A történet hősnője Hester Prynne, akit szégyendobogóra állítanak hűtlenség vádjával, és a puritánokból álló közösség egy szégyenjelet parancsol a vétkesre. Hesternek egy vörös A betűt kell viselnie a ruháján, megbélyegzésként. Gyermekével emelt fővel vállalja a "száműzetést", s kiközösítettként él tovább. Egy váratlan találkozás felbolygatja Hester világát, s végül még önnön, bűnről alkotott nézeteit is megkérdőjelezi.

A skarlát betű klasszikus mű, amely kicsit visszavezeti az olvasót a történelmi múltba, szerelmi történet is, és kicsit az erkölcsökről regél. A regényben lassan bontakozik ki a történet, de nem titkol semmit, az olvasó levonhatja következtetéseit. Hawthorne maga is Salemben született, és elegendő betekintést nyerhetett a puritán társadalom mindennapjaiba. Ebbe a közegbe helyezte el hősét, aki megpróbál tovább boldogulni vádak és képmutatás közepette. A regényt nagyrészt a romantika uralja, de már felsejlik a XIX. század második felében születő realizmus is - valóságos képet ad a korabeli társadalomról. Hawthorne remekül használja a szavakat, stílusa könnyed, bár persze a mai kor nyelvezetének szokatlan. Hangvétele végig melankolikus. Hosszú bevezető után ismerjük meg Hestert, rögtön a börtönkapu előtt találkozunk vele, ahol pellengérre állítják.

Reszkessen minden férfi, aki egy asszony kezét elnyeri, és nem tudja fölkelteni annak szívében a legforróbb szenvedélyt!

Hester végtelenül emberi. Hibázik, s vállalja a felelősséget tettéért. Elfogadó, de képes vitába szállni korának felfogásával. Szeretteit önmaga elé helyezi. Amikor felszólítják, adja ki társát a bűnben, Hester hallgat. Elviseli a szóbeszédet, ha a háta mögött suttognak. Elfogadja, hogy bűnt követett el, de vajon nem a szerelemért vállalt mindent? Gyermeke, Pearl ebből a "bűnből" született, de Hester számára mindig is a kis vadóc gyöngye (Pearl = gyöngy) marad, akit szeretettel nevel.

A szerelem akár újonnan születik, akár halottaiból ébred, mindig napsugarat hoz, csordultig telíti ragyogásával a szívet, úgyhogy kiárad a külső világra is.

Az olvasó megismeri a házasságtörő kapcsolat veszteseit, akik különböző módon viselik a terhet. Egyikük bűnbánatot gyakorol, másikuk bosszúra adja fejét. Hawthorne olyan világba helyezte el hőseit, ahol az erkölcsös életmód mindenekfelett számít, és aki nem e szerint él, azt a társadalom kiveti önmagából. Bűn és bűnhődés együtt jár. A regény azt mutatja be, ki hogyan birkózik meg a következményekkel, és mennyire változtatja meg őket.

A regényt többször feldolgozták a filmvásznon. 1926-ben Victor Seastrom készített némafilmet belőle az MGM berkein belül, amelyben Lillian Gish játszotta Hester Prynne-t. Az 1934-es változatot Robert G. Vignola rendezte Colleen Moore, Hardie Albright és Henry B. Walthall főszereplésével. Utóbbi a '26-os verzióban is eljátszotta a férj szerepét. Colleen Moorenak ez volt az utolsó filmje; leginkább némafilmekből származott sikere. Az 1973-as Skarlát betű német-spanyol produkció volt, és nem aratott nagy sikert, ahogy az 1995-ös változat sem Demi Moore, Gary Oldman és Robert Duvall főszereplésével.

Fülszöveg:
Ez a nő szégyent hozott valamennyiünkre, és ezért halált érdemel. Hát nem ezt mondja ki a törvény? De igenis! Ott van a Szentírásban és a törvénykönyvben egyaránt.

Ahogy én olvastam:
Kiadó: Helikon Kiadó (Helikon könyvek 31.)
Kiadás éve: 2016
Oldalak száma: 300
Fordította: Feldmár Terézia
Eredeti cím: The Scarlet Letter
Eredeti, első kiadás: 1850
moly.hu MEK Helikon kiadó