Idén elhatároztam, hogy a közeljövőben elolvasom Jane Austen összes művét, és ezt szeretném is tartani, bár valószínűleg át fog csúszni a 2017-es évre. Austen művei mindig is vonzottak, és nem akartam, hogy csak A klastrom titka legyen az, amit olvastam tőle. Főleg, hogy már filmeken is láttam jelentősebb műveit, mint például az Emmát, az Értelem és érzelmet, vagy a kedvencemet, a Büszkeség és balítéletet. Ebből a szempontból tehát nem ért meglepetésként maga a történet, sőt az sem, hogy regényként is nagy sikert aratott nálam.

Jane Austen eme művében is arat az általa megalkotott karakterekkel. Ha csak a Bennet nővérekre gondolunk; mindannyian különböző személyiségek. Az előkelő vagy módos asszonyokat és urakat felvonultató regényben nem sok szereplőre mondhatnánk rá, hogy tipikus, bár Austentól talán ismerősek lehetnek. Még is kiváló karakterekkel dolgozott: a kissé kiábrándult Mr. Bennet, hangos és buta felesége, a cserfes és undok Lydia, a hamis Wickham, vagy a felettébb mulatságos (vagy inkább borzalmas?) Mr. Collins.

Mr. Bennet alkatában oly különös módon keveredett a fürge elme, a gunyoros modor, a tartózkodás és a szeszély, hogy felesége huszonhárom évi tapasztalat után sem értette meg jellemét. Mrs. Bennetet könnyebb volt kiismerni: gyarló eszű, csekély tudású, hullámzó kedélyű asszony vont. Mikor elégedetlenség kínozta, idegesnek képzelte magát. Élete feladatának azt tartotta, hogy férjhez adja leányait, vigaszt a látogatásokban és a pletykákban talált.

A legfontosabb még is Elizabeth Bennet és Mr. Darcy. Egy kutya-macska viszony az övék, főleg a történet elején. Láttam a filmet, még is magával tudott ragadni a regény, és alig vártam, hogy ahhoz a részhez érjek, ahol először találkoznak. Eliza végtelenül megkedvelhető karakter, életvidám lány, aki a saját szabályai szerint próbál élni. A legfontosabb a családja, főleg Jane testvére. A szoros testvéri kötelék adódik az írónő saját életéből is. Mr. Darcy-t legalább annyira a szívembe zártam, mint Elizát, és valószínűleg akkor is így tettem volna, ha nem ismerem a történet végét. Olyan karakter, amely sokkal többet rejt, mint amit mutat. Csak azoknak fedi fel valódi lényét, akik érdemesek rá.

Számtalan kedvenc jelenetem van a regényben, amit felsorolnék, de nem fogom :) Mindenképpen olvasásra ajánlott, aki szereti Jane Austen-t, vagy az angol vidéken játszódó regényeket. Amikor olvastam, kedvem támadt volna kimenni a szabadba, keresni egy csendes, erdős helyet, mondjuk egy tisztást vagy valami ilyesmit, és ott folytatni.

Mr. Bennet egészen másképp fogta fel a dolgot.
- Látom, Lizzy - mondta neki egyszer -, hogy a nővéred reménytelenül szerelmes. Gratulálok neki. Ha már egy leány nem megy férjhez, időnként jól jön neki egy kis boldogtalan szerelem. Lehet rajta merengeni, s a barátnői is tisztelettel néznek rá. Kíváncsi vagyok, mikor kerül rád sor? Nem fogod hagyni, hogy Jane sokáig lepipáljon. Rajta, itt az idő! Elég tiszt van Marytonban, hogy összetörje valamennyi lány szívét a környéken. Mit szólnál például Wickhamhez? Jóképű fickó, és úgy faképnél hagyna, mint a pinty.

Ahogy a cím is ígéri, a rossz előítéletekről és a túl nagy büszkeségről szól, s közben megnevettet és szórakoztat is (Mr. és Mrs. Bennett viszonya, Mr. Collins elmés litániái, vagy Elizabeth és Darcy szópárbajai). Nem hiányozhat az írónőhöz méltó jellemrajz, illetve irónia sem. A romantikát nem viszi túlzásba. Állítom, hogy ez Austen legjobb regénye, bár egyenlőre óvatos vagyok, hiszen a Meggyőző érvek és A mansfieldi kastély még várat magára. A Büszkeség és balítélet olvasásához mindenesetre egy csendes helyet javaslok és egy forró teát (különösen így ősz/tél idején).

Az én jó tulajdonságaim mind az ön védelme alatt állnak, túlozza őket úgy, ahogy jólesik; cserébe megígérem, minden alkalmat meg fogok ragadni, hogy vitatkozzam és civakodjam önnel.

moly.hu

Ahogy én olvastam:
Kiadó: Lazi
Kiadás éve: 2004
Oldalak száma: 337
Fordította: Szenczi Miklós
Eredeti cím: Pride and Prejudice
Eredeti, első kiadás: 1813