E. T. A. Hoffmann: Diótörő (Diótörő és Egérkirály)

Fülszöveg:
Karácsony éjszakáján kezdődik a jó Diótörő és a gonosz Egérkirály háborúja, és Marika váratlanul a csata kellős közepébe pottyan! Diótörő – akinek valódi kilétét a mese végéig homály fedi – bátorságának és jó szívének köszönhetően legyőzi a gonosz Egérkirályt, s ezzel önmagáról is elhárítja a rontást. Marikát csodálatos utazásra viszi a játékok országába, ahol a bűvös képzelet uralkodik.

moly.hu / MEK

Eredeti megjelenés éve: 1816
Eredeti cím: Nussknacker und Mausekönig

Számomra:
A Diótörőt az Alice Csodaországban-hoz (Lewis Carroll) tudnám hasonlítani, bár számomra nem nyújtott akkora élvezetet az olvasása. A molyos értékelések alapján tisztában voltam vele, hogy megosztja az Olvasókat, de arra nem számítottam, hogy kevéssé köt majd le. Ha gyerekként olvastam volna, nem tudom, mi lett volna az eredmény, de ezt a könyvet kisgyerekeknek nem is ajánlanám. Túl elvont (és néhol morbid is). Igaz, számomra már Az arany virágcserép is bonyodalmakat okozott a középiskolában (ez volt az a kötelező, amit igazán nem szerettem). A Diótörőt viszont nagyon sajnálom, mert nem erre számítottam. Igazi karácsonyi hangulatot sem adott (számomra), pedig a könyvből készült meséket szerettem.
De hogy pozitívumot is említsek: a világ, amelyet Hoffmann megteremt, egy varázslatos világ, ahol a játékok életre kelnek. Erről pedig talán minden gyermek álmodik néha. Viszont ami gondot okozott, hogy kezdetben nem sikerült eldönteni, hogy Marika egy rendkívüli képzelettel megáldott gyerek vagy valóban megtörténnek vele azok a történések, amelyeket a felnőttek nem látnak. A történet végére kiderült.
Írhatnék róla külön értékelést is, de úgy érzem, muszáj itt leírnom, amit az olvasása keltett bennem. Negatívuma mellett és ellenére pozitívuma is van a történetnek, és mindenkire rábízom, hogy elolvassa-e, mert mások vagyunk, és valakinek tetszik, valakinek nem.

Mi a Ti kedvenc karácsonyi könyvetek, vagy mi volt az gyerekként?