Egy kiváló író klasszikus, ünnepi regénye. Egy történet az újrakezdésről, a megbocsátásról, emberi sorsokról és persze a szeretetről. Nem hiszem, hogy nagyon be kellene mutatnom a Karácsonyi éneket, de azért röviden mégis megteszem.

Az első kiadás címlapja, 1843 (forrás: wikipedia.org)

Ebenezer Scrooge egy végtelenül fösvény ember. A környezetében szinte mindenki ismeri őt kegyetlenségéről és a karácsony iránt érzett gyűlöletéről. Folyton morgó természete az év végi ünnep idején sokkal nagyobb mértéket ölt: hallani sem akar 'Boldog karácsonyról', ünnepi készülődésről, sőt a szegényeknek való adakozásról sem. Számára az egyetlen jó dolog a pénz, amelyről a 'minél több, annál jobb' elvet vallja. Fösvénységében azonban szinte még magára sem költ. Egyetlen élő rokona, az unokaöccse kérését sem hallgatja meg: látogassa meg karácsonykor.

- Vagy tudni szeretnéd - folytatta a szellem -, milyen nehéz és milyen hosszú az az erős lánc, amit magad viselsz? Hét karácsonnyal ezelőtt éppen olyan nehéz és hosszú volt, mint ez.

A karácsony előtti estén Ebenezert különös jelenés látogatja meg. Volt üzlettársa, az évek óta halott Jacob Marley jön el hozzá, hogy figyelmeztess: nemsokára három szellem fog érkezni, akik egy utolsó lehetőséget adnak Ebenezernek sötét sorsának megváltoztatására. Jacob Marley hasonlóan bánt az emberekkel és a pénzzel, mint Scrooge, ezért halálában nem nyugodhat, s szeretne valamit jót tenni.

Ebenezer egy rossz álomnak tudja be az egészet, de amikor megérkezik az Elmúlt karácsonyok szelleme, be kell látnia, hogy valóság az, amit lát. A másik két szellem látogatása után Scrooge-nak el kell döntenie, mit választ.

A háznak minden lappangó visszhangja, a faburkolat mögött cincogó, rágcsáló egerek, a félig fölengedett ereszcsatornából a szomorú hátsó udvarra hulló vízcsöppek, egy magányos nyárfa kopasz ágai közt felhangzó sóhajok, egy üres kamra ajtajának lomha ki-be csapódása - még a tűz pattogása is -, mind, mind ellágyító hatással hullott Scrooge szívére, és szabadabb utat engedett könnyeinek.

Charles Dickens regénye 1843-as első megjelenése óta sikeres, rengetegen olvassák. Talán a régi karácsonyok hangulatát idéző, 19. században játszódó története, vagy szép és olvasható nyelvezete miatt. Esetleg misztikus volta, vagy a sok érzelem miatt. A regény elején az Olvasó megismeri a gonoszságot, amelyet Ebenezer testesít meg. Még karácsony idején sincs tekintettel szegény alkalmazottjára, Bob Crachitre, vagy bármely földönfutóra. Később, ahogy a szellem megmutatja neki a múlt árnyait, úgy enged fel kicsit a lelke. Megismeri Bob Crachit jelenét, akinek van egy beteg kisfia, amiről Ebenezer nem is tudott. Mogorva lelkébe belopózik a sajnálat, az aggódás és végül a szeretet érzése. S vajon mikor lehet leginkább megbocsátani, ha nem karácsony idején?

A gazdánknak módjában van, hogy boldoggá vagy boldogtalanná tegyen bennünket, könnyűvé vagy terhessé tegye a szolgálatunkat; gyönyörűséggé vagy kínlódássá. Mondjuk, hogy ez szavakban és pillantásokban nyilvánul meg; olyan leheletszerű, jelentéktelen dolgokban, hogy lehetetlen összeadni, számon tartani.

Számomra karácsony idején alapregény, és szerencsémre idén is belefért az időbe még az ünnep előtt. Egyrészt azért mert rövid is, hamar elolvasható, de megad mindent, amit az Olvasó egy karácsonyi történettől vár. Ez az a hamisítatlan angol karácsonyi regény, amit sosem tudnék megunni Scrooge-al, a három szellemmel, a sült pulykával, a karácsonyi pudinggal...

Ahogy én olvastam:
Kiadó: Holnap
Kiadás éve: 2000
Oldalak száma: 102
Fordította: Benedek Marcell
Eredeti cím: A Christmas Carol
Eredeti, első kiadás: 1843

Nektek volt/van olyan karácsonyi történet, amelyet elolvastatok/elolvastok minden évben?