Szerelem Jane Austen módra

Eljött az idő, hogy Jane Austen könyveit egymás után faljam; az Értelem és érzelmet követte az Emma...

lavander_gif.gif

Értelem és érzelem

A romantikus történet középpontjában a két Dashwood nővér, Elinor és Marianne áll, a regény címe kettejük ellentétes természetére utal. Az értelmet Elinor testesíti meg, tetteit a józan ész és a megfontolás irányítja, mindent logikusan végiggondol, mielőtt határoz vagy cselekszik. Vele szemben áll húga, ő gyakorta esik a romantikus szerelem és szenvedély túlzásaiba, érzelmi válságaitól és csalódásaitól pedig mélyen és látványosan szenved. Austen a két lány sorsát és szerelmük alakulását mutatja be az 1800-as évek Angliájában. Mindketten a boldog házasságot és az igaz szerelmet keresik – de vajon megtalálják-e?

Elinor választottja Edward Ferrars, akit azonban ígérete máshoz köt, Marianne szívéért pedig két férfi is verseng: Mr. Willoughby és Brandon ezredes. Mellettük számos tipikus austeni karakterrel ismerkedhetünk meg, ilyen például Mrs. Jennings személye, akinek „nem volt több gyermeke két leányán kívül, kiket kitűnően adott férjhez, így hát más dolga nem lévén, most már az emberiség fennmaradó részét akarta megházasítani.”

Jane Austen hősnőinek története szerelemről, csalódásról, becsületről, álnokságról, és természetesen reményről és boldogságról mesél, miközben lenyűgöző és gyakran kaján képet fest az akkori világról, amelyben a hölgyek legfőbb foglalatossága a férjvadászat. Az írónő jellegzetes, finom iróniával fűszerezett stílusa, kiválóan kidolgozott karakterei, a fordulatokban gazdag események és a sziporkázó párbeszédek garantáltan kellemes kikapcsolódást ígérnek az Olvasónak.

Számomra - alaptörténet szempontjából - mindig is a Büszkeség és balítélet volt a kedvencem, de az Értelem és érzelem szorosan követi (vetekedve A klastrom titkával). Jelenleg olvasva többször tapasztaltam ugyan, hogy időről-időre voltak olyan részek, amelyeket nehezebb volt végigvinni (mert tény, hogy nem ez volt életem legizgalmasabb regénye), viszont a vége egy jó olvasási élménnyel zárult. A hosszabb párbeszédek, monológok Jane Austen írásmódjához tartoznak, aki kiválóan mutatja be az akkori Anglia középosztálybeli házak szokásait. Nála még a semmit mondó beszélgetéseknek is meg van a varázsa, vagy az értelme, hiszem főhősnőnk lehet, hogy éppen abban a pillanatban lényeges gondolatokat fogalmaz meg saját fejében, vagy váratlan vendég toppan be, egy még váratlanabb hírrel.

E pillanattól lelke többé nem talált nyugalomra; a remény, hogy bármelyik órában láthatja kedvesét, mindenre alkalmatlanná tette.

austen_sense_and_sensibility.jpgA két nővér szoros kapcsolatáról szóló regény talán utal az írónő életére is, hiszen neki is volt testvére, akihez közel állt. Elinor végtelenül józan fiatal nő, bár számomra túlságosan önfeláldozónak tűnt. Marianne teljes ellentéte: hebrencs, aki fiatalságából adódóan még nem elég tapasztalt. A harmadik testvérrel, Margarettel Austen kevéssé foglalkozik, de - legalábbis az én szememben - nem tűnik annyira bohónak, mint Marianne. Elinor a regény folyamán próbál több értelmet csepegtetni húgába, de őt inkább az érzelmek uralják. Számomra sem Elinor, sem pedig Marianne cselekedetei nem voltak teljesen hibátlanok, valahol a kettő között kell keresni a helyes utat. Ti mit gondoltok? Mindketten változnak némileg a regény végére: Marianne felnő, Elinor pedig talán elismeri az érzelmek nagyfokú hatását, s képes megbocsátani is.

