"Akutagava Rjúnoszuke 1892-ben született Tokióban. Haláláig a japán fővárosban élt. 1927-ben, harmincöt éves korában megmérgezte magát. Életrajza alig több. Csak író volt; nem történt vele más. Mielőtt öngyilkos lett, hosszabb tanulmányt írt az öngyilkosságról. Kifejtette, hogy végez magával, mert "bizonytalan szorongás" fogta el.
Mi volt az a bizonytalan szorongás, ami ennek a szatirizáló pszichológusnak, kíméletlen moralistának, elegáns esztétának, ennek a csupa-ellentmondás-embernek végül kezébe adta a túladagol Veronál-tablettákat?
Az egyik lehetséges válasz, hogy nem hitt önmagában.
A másik válasz, hogy - nem lehet két kultúra ütközőpontján élni tisztázatlanul. Csak felőrlődni, felmorzsolódni lehet.
De mindez csak találgatás. Akutagava ránk hagyta a bizonytalan szorongást, a kegyetlen realizmus szorongást, a kegyetlen realizmus szorítását, amely irányzatok, iskolák, öngyilkos írók és a második világháború utáni lelkifurdalásos, önvizsgáló japán irodalom legnagyobb ihletője lett."

Nem tartott túl sokáig elolvasni Akutagava (Akutagawa Ryünosuke) kötetét. Egyrészt mert nem is vastag, körülbelül 120 oldal, másrészt olvashatónak találtam. Ugyan korábban nem találkoztam még japán íróval, de mivel egy kedves barátom tanácsára megnéztem Kurosawa filmjét (A vihar kapujában; Rashomon; 1950), a könyv forma sem maradhatott el. Annyit elárulok, hogy a film nem fedi az azonos című elbeszélést, csak a Rasómon kaputorony azonos. Az írónak egy másik történetéből, A cserjésben (vagy Bozótmélyben) címűből készült a forgatókönyv. A film egyébként jó, szerintem nézhető.

A kötetben olvasható elbeszéléseket nem kívánom részletesen ismertetni. Maximum néhány szóban. Én ugyan A vihar kapujában történetével kezdtem, mert már nem bírtam a kíváncsiságommal, de most kezdjük az elején.

Az első elbeszélés az Őszi hegyoldal, ahol egy titokzatos festmény áll a középpontban. Az éneklő borz arról szól, ami a cím, A pókfonálban pedig lepillanthatunk a Pokolba. Az orr című egy szerzetes életét megkeserítő orráról "beszél". Itt jön A vihar kapujában, majd a Szamurájok, csata előtt, amelyben megtudhatjuk, mivel töltik sötét napjaikat a harcosok egy hajón. A borféregben egy pap megszabadít egy gazdát a címadó féregtől, A dohány meg az ördög című elbeszélésből pedig megtudhatjuk, mi a kapcsolat a dohány és az ördög között. A következő történetben részt vehetünk egy nyugati stílusú tokiói estélyen, és az utolsóban, A zsebkendőben egy professzor gondolatait ismerhetjük meg.

"A lakájt kiábrándította a felelet váratlan hétköznapisága. És a hideg megvetéssel kevert undor, amit az előbb érzett, lassan visszakúszott a szívébe."

Mindezeknek az elbeszéléseknek azonban ennél több értelme van. A moralista író, Akutagava mindegyikkel mögöttes mondanivalót közöl, talán tanulságot is. A könyv végén olvasható utószó segít egy-kettőre rávilágítani. Ha ki kellene emelnem valamelyiket, az egyszer A vihar kapujában lenne, mert bár nem teljesen erről készült a film, de ugyanúgy megfogott "a Rasómon tövében magányosan " ülő lakáj története, aki elbocsátása után azon gondolkozik, mennyire helyes-e, ha tolvajjá válik, miközben az eső csak zuhog... A másik, ami leginkább tetszett, az Az orr című, amely számomra Gogol azonos című novelláját juttatta eszembe. Elismerem, nem ugyanaz a történet, az orr itt más szerepet kap, de hasonlóan groteszk mindkettő. Ez a kettő, ami leginkább megfogott. Ami viszont a legkevésbé, az talán Az éneklő borz és A zsebkendő.

"Hogy a válaszok közül melyik közelíti meg az igazságot, nem tudom. Csak azért írtam a történet végére ezeket az erkölcsi tanulságokat, hogy bemutassam: én is tudok úgy moralizálni, mint a kínai regényírók."

Végül azt ajánlom, aki látta Kurosawa filmjét, mindenképpen olvassa el. Vagy olvassa el, és nézze meg a filmet :) Aki vonzódik a japán kultúrához annak mindenképpen ajánlható. Nem mondom azt, hogy ezután sok hasonlót fogok olvasni, de nem bántam meg (ami még várat magára, az A cserjésben).

Szerintem: groteszk, tartalmas, érdekes

Ahogy én olvastam:
Kiadó: Európa Kiadó
Kiadás éve: 1974 (több kiadás is létezik, más kiadóktól, és mindben más elbeszélések vannak)
Oldalak száma: 128
Fordította: Gergely Ágnes

Ti olvastatok japán írótól? Ha igen, mit, és mi a véleményetek róla?