Egy jenki Arthur király udvarában. Huckleberry Finn és Tom Sawyer kalandjai. Gondolom sokan rájöttek, hogy Clemens valójában Mark Twain, amerikai író, újságíró és humorista. Azért választottam most őt, hogy bemutassam életét, mert hamarosan olvasom Huckleberry Finn történetét. Ismerjük hát meg kicsit jobban a megalkotóját [és elnézést a bőségért, de egy ilyen életet csak még hosszabban lehetne leírni :) ].

Clemens 1835. november 30-án született Floridában, Missouri államban, John Marshall és Jane Clemens hatodik gyermekeként. Összesen heten voltak, de rajta kívül csak hárman élték túl a gyerekkort (Orion, Henry és Pamela). Négyéves volt, amikor a család Hannibal közelébe költözött. Ez a szintén Missouribeli város nyüzsgőnek számított ezres lakosságával. Édesapja dolgozott raktárosként, ügyvédként, bíróként és földspekulánsként. A gazdagságról álmodozott, de ezt soha nem sikerült elérnie. A család többször került nehéz helyzetbe. Édesanyja pont az apa ellenkezője volt. Míg John alig mosolygott, Jane egy vidám természetű háziasszony volt, aki sok téli éjszakát töltött történetek mesélésével. 1847-ben ő lett a család feje, amikor John meghalt tüdőgyulladásban. Clemensék most még rosszabb körülmények között éltek.

A fiatal Sam 17 éves koráig élt Hannibal városában. A Mississippi folyó mellett nőtt fel, rengeteg gőzhajót láthatott, cirkuszokat, kézművesek portékáit, könyvtárba járhatott. Ezzel szemben az erőszak is felütötte a fejét, és Sam több haláleset szemtanúja volt. Ez a hely később több regénye helyszínét ihlette.

Samuel 12 éves koráig járt iskolába, de az apja halálát követően munkát kellett vállalnia. Gyakornokként kezdett dolgozni egy helyi nyomdában (Hannibal Courier), amely egy szerény adag étellel fizetett. 1851-ben munkát kapott, mint nyomdász, alkalmi író és szerkesztő a Hannibal Western Union vállalatnál, amely egyik testvére, Orion által vezetett kis újság volt. 18 évesen elhagyta Hannibalt, és nyomdászként dolgozott New York City-ben, Philadelphiában, St. Louisban és Cincinnatiben. Csatlakozott az újonnan megalakult Nemzetközi Nyomdaipari Egyesülethez, és esténként közkönyvtárakban képezte tovább magát.

1857-ben, amikor 21 éves volt, Clemensnek teljesült az álma: elkezdte kitanulni, hogyan vezessen gőzhajót a Mississippin. 1858-ban rávette öccsét, dolgozzon vele, azonban egy gőzhajó, amit épp javított, felrobbant. Samuelt kínozta a bűntudat (a halálát állítólag megálmodta előre, és ez inspirálta a parapszichológia kutatására). Egy évvel később már rendszeres utakat indított a folyón. Imádta ezt a foglalkozást, mert izgalmas volt, jó fizetett, és magas státuszt adott neki. 1861-ben azonban a polgári forgalom nagy része leállt a folyón, mivel kitört a polgárháború. Ahogy ez megtörtént, az Missouri állambeli emberek is két csoportra oszlottak. Clemens is beállt a konföderációs hadseregbe, de csak néhány hétig szolgált, míg az egység fel nem oszlott.

Ezek után csatlakozott Orionhoz, aki 1861-ben James W. Nye nevadai kormányzó titkára lett; nyugatra mentek. Postakocsin végigutaztak a Sziklás-hegységen, ellátogattak Salt Lake City-be. Az utazás Virginia City-ben ért véget, ahol Clemens a Comstock Lode bányában dolgozott. Amikor otthagyta a bányát, egy újságnál vállalt munkát (Territorial Enterprise). Barátja, az író Dan DeQuille alatt dolgozott, és itt használta először a Mark Twain nevet, amely 1863-ban vált híressé humoros úti beszámolók írásával.

Nyugat-Amerikai kalandjai ihlették Roughing It (1872) című munkáját. 1864-ben San Franciscóba költözött, ahol ismét újságíróként dolgozott, és több íróval is megismerkedett. Találkozott egy Ina Coolbrith nevű költőnővel is, akivel esetleges románca lehetett.