Kedvenc szereplő: Elinor és Brandon ezredes

Ahogy én olvastam:
Kiadó: Lazi Könyvkiadó
Kiadás éve: 2009
Oldalak száma: 324
Fordította: Barcza Gerda
Eredeti cím: Sense and Sensibility
Eredeti, első kiadás: 1811

lavander_gif.gif

Emma

„Emma Woodhouse igazán mindent megkapott az élettől, ami szép és jó: csinos volt, eszes, gazdag, derűs természetű; már huszonegyedik évében járt, de komolyabb baj vagy bánat még sosem érte." E sorokkal kezdődik a jellegzetes Austen-hősnők közé méltán felsorakozó Emma regénye; s az említett számos jó tulajdonság, kedvező adottság ellenére bizony vele is végigjáratja az írónő a csalódások, kisebb-nagyobb bánatok, tanulságok iskoláját. Az események középpontjában három ifjú pár félreértéseken és viszályokon át győzedelmeskedő szerelme áll. A színtér, a környezet itt is ugyanaz, mint a többi Austen-regényben: vidéki angol úriházak, amelyek úgy élik derűsnek és kiegyensúlyozottnak látszó életüket, mintha az országnak semmi köze sem volna a Csatorna túlsó oldalán dúló napóleoni háborúkhoz. De a szereplők újszerű érzékenységén, társadalmi komédiájuk apró mozzanatain mégis érezni, hogy a világ épp változófélben van körülöttük.

Az Emma közel sem a kedvenc regényem az írónőtől, viszont rendkívüli hősnőt alkotott. Talán túlszárnyalja a többieket, hiszen a címadó Emma Woodhouse-t egyszerre lehet ellenszenves és kedves. Emma mindent csak azért tesz, mert úgy érzi helyesnek. Gyerekkorától fogva mindent megkapott az élettől és a szerettei sem sajnáltak tőle semmit. Mint egy tündér keresztanya tevékenykedik, s boronálja össze a - szerinte - összeillő ismerőseit. Amikor azonban bakot lő, egymás után sorjáznak a tévedések.

Emma egyfajta fejlődésen megy át - mint hasonló Austen-hősnők -, de nála ez látványosabb, hiszen nem csak ráébred, szerelmes, de az is világossá válik, hosszú ideje szemellenzőt viselt, és rosszul ítélte meg a körülötte élőket. Az Emma az emberismeretről is szól, főként a téves észlelésekről, előítéletekről.

Ez alatt a néhány perc alatt nemcsak a szívét, hanem a viselkedését is tisztán látta. Olyan tisztán látott, mint még soha. Milyen rossz szolgálatot tett Harrietnek!

austen_emma02.jpgHa már Emma, akkor Mr. Knightley-ról is illik megemlékezni. Férfias, erős, okos, és Emma méltó "vitapartnere". Tanácsokat szívesen ad, és ítélkezésre is hajlamos, de képes beismerni tévedését.

Austen ebben a regényben több komikus, illetve ellenszenves figurát is alkotott. Említsük meg a lelkész Mr. Eltont, és Mrs. Eltont, vagy az aranyos Mr. Woodhouse-t. Ami Miss Bates-t illeti: ő a tipikusan kedves, de túl sokat beszélő karakter.

Austen tökéletesen megalkotott szereplői sokszor előfordulnak regényeiben, más-más név alatt, de imádni valóak. Nem lesznek elcsépeltek a Mr. Willoughby-k, a Mr. Knightley-k vagy a Frank Churchillek. És továbbra is kíváncsian várom a kedvencemet, Mr. Darcy-t. Az írónő elgondolkodni vágyó fiatal hősnői pedig általában közel állnak hozzám. Nektek melyik a kedvenc Austen párosotok? És kire szavaznátok: Mr. Knightley-ra vagy Mr. Darcy-ra?

Összességében két bájos olvasmányról van szó, remek karakterekkel. Lassú, nyugodt időszakokra kiválóak, kivéve, ha éppenséggel pont az ellenkezőjére, pörgésre vágyunk. A klasszikus, kosztümös szerelmi történetek kedvelőinek ajánlott.

Ahogy én olvastam:
Kiadó: Lazi Könyvkiadó
Kiadás éve: 2010
Oldalak száma: 432
Fordította: Csanak Dóra
Eredeti cím: Emma
Eredeti, első kiadás: 1815