Jenny Colgan: Találkozzunk a Cupcake kávézóban

A desszertnek mindig van hely

"Ismerje meg Issy Randallt, a Cupcake Kávézó büszke tulajdonosát!

Issy Randall remekül süt. Isteni, megdöbbentő süteményeket készít, amelyektől az ember szájában összefut a nyál. Imádott nagyapja nevelte fel, a gyerekkorát Joe nagypapa pékségében töltötte, és kétségtelenül örökölte a tehetségét.

Amikor Issyt leépítés miatt kirúgják biztonságos, ám unalmas citybeli munkahelyéről, elhatározza, hogy megragadja a pillanatot. A nagypapa receptjeivel fölfegyverkezve, a legjobb barátai és a helyi bank tanácsadója segítségével indul harcba. A Cupcake Kávézó megnyitja kapuit. Csakhogy Issynek fogalma sincs, mekkora fába vágta a fejszéjét. Minden bátorságára - és cukrásztudományára - szüksége van, hogy elkerülje a katasztrófát...

Finom ráadás süteményreceptek a könyvben!"

cover17_cupcake_cafe.jpgTegnap a Duna-parton gyorsan be tudtam fejezni Jenny Colgan könyvét. Már régebb óta el akartam olvasni, sokszor szemeztem vele a könyvtárban, és amikor végre kihoztam, sokáig várakozott otthon is. Végre sikerült elolvasni, és mivel több érzelmet kiváltott belőlem, azt hiszem a legjobb ezzel kezdeni.

Az egyik érzelem a jó kedv. Jó érzésem volt attól, hogy olvastam. A könyvben tényleg sok recept van, és a főszereplő tényleg szívét-lelkét beleadva készíti el ezeket, az édes cupcake sütiket, tortákat, krémes süteményeket, amelyek szinte elolvadnak az ember szájában. Ahogy olvastam Issyről és a többiekről, néha mosoly ült ki az arcomra. Máskor - ritkán - el is nevettem magam. A következő érzelem ennek az ellentéte, a szomorúság. Ahogy az élet sem tökéletes, ebben a könyvben is megestek olyan események, amelyek elszomorították valamelyik szereplőt, de igazán attól lettem én is komoly, amikor Issy nagypapájáról volt szó. Néha boldogan okította unokáját, ne elektromos habverővel verje fel a tojásfehérjét, hanem kézi habverővel. Az ilyen pillanatok szintén mosolygásra késztettek. De az idős úron valószínűleg szép lassan Alzheimer-kór uralkodik el, és Issy csak annyit tehet, hogy bizakodik, talán idővel jobb lesz. A regény olvasása közben néha a harag érzése is fellobbant, amikor Issy aktuális barátja, Graeme tűnt fel a történet egy-egy pontján. Számomra ő az unszimpatikus szereplő, viszont hasonló típussal talán mindannyian találkozhattunk: jóképű, sikeres, magabiztos, már-már beképzelt, és persze nem akar elkötelezettséget. Issy viszont más: harmincegy évesen már igazán szeretne egy boldog családot, férjet, aki szereti és gyerekeket. Addig viszont boldogan veti bele magát a sütésbe, és megnyitja saját vállalkozását, nagy lépést megtéve ezzel.

"Issy próbálta megakadályozni, hogy elragadja a képzelete. A sikátor szemetes, egy elhagyott biciklicsontváz is ott éktelenkedik, viszont macskaköves, és bár satnya, beteges és nagyvárosi példány, egy igazi, élő fa áll a vaskereskedésnél. Egy igazi, élő fa. Azért ez is valami. Ha az ember belép az épülettömbbe, a forgalom zaja hirtelen elenyészik; mintha visszamenne egy csöndesebb, nyugodtabb korszakba. A kis boltok zűrzavaros összevisszaságban zsúfolódnak össze, kicsit Roxfortot, Harry Potter varázslóiskoláját idézve, és a 4-es szám az alacsony fa kapualjával, fura, ferde szögeivel és ősrégi tűzhelyével mind közül a legaranyosabb."

A főszereplő véleményem szerint sokunknak lehet példakép. Természetesen az életben vannak buktatók - de a könyv nem is próbálja ennek az ellenkezőjét állítani. De aki éppen hasonló cipőben jár, csak fél megtenni az utolsó lépést, mi lesz, ha nem sikerül alapon, ösztönzőleg hathat.

cupcake_cafe.jpg

A kedvenc szereplőm tehát Issy volt, de ott van a szintén jóképű és rendes Austin, a legjobb barátnők, Helena és Pearl, Joe nagypapa, a két kis mókamester, Louis és Darny, és még sokan mások, akik támogatják Issy vállalkozását. Jó kis csapatot rakott össze az írónő, aki egyébként Skóciában született, romantikus regényeket és sci-fit is ír (Ki vagy, doki? sorozat).

"Vond be cukormázzal a torta rétegeit és a tetejét. Tegyél rá gyertyákat. Ne túl sokat. Hívj barátokat. Amennyit csak tudsz.
Fújd el a gyertyát, és közben kívánj valamit. Ne áruld el senkinek a) a kívánságodat, b) a receptet. Vannak dolgok, amelyek különlegesek, akárcsak te, drágám.
Szeretettel, nagypapi"

Egyetlen egy dolog zavart egy picit a regényben, hogy néha hosszabban leírt egy-egy eseményt, máskor meg elintézett pár mondattal. De ezeket nyilván kevésbé tartotta fontosnak az írónő, és így is közel 500 oldal, körülbelül egy évet magába foglalva. Ami viszont jó volt, hogy több szereplő gondolataiba bepillanthatunk, de nincs olyan érzésünk, hogy ez sok lenne. Több hasonló stílusú könyvet olvastam már, és bár Jenny Colgan eddig nem lett a kedvenc szerzőm, kellemes olvasmány volt. A könyv borítója pedig nagyon csinos.

Tehát ajánlom ezt a könyvet azoknak, aki szeretnek sütni, szeretik a süteményeket, és persze a romantikus, humoros történeteket. Nem hiszem, hogy titkot árulnék el, ha elmondom, hogy happy enddel végződik, és jól esik elhinni, hogy ez az életben is lehetséges. Ami nem feltétlenül igaz, viszont törekedhetünk rá, hogy így legyen :) Az írónő ajánlása pedig: "Mindenkinek, akivel már előfordult, hogy lenyalta a kanalat."

És vigyázat, édességfüggőséget okozhat, vagy hirtelen sütési kényszered támadhat! :)

Szerintem: édes, bús, humoros

Ahogy én olvastam:
Kiadó: Ulpius-ház Könyvkiadó
Kiadás éve: 2013
Oldalak száma: 460
Fordította: Alföldi Zsófia
Eredeti cím: Meet Me at the Cupcake Café
Eredeti, első kiadás: 2011

Ti olvastatok már a szerzőtől? És a sütéssel hogy álltok?