Első igazi írói sikere 1865-ben jött el, amikor a The Saturday Press hetente adta közre a The Celebrated Jumping Frog of Calaveras County című humoros történeteit. Ez országos figyelmet hozott a számára. 1867-ben egy helyi újság finanszírozott neki egy Földközi-tengeri utazást. Európai és Közel-Keleti útjairól sok levél gyűlt össze. Ezek 1869-ben jelentek meg a The Innocents Abroad (Jámbor lelkek külföldön) című kötetben. Ezen utazások egyikén találkozott későbbi sógorával, Charles Langdonnal, aki mutatott egy képet testvéréről, Oliviáról. Twain saját bevallása szerint első látásra beleszeretett. Az Egyesült Államokba visszatérve a Yale Egyetem egy titkos társasága (Scroll and Key) felajánlotta neki a tiszteletbeli tagságot.

1868-ban Olivia Langdon - két hónappal az első, elutasított ajánlat után - elfogadta Twain kérését, és 1870-ben összeházasodtak Elmirában, New York államban. Sokáig kellett udvarolnia, és le kellett győznie a lány apjának kezdeti ellenállását. Olivia gazdag, de liberális családból származott, és Twain több abolicionistával is megismerkedett a révén (például Harriet Beecher Stowe, Frederick Douglass). Az író William D. Howells barátja lett.

1869 és '71 között Twain és a felesége Buffalóban élt. Az író résztulajdonos lett a Buffalo Express elnevezésű újságnál, ahol íróként és szerkesztőként dolgozott. Fiúk, Langdon 19 hónapos korában diftériás lett, és nem élte túl. Még három gyermekük született: Susy, Clara és Jean (Jane). A házasság 1904-ig tartott, Olivia haláláig, 34 éven át.

Twain családjával Hartfordba (Connecticut) költözött, ahol 1873-ban saját házuk lett. Az 1870-es és 1880-as években Olivia testvérénél, Susan Crane-nél nyaraltak egy farmon, ahol biztosítottak neki egy dolgozószobát. Itt kedvére elvonulhatott írni. A 17 hartfordi év és a 20 nyaralás alatt írta legtöbb klasszikus regényét, köztük a The Adventures of Tom Sawyer (Tom Sawyer kalandjai), a The Prince and the Pauper (Koldus és királyfi), a Life on the Mississippi (Élet a Mississippin), az Adventures of Huckleberry Finn (Huckleberry Finn kalandjai) és az A Connecticut Yankee in King Arthur's Court (Egy jenki Arthur király udvarában) címűt.

Mark Twain könyvtára, Hartford, Connecticut

Twaint az íráson kívül a tudomány is foglalkoztatta. Jó barátságot alakított ki Nikola Teslával, és sok időt töltöttek együtt Tesla laboratóriumában. Maga is szabadalmaztatott három találmányt (egyet a harisnyakötő helyett, egy történelmi 'kvíz' játékot és egy emlékkönyvet). 1909-ben Thomas Edison ellátogatott Twain reddingi (Connecticut) házába, ahol filmre vette az írót, s két lányát (youtube).

Twain rengeteg pénzt keresett írásaival, azonban veszített is, főleg néhány új találmányba való beruházása miatt (például a Paige betűszedő gép meghibásodott). Nemcsak nyereségéből veszített, hanem felesége örökségéből is. Kiadójával, a Charles L. Webster and Company vállalattal is gondjai lettek. A kiadó Ulysses S. Grant (a 18. amerikai elnök) emlékiratainak megjelentetésével sokat keresett, de nagyot bukott XIII. Leó pápa életrajzával, amelyből kevesebb, mint 200 példány fogyott el.

A kiadások megnövekedésére válaszul a család 1891-ben bezárta a drága hartfordi házat, és elköltözött Európába. Publikálási lehetőségeket is ajánlottak Twainnek néhány európai levélre. Eközben az író egészségi állapota aggasztó kezdett lenni, ezért felesége és Susy lánya európai fürdőkbe vitték. 1895-ig leginkább Franciaországban, Németországban, Olaszországban éltek. Ezen időszak alatt Twain négyszer tért vissza New Yorkba tartós üzleti gondjai miatt. 1893-ban ismerkedett meg Henry Huttleston Rogersszel, a Standard Oil elnökével, akivel 15 évig tartó barátságot ápolt. Rogers kisegítette őt a bajból, például a szerzői jogdíjakat feleségére, Oliviára íratta, hogy megvédje azokat a hitelezőktől. Végül Rogers lett a felelős Twain vagyonáért, amíg az összes hitelezőt ki nem fizették.

