Molnár Ferenc: A Pál-utcai fiúk

A grund... [...] A pesti gyereknek ez az alföldje, a rónája, a síksága. Ez jelenti számára a végtelenséget és a szabadságot.

cover40_pal_utcai_fiuk.jpgKi ne ismerné Nemecsek Ernőt, Boka Jánost, a vörösingeseket, vagy a fűvészkertet. Aki elmúlt ötödik osztályos, találkozhatott A Pál-utcai fiúk szereplőivel. Bár kötelező olvasmány, egyike azon regényeknek, amelyeket általánosságban el is olvasnak a diákok. Kalandos történet a bátorságról, a gyermekkorról és a mulandóságról.

A józsefvárosi gyerekek összecsapásra készülnek. A Boka János vezette Pál utcai fiúk megakarják védelmezni a grundot az Áts Feri vezette vörösingesektől. A grund jelenti a szabadságot, a felhőtlen játékot a gyerekeknek. Ide sereglenek ki minden nap iskola után. A vörösinges fiúk elkobozzák a kisebbek játékgolyóit, s egy napon a Pál utcai csapat közlegénye, Nemecsek Ernő meglátja, amint Áts Feri ellopja az erőd zászlaját. Innentől kezdve élesedik ki a vita, ami végül háborúhoz vezet. Ezt a háborút a gyerekek élet-halál harcnak tekintik saját földjük védelmében.

Az egyik Pásztor szólalt most meg:
- Azért tesszük, hogy legyen hol labdáznunk. Itt nem lehet és az Eszterházy-utcában mindig veszekedni kell a helyért... Nekünk labdaterület kell és punktum!
Íme, épp olyan okból határozták el a háborút, mint amilyen okokért az igazi katonák szoktak harcolni.

A regény néhány karizmatikus alakja: Boka, Áts Feri, Geréb, de leginkább a kis Nemecsek. Boka igazi vezér, csapata tábornoka. Igazságos, hallgatag, de semmi fontosat nem titkol el a többiek elől. Akkor beszél, ha biztos a dolgában. Áts valamivel impulzívabb. Számomra ő sem tűnik rossz vezetőnek, hiszen ő is cselekszik helyesen, viszont - ami a legfontosabb - nincs mellette olyan összetartó csapat, mint Boka mellett. A vörösingesek inkább többet erővel, mint ésszel típusok. Persze a Pál utcai fiúk között sem minden tökéletes, hiszen ott van a folyton veszekedő páros, Kolnay és Barabás, illetve Geréb árulása. A fiú két malomban őröl. Többször ellátogat a vörösingesek gyűlésére, ahol elbeszéli, mit és hogyan terveznek társai. Amikor ez kiderül, még inkább megmutatkozik Boka rendkívüli jelleme: szíve szerint megbocsátana a sajnálkozó Gerébnek, de nem teheti, mert az árulás az árulás. Az elvesztett bizalmat pedig nem egyszerű visszaszerezni (de nem is lehetetlen).

A kis Nemecsek izgatott volt, mikor érezte, hogy egy fontos dolog központjává válik. Ez ritkán esett meg vele. Nemecsek mindenkinek levegő volt. Se nem osztott, se nem szorzott, mint az egy a számtanban.

Ez a csapatbeli összetartás jellemzi az egész történetet. Mindenki számíthat mindenkire, főleg a harcban. És persze ott van Nemecsek, aki a legkisebb a Pál utcai fiúk közül. Míg mindenki fölfelé araszol a ranglétrán, ő csak közlegény marad. Folyton ő végzi a piszkos munkát, de a regény során egyre nagyobb szerep jut a számára. Rajta végeznek "einstandot" a vörösingesek, s ez felér egy hadüzenettel. Amikor rajtakapja a zászlólopáson Áts Ferit, ő viszi a hírt a többieknek. Ezt az eseményt kicsit kiszínezi annyiban, hogy társai tudják, ő aztán nem fél a rettegett vezértől. Bátornak akar látszani, és bátor is, mert kész Bokával és Csónakossal tartani az ellenség táborába. Itt azonban kétszer is megfürdik a hideg vízben: egyszer véletlenül pottyan bele, máskor pedig ott talál búvóhelyet. Harmadik alkalommal szintén a vörösingeseknél fürdik meg, amikor kényszerítik rá, de ő akkor is bátran helyt áll. Az ellenség szinte szégyelli magát a kis közlegény szavaitól.

És ha még egyszer a vízbe nyomtok és még százszor és ezerszer a vízbe nyomtok, akkor is eljövök ide holnap is, meg holnapután is. [...] Inkább fojtsatok vízbe és verjetek agyon, de én ugyan nem leszek áruló [...]

pal_utcai_fiuk01.jpgEzt követően fázik meg még jobban a kisfiú, és ezért nem vehet részt a készülő háborúban. A harc elkezdődik, a harc a grundért, a szabadságért. És Nemecsek mégis csak bizonyít. Ez azonban már nem játék: az életébe kerülhet. A regény végén válik világossá, hogy mennyi minden került kockára. Áts Feri bűntudatot érez, a vörösingesek sajnálják, sőt tisztelet alakul ki NEMECSEK ERNŐ (végig nagybetűvel) személye körül. Bokát végtelen szomorúság fogja el, és talán bűntudat is. A tragédia után a többiek élete tovább folyik a maga medrében? Lehet ezt egyáltalán elfelejteni? És a hely (a haza), amiért harcoltak? Mennyit ér vajon, és meghálálja a gondoskodást?

Molnár Ferenc (1878 - 1952) műve ifjúsági regény, kalandos történet. De több is ennél. A gyermeki lélekről, a közös játékról, az egymás védelmezéséről is szól, a becsületről, és barátságról. Némiképp a "hazaszeretetről", háborúról is, hiszen az író néha valódi katonákhoz hasonlítja kis hőseit. Másrészt talán fejlődésregény is: bár leginkább Boka változik. A Pál utcai fiúk számomra az egyik kedvenc kötelező olvasmány volt, és ma is az. Felnőtt fejjel csak még jobb élmény volt olvasni, kicsit más, mint akkor. A vége ugyanúgy megérintett, ez sosem fog változni. A szomorúság ellenére egyértelműen erős befejezése van, amelyben leginkább Boka (és az író) szemével látjuk az akkori pesti világot. Valami megváltozott, de mégis - az élet halad tovább, a gyerekek iskolába mennek, felelnek, és haladnak tovább...

Igen, Boka úgy érezte most magát, mint egy nagy hadvezért a döntő csata előtt. A nagy Napoleonra gondolt...És elkalandozott a jövőbe. Hogy lesz? Mint lesz? Mi lesz belőle?

Ahogy én olvastam:
Kiadó: Móra Ferenc Könyvkiadó
Kiadás éve: 1961
Oldalak száma: 183
Illusztrálta: Reich Károly
Eredeti, első kiadás: 1907

Számotokra mit jelent A Pál-utcai fiúk? Mennyire szerettétek kötelező olvasmányként?