1895-ben Twain elfogadott egy ajánlatot: egy évig tartó utazássorozatról ír (többek között Kanada, Fiji, Ausztrália, India). Fáradságos utazás volt ez, tekintettel a hidegre és rossz egészségi állapotára. 1896-ban - korábban, mint tervezték - visszament Angliába a családjához. 1897 és '99 között főleg Angliában és Ausztriában, Londonban és Bécsben maradtak. Egy ideig Londonba költöztek a kielégítő orvosi ellátás miatt (Jean is gyengélkedett). 1890-ben Twain visszatért Amerikába, és elég pénzt gyűjtött össze, hogy kifizesse adósságait. Visszatérve az imperializmus egyik legnagyobb ellenzője lett.

Twainnél 1896-ban mély depresszió kezdődött, amikor Susy lánya meghalt agyhártyagyulladásban. Felesége 1904-es és Jean lánya 1909-es halálával ez súlyosbodott. 1909-ben barátja, Henry Rogers is elhunyt. 1906-ban kezdte megjelentetni önéletrajzi írásait egy újságban. Még ebben az évben alapított egy klubot lányoknak Angel Fish and Aquarium Club névvel. Twain 10 és 16 év közötti lányokkal levelezett, és meghívta őket koncertekre, színházba. Élete egyik legnagyobb öröme volt ez a klub, és úgy tekintett a lányokra, mint pótunokákra.

Samuel Langhorne Clemens 1910. április 21-én hunyt el Reddingben egy szívroham következtében. Ma Mark Twainként ismerjük, de más álneveket is használt pályája elején, mint a 'Josh' vagy a 'Thomas Jefferson Snodgrass'. Élete során védjegye lett a fehér öltöny (bár egyes vélekedések szerint nem viselt ilyet túl gyakran), ifjúsági regényeket és útleírásokat hagyott az utókorra, sőt sokat beszélt nyilvánosság előtt klubokban (amolyan stand-up comedy stílusban). Egyetlen lánya élte túl, Clara. Az írót Elmirában (New York) temették el a Langdon család sírboltjában. 1909-ben azt mondta, a Halley üstökössel fog eltávozni. 1835-ben azzal jött, a következő évben azzal fog elmenni. Igaza is lett: egy nappal azután távozott el, hogy az üstökös megközelítette a földet.

Regények:
Az aranykor (The Gilded Age: A Tale of Today; 1873)
Tom Sawyer kalandjai (The Adventures of Tom Sawyer; 1876)
Koldus és királyfi (The Prince and the Pauper; 1881)
Huckleberry Finn kalandjai (Adventures of Huckleberry Finn; 1884)
Egy jenki Arthur király udvarában (A Connecticut Yankee in King Arthur's Court; 1889)
The American Claimant (1892)
Puddingfejű Wilson (Pudd'nhead Wilson; 1894)
Tom Sawyer Abroad (1894)
Jeanne d'Arc (Personal Recollections of Joan of Arc; 1896)
Tom Sawyer, a mesterdetektív (Tom Sawyer, Detective; 1896)
A Double Barrelled Detective Story (1902)
A Horse's Tale (1907)
A titokzatos idegen (The Mysterious Stranger; 1916, posztumusz)

Útleírások, ismeretterjesztő művek:
Jámbor lelkek külföldön (The Innocents Abroad; 1869)
Roughing It (1872)
Old Times on the Mississippi (1876)
A Tramp Abroad (1880)
Élet a Mississippin (Life on the Mississippi; 1883)
Utazás az Egyenlítő körül (Following the Equator; 1897)
Is Shakespeare Dead? (1909)
Moments with Mark Twain (1920, posztumusz)
Mark Twain's Notebook (1935, posztumusz)

Egyéb írások (a teljesség igénye nélkül; jelentek még meg novellái, novelláskötetei, esszéi is):
Az 1,000.000 fontos bankó és más novellák (The ₤1,000,000 Bank Note and Other New Stories; 1893)
Is He Dead? (1898) - színházi komédia
A lóvátett város (The Man That Corrupted Hadleyburg; 1900)
King Leopold's Soliloquy (1905) - szatíra
Önéletrajz (Mark Twain's Autobiography; eredetileg részletekben 1906-1907)
Little Bessie Would Assist Providence (1908) - vers
Slovenly Peter (1935, posztumusz) - gyermekkönyv
Ádám és Éva naplója (The Diaries of Adam and Eve; posztumusz)
Megszelídítem a kerékpárt (Taming the Bicycle; posztumusz)

Egyéb magyar kiadások:
Emberevés a vonaton (1966) - humoreszkek
Tamás úrfi léghajón (1920)
Vizet mindenki iszik (2007) - füveskönyv
még több

Ti mit olvastatok Mark Twaintől? Mikor olvastátok ezeket, és melyik a kedvenc?